Volt tehát a bodzás, a narancsos, és a vaníliás eperdzsem, meg volt a sima is, csak arról nem szólt a fáma, de ez most tényleg bevállalósoknak való, chilit kapott az eper.
Még télen, amikor a chilis narancslekvárt készítettem, akkor határoztam el, hogy mindig fogok pár üveg chilis változatú lekvárt is eltenni (most 6 üveg lett), mert én odavagyok érte, egyáltalán az erős ízekért, de az, hogy egyszerre édes és csípős, az nekem nagyon-nagyon....
Ugyanúgy készül, mint minden más esetben, nyilván a chili a különbség, viszont mértéket nem tudok mondani, a háznál lévő férfi szerint chili tekintetében tartani sem. Lehet ezzel játszani, hogy ki mennyire bírja/szereti, én mindkettőt meglehetősen, azzal viszont számolni kell, hogy a a cukor hatására tompul a paprika ereje. Egyébként nem érdemes atomerősre csinálni, hiszen ez mégiscsak lekvár, viszont az a pikáns íz, amit a chili hozzátesz, az azért legyen jelen.
Háát, érdekes :), kedvem lenne megkóstolni.
VálaszTörlés