S mivel

sem szelíd,  sem üde nem vagyok, nem tarthatom meg ezt a táskát, nem is volt szándékomban, ismerem magam, de majd mutatom, milyen táska való nekem, ha lenyomat kell, meg tükör, lesz az is.

 

Nem törlök ki semmit, nem, je ne regret rien, de már nem rohangálom körbe a házat többször, már csak belülről futkosom.

Ezt pedig nem törlöm ki, így marad

Nekem abból már régóta elegem van, hogy saját magamat hallom más helyeken, más blogokon, hogy az én szövegem és stílusom fel-feltűnik, mondtam én ezt már máskor is, abból is elegem van, hogy üzengetnek emberek a normális beszéd helyett, de most... most aztán a tököm is tele van, írnék olyan cifrát, kitelik tőlem!, hogy nézne mindenki, igen, ez is én vagyok, elnézést kérek, ha valaki nem nézne ki belőlem indulatot, vállalom.

A fogyasztói

társadalom (szerintem) egyik jellemzője, hogy egy adott termék kapcsán a gondolat nem áll meg az egyébként  önmagában is létező gyönyörködésnél (jaj, de szép), hanem azonnal, minden egyéb lépés, lépcsőfok, érezhető gondolattársítás nélkül, gördülékenyen, természetes következményként ott terem a vágy, kell nekem.

És mielőtt bárki azt gondolná, hogy ebből én kivonom magam, s sikerül kívülállóként, már-már felülről ítélkeznem, elmondom, hogy én egy terméket előállító egyén/alkotó/ vagyok, akinek kívánatos az efféle emberi gondolkodás, de akkor most hogyan is tegyek rendet magamban, körülöttem.

Én már csak

a nyárra gondolok mindig, meg-megállva, még akkor is, ha erős késztetésem van így, május elején, az újbóli befűtésre. Vagy talán éppen ezért.

Nem gondoltam volna, hogy a törtfehér nekem tetszeni fog, oly keveset vettem belőle, éppen csak próbára, hogy hátha és mégis, azt véltem, nem tudok mellé tenni semmit, nincs az a textil, mi ehhez illene, mára pedig éppen annyi maradt belőle, hogy két kistáskát még kiszabtam és vége. A másik táskát holnap mutatom.

Itt és itt már elérhető!

Hogy a bulvár

már  nem is cél, hanem lassan eszköz, mert manapság ily módon lehet információt csepegtetni belénk', na, jól állhatunk, de hogy a sorba a BBC is beállt, ezen vitáztunk mi ma, sajnos, reggeli előtt.

'itt most szeretném leszögezni, hogy ez általános alany, a mi házunkba nem jöhetett be BBC History, ZM elvei megtörték a kíváncsiságomat, én egy elnyomott nő vagyok

Az az örömem,

hogy az én táskám kapta a legtöbb szavazatot a Gouba anyák napi tippjében. Nem szeretnék álszent lenni, ennek nyilván megvan a maga (mérhető) haszna, ám ami mérhetetlen, az egy kicsit érthetetlen is számomra, hogy ennyien és engem. Vagyis a táskám.

Köszönöm, igazán!

Ismerem én a szót,

hogy végkiárusítás, mindenki ismeri, azt is tudom, hogy klasszikus értelemben véve esetemben nem erről van szó, de ha a megtagadás mindennemű jele nélkül mégiscsak lezárul egy korszak, s olyat már nem, akkor alkalmazhatom a szót, igenis. Az első három termék elkelt a múltkor, ezeket nem tudom, miért nem tettem mellé, most azonban nagyon kedvező áron kínálom.

A személyes kedvenc tehát

ez a kézitáska, a vidámító narancs színével, a korábban már használt, ezúttal azonban mályva színű retro virággal,  a zöld füllel, és hát a béléssel, melynek kiválasztásával töltött időt figyelembe véve, azt hiszem, rekordot döntöttem.

