2011. október 2., vasárnap

Patentolok, tehát vagyok

Számtalanszor előfordult már, hogy a próbadarabokon remekül  ment valami, aztán élesben gellert kapott a dolog és mégsem, de most tessék, igenis tudok patentot beütni. Nem kívánok erről több bejegyzést írni, csak mutatni a végeredményt, mint most a kívülről fekete textilbőrből készült, belül viszont piros pénztárcát. Mert belül mindig több van, mint ami kívül látszik.






Vasárnapi vers

Nemes Nagy Ágnes: Október


 Most már félévig este lesz.
Köd száll, a lámpa imbolyog.
Járnak az utcán karcsú, roppant,
négy-emeletnyi angyalok.
S mint egy folyó a mozivászon
lapján, úgy úsznak át a házon.

Acetilén fényében ázik
az útjavítás. Lenn a mélyben,
iszamos, hüllő-hátú cső,
pára gyöngyösödik a kérgen,
s a városon, mint vér a gézen,
általszívódik a nyirok.

Vékony tűz nyüszít, sustorog,
mellette kucsmás, birka-bundás,
mint a makk-ász, guggol a munkás,
fölötte hengerhasú gépek,
rájuk irva: „Consolidated…”
S egy fa. Akár a régi csap,
csöpörésznek a targalyak,
szalad, olajjal töltekezvén
a gép gömbölyű béka-testén,
majd a bundára ér a csepp,
s fölsír a tűz: megérkezett.

Neonfény lobban és lehull.
A vizes kőre rácsorog.
Valaki, messze, úgy vonul,
hogy a köd kilométer-odva
énekét tompán sokszorozza –
hallani, amint tántorog. 


2011. október 1., szombat

1684. bejegyzés,melyben kalapálok, de veszettül

A fémkütyükkel való kapcsolatomat Beának köszönhetem, aki nekem hosszú ideig beszerzőm volt, tekintve, hogy olcsón tudott jót beszerezni, amit ráadásul GLS-t megszégyenítő sebességgel juttatott el hozzám, ennek ellenállni nem lehetett, ugyebár. És akkor egy mágneszáras rendelés kapcsán említette, hogy ringlit is vesz magának, én pedig az ilyen szavaktól kicsit elalélok, feltámad bennem a ringlibirtoklási vágy, mindig is ringlire vágytam. Főleg, hoyg kiderült, üllő is kell a ringlihez, üllő, az meg milyen szó már megint, kell nekem.
Így kezdődött ez az egész, de nem a kezdeten van a hangsúly, hanem a folytatáson, én ugyanis köztudottan nem vagyok egy összeszerelő alkat, mondjuk így, nem találom az összeillő darabokat, tehát a folyamat (leg)elején szoktam elakadni, de azért közben tudok fejlődést is felmutatni, például a mágneszárat már gondolkodás nélkül rakom össze, egyszer majd az IKEA is büszke  lesz még rám. Igaz, ezekkel a patentokkal már többször megjártam, az ismert cseh márka 15-ös kiszerelésű patentjának minden darabja landolt a kukában, olyan is volt, ugyanis én azt gondoltam, hogy a patent felső részének darabjai vannak a csomag felső részében, mert ez így logikus. A csehek szerint azonban nem, csak én ezt nem tudtam.
A múltkor egy teljesen kész irattartó vált használhatatlanná egy sikertelen beütés következtében, akkor kicsit elszakadt a cérna, az eddigi disztingvált bejegyzéseket felváltotta egy más jellegű, nem törlöm ki, elfér, igen, indulatból kiszalad a számon hasonló. Ez van.

Most viszont, höhöhö, vége a káromkodós korszaknak, van nekem professzionális kütyüm, ezzel úgy áll a patent a helyén*, mint Katiban a gyerek,bár látszatra semmi, de semmi különbség nincs a szerszámok között, van üllő, meg beütő, utóbbiból rögtön kettő is, amikor rákérdeztem, hoyg akkor ez mitől jobb mégis, azt a meggyőző választ kaptam, hogy a cseh ipar gyöngyszemét a háziasszonyok használják, ezt viszont... azonnal megvettem.
Tegnap a Westend-ben, kávézás közben elővettem a szerszámot és mutogattam a lányoknak**, egy kicsit rosszul esett a vihogásuk, ezért az alábbi fotókat némi önhittséggel adom közre, tessék, igenis be tudok ütni egy, mit egy!, négy patentot is. Egymás alá, sormintát alkotva, bár a folyamat felénél kicsit összezavarodtam, melyik rész hová is megy, ezért van mindkét textilen mindkét részből, de ez meg azért jó, mert remekül össze lehet mindent mindennel patentolni. Akár. És akkor a patentkarrieremet ezzel megnyitottnak tekintem.



