Hát

Óh, hát mi már úgy mentünk oda, hogy a mienk lesz, muszáj, na, aztán megláttuk a kerítésnél és odavoltunk, ahogy kell és akkor ott volt még egy border collie, aki ott lakik tartósan és akkor hazaértek az ideiglenes szülők és nekem akkor nagyon összeszorult a szívem, mert fiatal házaspárról beszélünk, szépek és csinosak és kedvesek, övék a másik BC, és ők olyanok, hogy befogadják addig a kutyust, míg nem találnak nekik megfelelő szülőket és azt láttuk, hogy hihetetlen türelemmel és szeretettel beszéltek a mi Merlinünkről, én még ilyet nem is tapasztaltam, hogy milyen is ez a kutyus és mit szeret és hogy is van ő másokkal, és hogy ilyen emberek is vannak, igenis. A Merlin pedig nagyon vékonyka* és nagyon bizalmatlan (csak azt tenném az emberekkel, amit ők velük, semmi mást) és nagyon félős, de azért az egy óra alatt oda-odajött, egyre kisebb köröket írt le és elvette a rágcsálnivalót is, aztán meg már engedte magát megsimogatni és egyszer még nézett is fel rám olyan szerelmetesen (ezt Zoltán mondta, hogy ez már szerelem), de nagyon félős, és akkor most nem írom le a volt gazdájával kapcsolatos káromkodást, de mondjuk, hogy itt van.

És jött a menhelyes Kriszta is megismerni minket, aki kiképző és nekünk összeszorult a szívünk, gondolom én, hogy a menhelyesek ilyen emberek és kész, de akkor is, csillagos ötöst neki(k), néha azért tátva maradt a szánk, ennyi emberség láttán. Tegnap még nem volt biztos, hogy a mienk lesz, de meséltük, hogy van nagy kert, meg patak és erdő, de legfőképp, hoyg van egy Zsömi, aki olyan életvidám fickó, hogy ő biztosan tud adni életkedvet (egyébként ez van Merlinnek, futkosott és ugrándozott), mi pedig tudunk adni szeretetet, úgy gondoljuk és igen, cöcögőknek elmondjuk, hogy igen, a mi lelki hátterünk nyilván abból is fakad, amellett, hoyg szeretjük a kutyákat, nagyon is, és hogy megnőttek a gyerekeink, akik egyre önállóbbak, egyre okosabbak és talpraesettebbek, s bár kötődnek hozzánk, s kötődünk hozzájuk, mégis be kell látnunk, hogy előbb - utóbb (majd) saját életük lesz, bennünk meg itt ez a felhalmozódott gondoskodási vágy,  meg  szeretet, miközben paralell vannak kutyák, akiknek gondoskodásra és szeretetre van szükségük,  nem magyarázom tovább, na.

És akkor még lesz egy ivartalanítás, meg varratszedés, kap egy chip-et, kötünk szerződést (hoyg szeretni fogjuk, nem verjük láncra, meg ilyenek) és szombaton még jön egy önkéntes (vagy kettő, nem tudom) hozzánk, minket is megnéznek saját környezetben, meg hoznak egy másik kutyust, hogy a Zsömle fickó mit szól ehhez a helyzethez és akkor jövő hétvégén megyünk érte és van nagy öröm, nagy boldogság.

És igen, nem ésszerű most kutyát örökbefogadni, egyáltalán: örökbefogadni,  jön az  ebadó, meg dupla oltás, meg dupla kaja, meg ilyen észérvek, ami jogos, mert közben meg ... na, nem részletezem, de gondolom, nem (kizárólag)  észérvek alapján akar az ember három, négy, x gyereket sem. A három gyerekünk sem észérvek alapján lett. Vagy mittudomén.

* a házaspárnál ottlétének két hete alatt már hízott szerencsére, a jó ellátás, ugye, de a bordák még nagyon érződnek.nem lehet 2,5 évet két hét alatt helyrehozni

 

Nem bírok az érzelmekkel. Meg a történésekkel sem.

Mégis mivel kezdjem, hogy meglátogattuk Merlint, hogy odavoltunk érte, hogy fájt nekünk távozni tőle vagy hogy a színház meg katarzis volt, esetleg kezdjem a végén, hoyg most kaptuk a telefont, hogy mi kapjuk meg a kutyust, hogy mi lettünk a befutók, vagy arról írjak, hoyg ki ad nekem kölcsön 30 ezret vagy melyikkel?

Válasszatok.

Egy ilyen

koncentrált nap után most nem is tudom, melyikről írjak, a Merlinről vagy a színházról, a kettő nem ugyanaz, ugyebár. Tele vagyunk élménnyel. Meg problémával, persze.

