Ha már

ülni, akkor állni is, ha pedig már állni, akkor varrni is, nyilvánvaló.

Valamikor novemberben készült egy ilyen szett egy édesanyának, Eszter már akkor írt, hogy ő ilyet nagyon és legyek kedves. Ezzel a megrendelés II. kipipálva.

 

    

    

Kettősség

A fekete a praktikumért, a színes az esztétikumért. Vagy valahogy így.

A

segéderővel megvitattuk, hogy bent fotózzunk-e vagy kint, végül utóbbi mellett döntöttünk, de azért nem hagyja teljesen rám a  dolgot, felügyel. Sosem lehet tudni az ilyen fehérnépeknél, ugyebár.

Ez a fekete-fehér

pedig a korábban már emlegett emlegetett második vásárló harmadik táskája, de ha jól értettem, lesz neki negyedik is, csak gyorsan elugrik nászútra, na, ehhez kellett a fekete-fehér. Ha ezt kérte, ezt kapja. :o)

És bár négy táskán vagyok túl, most is csak azt mondhatom, amit korábban, a 10 az én számom.

Remek időzítéssel,

a legsötétebb napok egyikén fényképeztem színes tárgyakat, pinket és türkizt, nem mintha a fekete és a szürke jobban sikerült volna, de az átütő siker mégis az előbbieké, remek időzítés, remek meglátás, remek masinakezelés.

Tehát felraktam a Meskára , no, meg a web-shop-ba a színeseket:

A sötétebbeket:

És a vidámat is:

 

Mondd, te kit választanál?

Rengeteg szövetet

találtam, abból az időből származnak, amikor még ruhát is varrtam, de leginkább, amikor még (sokkal) karcsúbb voltam. Ezek hasznosítása sokáig váratott magára, de most nekikezdtem, s tetszik is az eredmény., hiszen a táska kettősséget mutat, szürke-fekete, hűvös felszín, de aki mélyebben néz bele (mert belenézhet), megláthatja a (vörösen) izzó szenvedélyt. Lehet, hogy már nem is a táskáról beszélek, ki tudhatja.