Ez a szép hosszú bejegyzés pedig azért születhetett, mert Zsömi hosszabb alvásba kezdett, melyért nem tudok elég hálás lenni. Korábban pedig ennek hiánya miatt nem született bejegyzés.

*elméletileg, vagyis úgy kell álljon, ezt mondták
** mármint a beütőre gondolok, nem másra

2011. szeptember 29., csütörtök

No spoiler- Szeress Mexikóban!

Ez most a második könyv, amiről azt gondolom, hogy filmben szívesebben venném, a Boleyn Anna is ilyen volt, jó kis kosztümös film, az igen. Ez egy kicsit tényleg hajaz Márquez-re, kicsit, de azért nem ugyanaz. Engem a leginkább azok a részek fogtak meg, ahol valami különös történt, az intenzív rózsaillat, az ételtől mámorossá váló násznép, mindaz, ami nem  hétköznapi, nem életszerű, nem hihető. Mert hétköznapi, életszerű és hihető, az bőven van minden bokorban, most más kellett.
Az utolsó fejezet tetszett a legjobban, hogy oldalakon át nem tudtam, most akkor kinek az esküvőjén is vagyok, az leleményes volt!
 

Ez pedig egy

másik táska. Jó erős színei vannak, mégis tetszik. Vagy éppen azért, már nem is tudom.
Cipzárral készülnek, erősek, strapabírók.
Mit mondjak még?



2011. szeptember 28., szerda

Hogy a táskák

meglehetősen lassan készülnek mostanában, annak több oka is van, de az egyik a Zsömi névre keresztelt retikölyök, akit azonban ürítési szokásai, s a nemrégen újra elolvasott Durrel könyv alapján akár Csurinak is nevezhetnénk. Ezzel pedig sok mindent elmondtam, ám frappánsan kikerültem a bepisil szót.
Pedig.



1680. bejegyzés, melyben panaszkodom. Hosszan



Sem kint,
sem bent,
sem napfényben,
sem árnyékban,
sem állva,
sem fekve (de hasalva sem),
sem fotósátorban,
sem tiszafa előtt,
sem kis Nikon-nal,
sem nagy Nikon-nal,
sem türelmetlen,
sem türelmes állapotomban,
sem kávé előtt, 
sem kávé után,
sem fektetve,
sem állítva,
sem szeretve,
sem utálva,
nem tudom lefényképezni.
Az akkumulátort ellenben lemerítettem. Vagy ki.

Dolgozom én,

csak nem sok minden látszik belőle. Most például manufaktúrában dolgozom, táskatestekkel bíbelődöm, ennek oka nem a belátás, hanem a kényszer, elfogytak az alkatrészeim. 
Színes táskák készülnek, némelyik már-már multicolor kategóriás. És ez jó.



Több fénykép is készült, mentek is a kukába.

2011. szeptember 27., kedd

1678. bejegyzés, melyben kísérlet történik az érdeklődés felkeltésére

Előbb a tett, aztán a rettenet, de már nincs visszaút, mert van, aki nem hajlik, csak törik. Szeretnék Antigoné lenni, de az a helyzet, hogy én Iszméné vagyok.

(Egyébként pedig nem értem a könyvszerkesztőket, miért Antigoné-Oidipusz a sorrend, itt értelmetlen a keletkezés idejét figyelembe venni, sokkal inkább a történet a releváns.)

No spoiler - Oidipusz király

El kellene már felejtkezni arról, hogy a kötelező olvasmányok unalmasak, rosszak és érthetetlenek, bár az is igaz, hogy 40 fölött az Oidipusz király másképpen hat. Az, hogy nem az vagyok, akinek gondolom magam, sokkoló. 
Nekem erről szól.

2011. szeptember 26., hétfő

1676. bejegyzés, melyben egy szép, kövér pipát rajzolok a homlokomra

Emese előbb dátum nélkül kérte a táskát, aztán szülinapjára, majd névnapjára, legutóbb karácsonyt emlegetett, de tessék, elkészült, laptopjának méretére, szürke is, piros is, kész is van, Emeséé is, karácsony sincs még.
Jár a pipa, mondjátok már.

1675. bejegyzés, melyben a szeretet van a középpontban

Értelmes dolgot senki ne várjon tőlem, kutyus van éjjel-nappal, ez még olyan kicsi kutya, hoyg szoktuk neki mondani, te még kisbaba vagy. Szereti, ha mondjuk neki és szereti, hogy szeretjük, mi pedig szeretjük, hogy láthatólag szeret minket.
Mindenki szeret mindenkit.

