Azt, hogy hirtelen elutazunk, az itthon lévő kettő a saját vérmérséklete szerint fogadta, a Középső szerint hippik vagyunk, hoyg busszal utazunk, ez most már eposzi jelzővé dagadt, méghozzá úgy, hogy a barátai azt kérdezték tőle: na, megjöttek a hippi szüleid?.
A Legnagyobb, mikor telefonon beszéltünk vele, hoyg megyünk, de nincs szállásunk, csapkodta a térdét, hogy kiráály, így kell ezt csinálni, majd lesz, no para, csak menjünk, majd három óra múlva sírva hívott vissza minket, hogy ezt ne csináljuk, így nem lehet elindulni és már benőhetett volna a fejünk, nem vagyunk mi felelőtlenek?, és azonnal csináljunk valamit, mert ő nem bír elaludni az aggodalomtól.
Mi mindig így megyünk, pedig elhaladtuk a 60-at! Ez nem hippiség, 1 szoba mindig akad valahol, miért kellene ennyire parázni? Az utazás külön szépsége, ha az ember nem tudja előre,hol fog kikötni.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésvanni van, persze, csak nem mindegy,mennyiért van:) speciel Amszterdamban is volt még szállás/szoba, csak borsos áron..
VálaszTörlésegyébként mi biztonsági játékosok vagyunk akkor, én speciel szeretem tudni, hogy ha este megérkezem, vár egy vetett ágy, s nem akkor kell keresgélnem.:)
ti viszont bátrak vagytok)
Most látom, kétszer ment át a megjegyzés, pedig én csak egyszer küldtem.
TörlésA szállás kapcsán egyszer futottunk bele némi problémába, amikora 3. helyen találtunk szobát. Pünkösdi időszak volt és egész Németország úton volt. És igazad van, anyagi kérdés is.