Azért kell

az esti színházi előadásra már most elindulnunk, mert előbb megvesztegetésre alkalmas rágcsálnivalókat és egyéb kutyadolgokat kell vennünk, hoyg kellőképpen felszerelve érkezzünk a mai Merlin látogatásra, ami egyébként a világ végén van valahol, kettes szám alatt, de lesz nálunk váltócipő és szöszleszedő henger is, lassan nem is emlékszem, mikor mentünk háztól házig fuvarral színházba.

Rózsás hangulatban

Most éppen

bélelt gumicsizmát szeretnék, hogy könnyen tisztítható legyen, meg meleg és csini is egyszerre, ugyanis a Zsömi sétáltatásához használt ősrégi bakancs egyik darabját a célszemély egy kicsit megrágta, mert azt hitte, már nem kell, pedig. Különben is, falun, erdőben sétálni, az kíván némi felszerelést, mit tagadjuk, nyakig vagyunk sárosak, de nem baj, csak menni, menni  az erdő mélyén, patak mentén, embertelen embermentes vidéken, ennél jobbat most nehezen tudok mondani. 

A hiba

pedig ott marad, nem javítok. Dacoskodom, hehehe.

Áthallás

Lemaradt a lényeg, vagyis, hogy nem kizáró ok kedvelni P. Bocuse-t vagy Horváth Ilonát, beleférnek ők a nagy egészbe, nem mondhatni, hogy csak az tud főzni, ki* ...Kéretik jól érteni mindezt.

* továbbfejlesztett változat: csak az főzhet igazán, ki...

Eklektikus

Az új, szép, nagy erős, izmos  könyvespolc alsó három polcát a szakácskönyvek foglalták el, életükben nem voltak még ekkora kényeztetésben, mindenkinek helye van, nem egymás hegyén-hátán, hanem egymás mellett, szoros, de nem kényelmetlen közelségben, elfér itt Pierre Bocuse, Stahl, Chili, a francia konyha és piac, Anthony Bourdain éa Nigella (aki főz), persze Jamie is, de Pelle Józsefné is itt van, no meg az alapműveltség részének számító Horváth Ilona is. Utóbbi két példányban is. Meg a Vasi, zalai parasztételek is. Ki ne hagyjam F. Nagy Angélát!

Meg a többit.

Volt, van, lesz

Nekem meg műhelyficakom lesz, ami nem fedi a valóságot, mert ficakom most van, talpalatnyi hely, nevezzük kuckónak, ami pedig lesz, az már-már egy sarok, egy rendes, igazi sarok, hosszú asztallal, sok polccal. Sok polc ugyan most is van, sok, teletömött polc, de egyik polc sem praktikus, igaz, mi sem vagyunk azok, mit várok. Before kép biztos, hogy nem lesz, egyszer volt már, elégedjetek meg, azóta sokat romlott a rend, after-kép viszont esetleg, bár félek a nevetségességtől, majd meggondolom.

Állítólag

ma befejezzük a könyvpakolást, de én nem hiszem el, pedig áll az új könyvespolc is. Vagy könyvszekrény, kinek hogy tetszik. Itt helyezzük örök nyugalomba el a szakácskönyv részleget, a crime section azonban már kész, tetszetős lett, na, s mivel az ágyunk is a helyére került, így a házban végezhető tevékenységek száma kettőre növekedett, úgyismint alvás + olvasás. Ugyan az egyik lámpát ma összetörtem, ill. az olvasólámpáink még nincsenek a helyén, tehát limitált az olvasásra alkalmas helyek száma, de ha összehasonlítom azzal, ami egyébként van a házban, ez  mégiscsak közelít az ideális állapothoz, ne legyünk telhetetlenek.

Örökség

Hogy vasalni kellene, azt mondta először a terítő, de nem állt meg itt, hanem legyintett, hogy ennél fontosabb dolgok is vannak a világban, vasalni, ugyan már, vasalni bármikor lehet, a fények azonban nem várnak.

  

Több fotó pedig itt.

A Zsöminek is

mindennap elmondjuk, hogy talán, talán már jön a pajti és ő is nagyon várja. Izgalmában be is fal mindent.

Nagyon izgatottak

vagyunk, kedden (színház előtt) megyünk megmutatni magunkat Merlinnek, ugyanis a bizottság  emberek előtt elfogadásra találtunk mint szülők, úgy vélik, hogy képesek vagyunk szeretetet adni egy kutyusnak, képesek vagyunk visszafordítani a kialakult bizalmatlanságot és egyáltalán ... jó szülők leszünk. Nagyon izgulunk, nagyon.

Nem szürke

Viszont fagyott. Mindent nem lehet.