2011. szeptember 25., vasárnap

Kinek a

Shetland, kinek a Kiri, kinek a Gail. Nekem a Shaelyn. Elronthatatlan, gyors, egyszerű, szeretem.

Vasárnapi vers

Kantor Irma: Átváltozások

Szél vagyok
viharos szertelen
tovatűnő
mint a szerelem

Felhő vagyok
bodros fehér
lótok-futok
a világnak
kék egén.

Ember vagyok
ezer szeszély
deresedő
őszi levél.


2011. szeptember 24., szombat

1672. bejegyzés, melyben szaporodásnak indulunk

Rögtön kell egy másik kutya, hogyne, akkor nem fáj a másik elvesztése, csak éppen én azt akartam, hogy fájjon, életem egyetlen kutyája, hát fájjon bizony, ahogy annak fájnia kell. Azt gondoltuk, tán nem is lesz itt soha többé másik kutya, aztán  meg, hogy egyszer majd mégis, majd és valamikor, amikor már nem fáj, legfeljebb sajog, de azt is jólesően, hogy olyan kutyánk volt nekünk, de olyan. 
És akkor most itt ez a kis gömböc, a Zsömi.



S ahogy a naptárt nézem, látom, hoyg napra pontosan egy éve nincs kutyusunk.


2011. szeptember 22., csütörtök

Annak a másfél órának a javát,

amit ma reggel, amikor átsétáltam a kölcsönkapott és elolvasott, valamint a kölcsönadandó és elolvasandó könyvekkel, kávézás címen eltöltöttem pár házzal lejjebb, s amit én úgy éltem meg, hogy mondtam is, csak őszi reggel lehet ilyen kényelmes és jó érzés, hogy ballagok az úton, kezemben könyvekkel, nyáron nem, túl meleg van reggel 9-kor, sietni kell az  árnyékba, télen sem, túl hideg van, az a sok ruha, amit fel, meg le, vesződség az, de őszi reggelen, akkor nagyon, már nem ködös, de még párás, nagyon jó indítás, én mondom, bevezettetném törvényileg, szóval,  annak a másfél órának a javát elkönyveztük, na.

Szentencia

Az erdős területek csökkenésének okai között a nátha az elsők között van.

1669. bejegyzés, melyben kimondatlan dicséretek rejtőznek*

Ez tehát egy újabb táska, újabb teljesített megrendelés.


*de kommentben jöhetnek.már aki érti a szót, khm.

Bukfenc

Hogy nem vagyok hajléktalan és nem guberálok, mert én nem tudnám kifizetni az 50 ezres bírságot. Logikus, nem?

2011. szeptember 21., szerda

1667. bejegyzés, melyben felfedek

Nyilván a sok elhamarkodott mondatért, hogy fémkütyükkel már elég jól állok, nyilván azért történt, hogy a meglehetősen nehezen helyére illesztett patent az ötödik nyitásnál, este hét óra húszkor megadta magát és leszakadt, egy teljesen kész, szépre sikeredett, ám patent nélkül mit sem érő pénztárcát/irattartót hagyván maga után.
Nekem három nap is elég volt, hoyg elfelejtsem, hogyan kell patentot beütni.




1666. bejegyzés, melyben rendes és összeszedett képet mutatok

Nem mondom, vannak olyan megrendelők, akik ragaszkodnak a megbeszélt időponthoz, hogy szeptember 21-én táska kell és kész, de azért ez elenyésző ahhoz a nagy többséghez képest, akik várnak, türelmesen és hosszan, időnként írnak egy levelet, hogy ma éppen szürkében és pirosban vagyok, csak mondom, és ez az én nagy szerencsém, vagyis, hogy ők vannak többen. Szinte kizárólag.
Ennek örömére akkor egy szürke-piros táska. Mert elkészültem vele.
 
Aztán a piros színnel, azzal hogy álltok? Bármennyit vagy csak apró foltokat?  Ruhaként vagy kiegészítőként?
Minden érdekel, valószínűleg azért, mert új viszony kezd kialakulni köztünk. :o)




2011. szeptember 20., kedd

1665. bejegyzés, melyben a Főhős előbb halkan, majd hangosan káromkodik

kurva patentbeütés...
kurva patentbeütééés!

