Eredetileg azt akartam írni, hogy mostanra már vannak gyilkos gondolataim, de ez nem is igaz, mert kizárólag azok vannak, mert hogy a vizsgadátumok kitalálója nem gondolt sem Istenre, sem emberre, az tuti és hogy a puszta kezemmel tudnám megfojtani, az is (már majdnem) igaz. Azt is elmondom, hogy nem vagyok egyedül, ha engem még meg is úszna.
Mert 2 hét alatt kétszer a topon lenni, minden fene adatot fejbe szuszakolni, benntartani, majd a megfelelő időpontban, a megfelelő helyről előhúzni nem igazán lehet. És ez a második a hihetetlen mennyiségű adathalmazával csak magolással érhető el, ami meg tökéletesen felesleges, szerintem legalábbis.
Mert az ismeretszerzésnek, a tudásnak nem az adatok a legfontosabb tényezői, hanem az összefüggések, de ezt a mi oktatási rendszerünk még mindig nem ismerte fel, ennek köszönhetően egy olvasással átlátom ugyan az adott könyv 30 oldalas fejezetének lényegét mondjuk a nyilvánosság és közvélemény kapcsolatát illetően (legalábbis van valami képem és gondolatom), de képes vagyok 3 órán át ülni a reformkor lapjainak, szerkesztőinek, segédszerkesztőinek, tulajdonosainak neve fölött. Nem értem, miért nem kell a rikkancsok nevét tudnom, igazán komplex lehetne akkor már a tudásom. :o(
Ez olyan, mint amikor valamelyik félévben be kellett nyalni 120 szó etimológiáját, szerintem az Etimológiai szótár soha annyit kézben nem forgott, mint a mi időnkben. És amikor egy bement, kettő kijött, mert nem bírta befogadni az agyunk. Ennyi erővel akár a telefonkönyvet is bemagolhattuk volna, érdemben és energiában nem lett volna különbség.
Én mivel nem gondolom, hogy a lexikonok szó szerinti idézése a tudás részét képezi, nálam legalábbis biztosan nem, így sok reményt nem fűzök a csütörtöki naphoz.
Mert 2 hét alatt kétszer a topon lenni, minden fene adatot fejbe szuszakolni, benntartani, majd a megfelelő időpontban, a megfelelő helyről előhúzni nem igazán lehet. És ez a második a hihetetlen mennyiségű adathalmazával csak magolással érhető el, ami meg tökéletesen felesleges, szerintem legalábbis.
Mert az ismeretszerzésnek, a tudásnak nem az adatok a legfontosabb tényezői, hanem az összefüggések, de ezt a mi oktatási rendszerünk még mindig nem ismerte fel, ennek köszönhetően egy olvasással átlátom ugyan az adott könyv 30 oldalas fejezetének lényegét mondjuk a nyilvánosság és közvélemény kapcsolatát illetően (legalábbis van valami képem és gondolatom), de képes vagyok 3 órán át ülni a reformkor lapjainak, szerkesztőinek, segédszerkesztőinek, tulajdonosainak neve fölött. Nem értem, miért nem kell a rikkancsok nevét tudnom, igazán komplex lehetne akkor már a tudásom. :o(
Ez olyan, mint amikor valamelyik félévben be kellett nyalni 120 szó etimológiáját, szerintem az Etimológiai szótár soha annyit kézben nem forgott, mint a mi időnkben. És amikor egy bement, kettő kijött, mert nem bírta befogadni az agyunk. Ennyi erővel akár a telefonkönyvet is bemagolhattuk volna, érdemben és energiában nem lett volna különbség.
Én mivel nem gondolom, hogy a lexikonok szó szerinti idézése a tudás részét képezi, nálam legalábbis biztosan nem, így sok reményt nem fűzök a csütörtöki naphoz.
hat en meg a masik oldalrol szentsegelek:-)
VálaszTörlésszoval kitartas, meg hajra!
Na, az is érdekes lehet, szívesen meghallgatnám azt az oldalt is. Most egy kicsit mélyponton vagyok, de megrázom magam. És köszi. :o)
VálaszTörlésEl sem merem képzelni mit élsz át, most talán egy kicsit hálás is vagyok drága Pápai tanár úrnak, hogy van még egy évem felkészülni. Bár nem tudom, hogy ennek örüljek-e vagy sem. Mindenesetre kitartás!
VálaszTörlésNe csüggedj, minden jól megy majd, hiszen már bizonyítottad, hogy mennyire ügyes vagy!!!
VálaszTörlésEzt a telefonkönyves ötletet azért nem kellett volna nyilvánossá tenni... még valaki ráharap... ;-)
VálaszTörlés