Érzéssel töltsd meg a kesztyűt

Odafelé vittünk magunkkal mindenféle dolgot Virágnak, ebből tetemes részt foglalt el a lovaglófelszerelés, vitt már valaki lovaglócsizmát bőröndben? Csodás. Berakja az ember és néz, hogy a többi cucc hová is menjen. Nem baj, Virágnak szüksége volt rá, ment még mindenféle könyv is, ami terjedelemben nem vészes, súlyban annál inkább*. Nem baj, mondtuk, majd hazafelé...!, lötyögni fog a ruhánk benne.

Erre azért nem került sor, mert pl. vettem egy helyre kis cipőt a Waterlooplein-en (igen, igen, az ócskapiacon), amikor lehajoltam érte, még 10 euró volt, de mire a kezembe vettem, már csak 8.  Ilyen keményen alkudozom. Meg sem kell szólalnom. 

Na, a táska meg úgy került hozzám, hoyg a Legkisebb utolsó nap** (éppen az ócskapiac bejáratánál)  hozott egy pár táskát nekünk, küldte a testvéreinek, meg nekem és ott azonnal megnézegettük (türelmes nálunk mindenki) és nagyon jók voltak, mind nagyon jó volt, ennek szerepe van a történetben, ennek a minőségjelzőnek. 

Az történt ugyanis, hoyg kettéváltunk, mi Virággal mentünk ócskapiacozni (itt lőn a cipő), Zé pedig még elrohant egy újabb Rembrandt ecsetért (ez a mozzanat többször ismétlődött az 5 nap alatt), hogy majd a Central Station-nél találkozunk. Ő vitte a táskás táskát, hogy mi ne cipekedjünk. Mi hamarabb értünk oda és  vártunk.  Meg vártunk.

Zé befutott végre, de mire kiült volna az arcomra a megkönnyebbülés, ordította messziről, hogy elhagyta a táskákat, most visszarohan, hátha az üzletben történt az eset. Volt 15 perc zárásig, az üzlet meg valahol Amszterdamban. Elrohant a Central Station-ről úgy,  hoyg előtte villamossal érkezett oda, végigrohant pár utcán, befordult itt, majd ott és nemhogy odatalált, de még az üzlet is nyitva volt. Berohant, felkapta a táskát és kirohant, visszafutott hozzánk,  diadalittasan rázva a csomagot.

Ezalatt Virág meglehetősen vihogott, de én azért eléggé megroskadtam, mondván, minek néztük meg azokat a nyamvadt táskákat, legalább ne tudnám, milyenek. A Legkisebb rekonstruálta a történteket, szerinte az apja kapott ecsetet és ezen az örömön elmerengve egyszerűen elfelejtkezett a plusz csomagról. Ismeri szüleit. Pontosan így történt, Zé-nek kinyitották a Rembrandt akvarellecsetes fiókot és onnantól delete, elhomályosult szemek, elborult elme. De szerencsére volt ecset..!

Na, ezekkel a táskákkal tömtük meg hazafelé az egyik bőröndöt.

* azért az lényeges, hoyg nem repülővel mentünk, hat nappal az út előtt már nem nagyon volt rá lehetőség, szóval, busz. 20 óra. nem volt vészes, de havonta mégsem akarnám.

** amikor már nem nagyon találkoztunk volna, mert ő dolgozott, de mégis elkérte magát, hogy velünk lehessen