Legalább 3 hónapja tervezem, hogy megsütöm, de az, hogy 12 órával korábban kell rágondolni, mint megenni, komoly akadályba ütközött, úgyismint lustaság. Mire én ágyba kerültem, már elfelejtettem a bekeverést, s mire én ágyba kerültem, már nem akaródzott kimászni, majd holnap.
Este összekevertem, van egy kis DNK jellege a cuccnak, reggelre ott volt a megkelt tészta. Tészta.... tudtam, hogy hígabbnak kell lenni, de azért amikor kiöntöttem a nokedlisűrűségű anyagot a gyúródeszkára és futott mindenfelé, nem győztem gátakat építeni, akkor azért felírtam a füzetembe, hoyg kevesebb víz is elég. Formázásról szó nem volt, én bizony adtam neki még lisztet, tehát 1 kilóról indultunk, de kapott még.
Végül lett 4 kenyérke, kettőt simán hagytam, a másik kettőnél már eszembe jutott, hoyg aszalt paradicsomot akartam beletenni.
Nem mondom, egy kicsit laposabb lett, tán még szélesebb is, mint kellene, de azért amikor a Legnagyobb és Danifiú meglátta, nem eresztették. Finom, ropogós, pont jó.
A recept innen való!
Széééép
VálaszTörlés