Úgy véltem,

hogy én már nem is tudok éjszakázni, s most ne keverjük ide az időszakosan előforduló, s kínzó álmatlanságomat, az egy másik történet, másik állapot*, azt nem tudom befogni a szélbe, s haladni előre végképp nem tudok vele, hanem arról a teremtő éjszakázásról beszélek, aminek reggelre van látszatja, esetenként kézzel fogható. Hogy én így már nem is tudok. Amikor kellett, munka, szakdolgozatok, gyerekek, akármi, akkor ment, de most már nem,  elszállt felettem a képesség, csak az üres burok maradt, de nem is igaz, tudok éjszakázni, jó hosszan, ahogy azt kell, és ez nekem most olyan élmény és felismerés, hoyg nevetnem kell magamon, emberek, igenis tudok éjszakázni!, nem felejtette el a testem-lelkem.

Ilyen örömeim vannak, őszinték és igazak. És aprók.

* talán nem is én vagyok, hanem egy másik ember

Juditnak és mindenkinek

FÉL PÁR KESZTYŰK BOLTJA

A Fél Pár Kesztyűk Boltjába járnak, akik örökre összevesznek.
-Kérünk egy gyönyörű pár kesztyűt- mondják.
-Örökre?- kérdezi a boltos.
-Örökre - mondják a vevők.
Az egyikük felhúzza az egyik gyönyörű fél pár kesztyűt, a másikuk a másik gyönyörű fél párat, és elmennek jobbra, balra.


Mosonyi Aliz: Boltosmesék
(játék Fércjutkánál)

Feeling

Nem automata üzemmódban vagyok, nem jön a karácsonyi feeling  a naptár megfelelő oldalán, nem ébredek ezzel, s bármennyire szeretném, nem tölt el minden reggel a várakozás öröme, szeretném, de nem. Érzem, hogy kellene, hogy mindjárt december, hogy advent van, de amit megtanultam az évek során, az az, hogy eljő, a maga idejében eljő, soha nem késik. Hogy megadatik nékem is. Csak várjam a várakozás örömét. 

Várom is.

Most ráhajtok,

de rá ám. És belehúzok. És nekiveselkedem. És belevetem magam. Meg fejest is ugrom a közepébe.

Ezzel a hollandiai történettel a múlt hét jól kiesett, energiámmal, időmmel nem tudtam jól gazdálkodni, máshoz kellett. Most viszont muszáj ide is koncentrálnom.

Meg még jól összeszedem magam, ki ne felejtsem.

Azt már egy

húsz éves lány is tudja, hogy a nők jól bevált, ősi fájdalomcsillapítója a...  vásárlás.

Vidámodjék a ti szívetek,

a mienk is kezd. Köszönet a mobiltelefon, a FB, a chat, az e-mail, a skype feltalálóinak, valamint  a korlátlan használat lehetőségének. És az Uniónak is. És a Hollandiában élő, váratlanul előlépő blogolvasóimnak.

Ezek meg itt táskák.

Vasárnapi vers

Karafiáth Orsolya: Évszak ébren

A fáradtságból nem lehet kilépni.
Hol véget ér, új kezdetét találja.
Múlása nincs, nem oldja meg helyettem
egy fel sem tűnő hónap változása.
Átélhető. Időt csak ennyit ad.
Figyelmem önmagára ráterelje.
Higgyem, hogy így bármeddig elmehet:
rájátszik nappalokra, szürkületre.
Ha vége van, most nem nevezne nyárnak.
Fordulna őszbe, félig zárt szemekkel.
Álom-tél – hívná meg hasonlatát;
és tartana, míg tart ébreszthetetlen.

Véget nem érő

chat-elésekkel, hosszú, bátorító levelekkel*, de legfőképpen az egyébként kívülről haszontalannak tűnő szívdobbanással tartjuk a lelket a csemetében. Nehezebbé vált a levegővétel, de ahogy neki könnyebb egy-egy délután, este, úgy lélegzünk fel mi is.

Hosszú lesz az advent, úgy érzem, kedvesem.

* a skype veszélyes, mindkét oldalon sírást generáló lehetőség

Poétikus

A blogírás (el)maradozik,
mert a szívem szakadozik.

Olyan ez,

mint amikor R. Pilcher azt írja a könyvében, hogy amikor beteg az ember gyereke, az aggodalomtól nem tud mit tenni, hát rendbe teszi a spájzot, nem használ ugyan, de a spájzban rend lesz.

