Örökség

Hogy vasalni kellene, azt mondta először a terítő, de nem állt meg itt, hanem legyintett, hogy ennél fontosabb dolgok is vannak a világban, vasalni, ugyan már, vasalni bármikor lehet, a fények azonban nem várnak.

  

Több fotó pedig itt.

Az ilyen

gránátalmás (meg majd az egyéb) bejegyzések nem jöhetnének létre, ha nem lenne az új fotómasinám, mert nem tudom, mondtam-e, hoyg van nekem már, szóval,  mióta van (vaaaaaaaaaaaan!), azóta állandóan nyomkodom a gombját, sőt, gombjait és most muszáj közzétennem napi egy fotót legalább, mondjuk a gránátalmámról. 

És nagyon igyekszem, hoyg csak egyet válasszak ki a rengetegből, amit róla készítettem, mert nem akarom telenyomni a blogomat képekkel, vagyis, hoyg akarom, de disztingválok. Nagyon erősen disztingválok. Illetve nagyon erősen törekszem, hoyg disztingváljak.

A kevesebb több alapon. 

Az elmúlt

fél évben rengeteget dolgoztam, rengeteget, ez se nem panasz, se nem dicsekvés, egyszerűen megállapítás, nem kell ezt ragozni, így volt ez rendjén, szerettem is nagyon, inkább azon van a hangsúly, hogy sokkal jobban elfáradtam, semmint gondoltam volna. Én nehezen állok le, nehezen teszem le a lantot, a teherbírásom is (néha sajnos) nagyobb az átlagnál, oka van mindennek, ez pedig csak azért lényeges, mert féltem, nem tudok majd pihenni. Pihenni, pihenni, pihenni.

Pedig igenis tudok, jelentem a sok kedves érdeklődőnek, tudok. Nagyokat alszom, nagyokat sétálunk, sokat kötök, filmeket nézek, bambulok ki a fejemből, megyek a barátnőimhez és néha ezeket kombinálom is, bár nem alszom el náluk. És sokat* fényképezek. Az új masinámmal...

*rengeteget inkább

Például

ezt a séta során készített képet azért szeretem, mert én! egyedül! magamtól! kitaláltam! és beállítottam! az időt! a gépemen. És azért is szeretem, mert szerintem szép.

Úgy nagyjából 225-ször néztem meg ma.

Elég nehéz

annak ellenállni, hogy az új masinámmal készített összes fényképet feltegyem a blogra, de még annak is, hogy a felének a tizedének a 20 százalékát.

Minden rajta van

Hogy mit is szeretnék. 

Ragyogó színeket, sokat, ragyogó fényeket, vidámságot, első shot-ra ilyen fotókat*, tisztaságot, derűt, közelséget, de nem zsúfoltságot, bátorságot a nagy képekhez, az imádott zöldet, a bohókás narancsot, a hűvös-tiszta kéket, ezt szeretném, igen.

 nem tudom a csodás lámpák készítőjének nevét, a wampon velem szemben vannak, legközelebb a nevét is megkérdezem

 

 

* kivettem a dobozból a masinát és találomra lőttem egyet, talán ezért lett ilyen helyre

 

És igen

Még azt el kell mondjam, hogy az alábbi süteményes fotókkal meg vagyok elégedve.
É n   k é s z í t e t t e m.

Állandó,

már-már kínzó vágyam egy fényképezőgép. Vártam vele sokáig, hoyg talán nem is akarom, van nekem szeszélyem elég, múló szeszélyből még több, óvatosan kell bánni az én vágyaimmal, de azért ez a sok hónap után is permanens vágy szerintem véglegesnek is tekinthető. S míg nem teljesedik be, élek a jelenlegi lehetőségeimmel, hogy aztán megörvendeztessen a kert legkisebb levele, amely pont annyi fényt kapott, amennyi engem boldoggá tett.