Egy kis spoiler

Én igazából csak éjjel tudok olvasni, tehát lassan haladok egy-egy könyvvel, azonban ez a kis közjáték (nevezzük erősebb náthának) most lendített rajtam egyet, ugyanis amikor még nem tudtam felkelni, de már nem csak néztem ki a fejemből, akkor olvastam. És akkor mit mondjak arról a könyvről, aminek a felét (olyan 300 oldal) félig betegen is el lehet egy délután alatt olvasni?
Hát olyan...könnyű.
Szerintem nem sokat lehetett megtudni a történelemről, tudom, hoyg sokan ezt mondják, én meg nem ezt mondom, más a véleményem. Inkább korrajz, hogy nagy családok a trón körül, szülő-gyermek viszony, lelketlenség, érdek, satöbbi. A felénél én már nagyon untam ezt a macska-egér harcot, hogy most akkor Mary vagy Anna és ki és mikor menjen a király ágyába, az Anna egy igazán romlott és önző és hideg és számító (utálja őt minden olvasó), a Mary meg egy csupaszív,  akivel játékszerként bántak, akire  azonban megérdemelten rátalál az igaz szerelem, a gyerekeivel a korban szokásostól eltérően szeretettel bánik, de azért ő is Boleyn, de legfőképpen Howard, aki tudja a sorrendet.Azt gondoltam, ha még egyszer ki kell mondania a Marynek, hogy én Howard-lány vagyok, akkor megőrülök. 
Mindezt 700 oldalon át.

Viszont levettem a polcról a kedvencemet, ezt a könyvet*, és átnéztem, hoyg akkor hogy is vagyunk, ki kicsoda Nyilván volt bennem egy kis ellenszenv, hoyg majd valami pontatlanságon kapom a kedves Philippát, de nem, teljesen korrekt viszonyokat mutatott be. 
Annyit tennék hozzá, hogy én a végére, regényen kívüli infóként beleírtam volna, hogy mindenféle bonyodalmakkal tarkítva végül a törvényes gyerekek szép sorban trónra kerültek, Edward (egyetlen) fiúként nem csoda, de királynő lett Mária is, az Mária, aki a könyvben kedves, művelt, intelligens kislányként szerepel, na, belőle lett Véres Mária, aki bigott katolikusként kicsit elbánt az országgal; de királynő lett Erzsébet is, akinek meg I. Erzsébetként Stuart Máriával gyűlt meg a baja, de azért Anglia az ő uralkodása alatt vált nagyhatalommá- és akkor Francis Drake, meg Shakespeare nevét nem hagyhatom ki.
Szerintem, ha valahogy ezt néhány sorban (nálam jobban) leírják, sokkal jobban elhelyezhető lett volna időben a történet, előzményekkel, következményekkel.


*nekünk az a ronda bulldogos fedlapú van meg

2011. szeptember 19., hétfő

1663. bejegyzés, melyben a panaszon van a hangsúly

Ma a bőrlégzést gyakoroltam, lévén máshogyan nem tudtam oxigénhez jutni.
Még nem megy tökéletesen.

1662. bejegyzés, melyben fényt derítek a hallgatásra

Az utolsó életjel a workshop előtti fodrászkodás volt, erről azért is nehéz valamit mondani (mármint nem a fodrászkodásról), mert szigorú titoktartási cuccot kellett aláírnom, így annyit mondok, hogy egy nagy cég termékének marketingje baromi* nehéz. Az én kis bizniszem az semmi, egyébként nem ennek alapján hívtak, hanem egy korábbi munka alapján, mert úgy gondolták, hogy kreatív vagyok, höhö.
Aminek örülök, hogy két dolgom is kiemelt kategóriába ment át, aminek azért (is) örülök, mert volt olyan rész (titok), ahol viszont nem járultam hozzá a sikerhez, igaz, addigra belázasodtam, tudjuk be ennek.
Merthogy valami vírust/bacit bekaptam, ennek, meg a remek időzítésemnek köszönhetően a nap végére már párás szemmel, kipirult arccal és csillogó tekintettel követtem az eseményeket. Mondjuk így.

A vasárnapot már a kertben töltöttem, mármint a  nyugágyban, kivonszoltam magam oda, aztán este összeszedtek és behoztak, a legaktívabb cselekedetem az volt, hogy a fejem oldalra fordítottam, hátha meglátom, milyen madár ugrál a bokor tövében. De néha még erről is lemaradtam.
Ma hasonlatosképpen, de mocorog bennem a talánmegmaradokmégis -érzés, ami mindig jó jel.

*én ezt most másképpen mondanám, de inkább csak utalok rá


2011. szeptember 18., vasárnap

Vasárnapi vers

Emily Dickinson: Szelídebbek a reggelek

Szelídebbek a reggelek,
A dió barna már,
A bogyók képe kerekebb,
A rózsa messze jár.

Vígabb kendő a jávoron,
Piros ruhás berek.
Ékszert tűzök, hogy ósdi
Közöttük ne legyek.

(fordította: Károlyi Amy)