Nincs már baj, alakulnak a dolgok, csak aggódom, így hát varrok. Mást tenni nem tudok, s legalább készülnek a táskák .

Helyett

Hollandia helyett Németországban landolt a gép (200 km), 

Eindhoven helyett Düsseldorf (iszonyú  köd), 

korrekt információk helyett kapkodás (Bp: felszállt a gép, Eindhoven: dehogy, már el sem tudott indulni Pestről),

kapcsolattartás helyett idegeskedés (telefon nem működött, elérhetetlen gyerek),

csomagok helyett csak a kézipoggyász (elkeveredett), 

délután 2 helyett este 9, mire a családhoz vergődött szegény gyerek.

10 évet öregedett a szívünk, amíg nem tudtuk, hol van. Nem tudok még viccesen gondolni a tegnapi napra.

Például

tegnap este, kettő nappal a nagy utazás előtt,  a célszemély .leültetett és beszámolt a Harry Potter befejezéséről, közben többször elmondta, hoyg ez annyira bonyolult, hogy én ezt nem érthetem, bár az igazság kedvéért hozzátette, hogy mert nem láttam, de ebben volt egy kis él is, mindenesetre úgy nem mehet el, hoyg nem tudom, mi lett  Piton-nal, mert Piton nekem az egyetlen, általam látott (első) részben a kedvencem volt. Mármint a színész a kedvencem, de az nem számít. És akkor most már ezt is tudom.

Ilyen fontos infók hangzanak el a felek részéről.

Egyébként pedig

az a helyzet, hogy egy ideje nem alszom, se sokat, se keveset, de ez egy másik történet, viszont reggelente kegyetlen fejfájás gyötör, mely bekúszik a délelőttömbe, a Legkisebb pedig szerdán elrepül, azért ma egyrészt meleg holmikat vettünk, mert a többi au-pair-től érkező információ élén az áll, hogy melegholmi , melegholmi, s mert egyesek sapkában is alszanak, vettünk egy szép meleg sapkát is, és egy családi estebéd keretében elbúcsúztattuk őt, melynek során én dupla adag chilit kértem a (chilis) tésztámra, melytől nekem szemem sem rebbent, ellenben elillant a fejfájásom.

És az is van, hogy vállaltam egy sokadik munkát (perpill három fut paralell), hogy a kapott összeget a hobbimra másik munka helypénzére költhessem, végülis lehet profitálni a nem-alvásból is.

Tovább is van, mondjam még?

stahl.hu

A stahl.hu oldal felkérésre elkészítettem a karácsonyi gömböm (hogy stílusos legyek) receptjét.

Vasárnapi vers

Károlyi Amy: Ablak

Az ablak fontos. A van-nal, nincs-csel
kapcsol össze, a bent-tel, kint-tel.
Pár millió fényévet enged
besugározni a padlóra,
mintha a sugár végcélja volna,
hogy hozzád jusson-
Gondold meg, kéz,
ki az ablakot csukod,
tárod,
milyen kozmikus mozdulat,
mellyel a mindenséget kirekeszted,
bebocsátod.

 

vásár

Itt vagyok!

Itt nem is

mutattam talán az újabb adag krumplizsákot, pedig holnap egy nagy halommal viszek belőle a Csillagösvény Waldorf iskolába. Ezt is. Meg sok egyebet is. A jó hangulatomat helyben kívánom beszerezni.

Többet

ezekből nem készítek, ezek is csak... dísznek vannak.

Volt ilyen már tavaly is, tavalyelőtt is, ezt meg csak mondom.

Gyors snitt

Tegnap ősz,

ma meg tél.

 

Minden

valamirevaló sorozatban eljő a pillanat, amikor ellaposodik a  történet, ilyenkor kihelyezik a szereplőket egy távolabbi, egzotikus helyre, ahol új kalandok várják őket, felfrissítve az értük aggódók érdeklődését. Nem egzotikus, de távolinak meglehetős helyszínünk ezúttal Hollandia,  ide repül a Legkisebb, sagánk főhőse, tehát a rövid szegedi, majd a dupla annyi, de még így is csak hat naposra sikeredett szülőkről való leválási kísérlet most következő állomásának sikere mind a térbeli, mind az időbeli távolságnak köszönhetően előre garantált. Kétkedők szerint ne vegyek erre mérget.

És azt még elmondom, hogy Hollandiába nem az a gyerekünk megy, aki az ELTE-n néderlandisztiát tanul, de nem ám. Családi erősségünk a logika.