Úgy látom,

jól viselem a telet, jól bírom, még akkor is ezt mondom, ha a sötétet viszont nem, azt sem, hogy szürke reggel, szürke este, meg azt sem, hoyg korán sötét, későn sötét, a szmötyiséget sem annyira, meg a kopárságot sem, a hideget éppen, hogy sosem, a csukott ablakot kifejezetten nem. És ez még így sincs ellentmondásban azzal, hoyg jól viselem.

 

Megrendelés VII.

Egy 20 nm-es

pesti lakás azért lenne jó (és akkor most nem kezdem el sorolni a sok mindent, hogy miért, hanem csak egy dologra koncentrálok, olyan önzőképpen), hogy ha például  kedden este színház van, szerda délelőtt pedig ruhacsere, akkor ne kelljen hazajönnünk, majd nekem másnap bemennem egy csomó pénzért, hanem bent aludnánk kényelmesen, még tán borozgatnánk is. Például.

Egyébként ezt akkor is fenntartom, ha közben észrevettem, hogy a két időpont között pontosan egy hónap különbség van. :)

Folyt. köv.

Kapcsolódván az előző bejegyzéshez, hogy fecskefarok (Swallowtail), most egy cinkefarok, vagy hogy is hívják. Én ezt remek képnek látom, mert egész alakosat bárki tud, még én is tudok, ha elég sokszor és hosszan álldogálok a nyitott ablakban, az igazi bravúr az, ha a gyorsan mozgó cinke farkát még éppen sikerül el-/ lekapnunk. Hazabeszélek, igen.

Azért van itt más is, például a kékcinke fenekéről is jó éles képet készítettem. Mindig is képes voltam megragadni a lényeget.

Ez pedig azért a kedvencem, mert miközben a cinke felsőteste éles, éppen nem mozgott egy pillanatig, miközben a szárnyai (érthető módon) igen és ezt nagyon nehéz lefényképezni, igenis.

Bevált szokás szerint a többi kép itt. Van egy-egy  kékcinkés, barátcinkés, széncinkés, s akkor ezzel a madártani ismereteimet ki is merítettem.

Óh,hát

írtam én terveket 2012-re, hogyne írtam volna, jó sokat, aprókat, meg nagyokat, közönségeseket, meg elérhetetleneket is, bár inkább mégiscsak a földön jártam, azt hiszem. Azt pedig, hogy naponta nő a lista, hízik és gyarapodik, azt az adott hangulatom szerint tudom tekinteni, hogy álmodozni, terveket szőni friss és üde dolog vagy éppen hogy mit nem szeretnék még, a Holdat a kertbe gurítani nem?

Például jól kötni, az volna remek, lépni előre, nuppokat szeretnék (és kesztyűket), kin múlik, ha nem rajtam, jöhet a Swallowtail. És akkor kiderül, hogy tudok nuppokat kötni, hogy nem boszorkányság, hogy megy ez nekem, kérem, nagy az öröm egészen addig, míg ki nem derül, hogy nem elég a chart-okat értelmezni, el kell olvasni a leírást is. Lehet anélkül is, csak akkor nem lesz szimmetrikus a kendő. Fejthetjük le.

És akkor én most beírtam egy újabb célt: minden leírást háromszor elolvasni, értelmezni.

A nuppokat viszont abszolváltnak tekintem.

Várólista

Nagyon izgalmas dologban vagyunk, ugyanis egy border collie-t akarunk örökbe fogadni, és most nem az a kérdés, hogy tetszik-e nekünk a kutya (minden kutya tetszik nekünk), hanem, hogy mi tetszünk-e majd neki és hogy mi jók leszünk-e neki.  Két éves kutyusról van szó, aki visszahúzódó és bátortalan, mert semmit nem foglalkoztak vele (de mégis, minek az ilyennek kutya, őszintén) és sokat kell szeretgetni, tanítgatni, hogy feloldódjon, mi pedig azt gondoljuk, hogy képesek vagyunk erre. 

A menhely dolgozói egyébként számomra egészen hihetetlen emberek, eljönnek hozzánk családlátogatásra, hogy felmérjék, tényleg jó helye lesz-e a blökinek, de egyébként is most két hétig a mi körülményeinkre (még egy fiúkutya, egy cicus) fókuszálva figyelik a Merlint. Ha véletlenül nem mi kapjuk meg őt, akkor szomorúak leszünk, de biztos, hoyg neki való helyre kerül, kételyem nincs efelől, és ez jó. Mindenesetre mi vagyunk a várólista élén. :)

Zoltán azt mondta, nekünk kell kapnunk, mert a szomszédban él az Artúr kutya, egy kerekasztalt meg csak be tudunk szerezni.