Hamarosan a szokásos helyeken elérhető.

Hol vagyunk már

attól, hogy mennyi a bevételed, jól keresel-e, sokkal többet mond el, hogy mennyi az ezt kompenzáló kiadásod.
Nem szentencia, hanem tapasztalat.

Van abban

egy kis irónia, hogy a tegnapi  esős, borongós (vásári) nap után ma ragyogó napsütésre, vakítóan kék égre ébredtem, van bizony. Ezzel együtt is csak ezeket a táskákat tudom még mutatni, mert van, kiket az esernyővel, esőkabátban való vásárlátogatás sem riaszt el, szerencsére. 

 

A személyes kedvencem majd ebéd után, most romeltakarítás következik.:o)

Vasárnapi vers

Nagy Bandó András: Kicsinyke vágyak

Figyelj rám, mintha jel volnék,
Keress úgy, mintha nem volnék,
Vigyázz rám, mintha gyöngy volnék,
Fizess úgy, mintha szolgálnék,
Evezz úgy, mintha tó volnék,
Idébb ülj, mintha tűz volnék,
Melengess, mintha jég volnék,
Etess úgy, mintha éheznék,
Itass úgy, mintha szomjaznék,
Olvass úgy, mintha vers volnék,
Hallgass úgy, mintha dal volnék,
Szeress úgy, mintha jó volnék.

Mondjuk mégiscsak azt,

hogy elfáradtam, az mindenre jó, mindent befed, de egyszerűen nem bír kimenni a fejemből, amikor az esküvőn Károly, a leendő király belépvén a westminsteri apátságba, bal oldalán kardját fogta, ám jobb kezével kezet fogott a valakivel (nem tudom, ez nem az érsek volt, de valami fontos, az biztos)', ám éppen előtte úgy érzete, muszáj megtörölnie az orrát, így jobb kezével (mert a bal foglalt volt, a kardot szorongatta) megtörölte az orrát, majd ugyanazt a kezét azonmód odanyújtotta az illetőnek, nem tudom, ilyenkor tán  még én is azt képzelem, legyen mégis Vilmos a király. 

A másik kedves jelenet az volt, amikor a szertartás végén Harryt beterelték az autóba az ovisokkal (= nyoszolyólányok"), én úgy láttam, jól érezte magát közöttük, nagyokat vihorászott velük, édes volt, hát persze, őt nem nyomja a királyi kötelesség terhe, mindenesetre elgondolkodtató, kit hová tesznek, ugye.

'mindig jött valaki, akiről azt hittem, ő már biztosan az érsek, de nem, végül kiderült az igazság és mikor a fejéről lekerült a süveg, olyan Mikulásfeje lett néki, semmi érseki nem volt benne, megnyerte a tetszésem, nem mintha ez számítana, ám mégis

" ezt a szót én még soha le nem írtam vala

Lassan

abszolváljuk ezt a sűrű hetet, Kate-t férjhez adtuk, Virágunkat elballagtattuk, a pápát holnap még boldoggá avatjuk, anyáinkat ünnepeljük, magunkat ünnepeltetjük, miközben paralell a Goubán ázunk és fázunk, majd kezünket összedörzsölve bedőlünk az ágyba az elvégzett munka jóleső fáradtságával.

Húh.

Tehát, ha tényleg

 tetszik ez a táska, akkor itt lehet rá szavazni, Anyák Napi Gouba Tippként. Rendes, becsületes, polgári néven alatt szerepelek. :o)

Szivárvány

Hol esik, hol süt, hol mindkettő és egyszerre. A táska azonban nem ma készült, még a héten, valamikor, ám csak ma mutatom.

Nem nagyon

mutogattam a héten táskákat, a Meskára sem pakolgattam fel, amit mégis, azt megvették, ez így rendben is van,  örülök is neki nagyon, ám mindig ott az aggodalom, hogy mit viszek a Goubára, mondom ezt akkor is,  ha ez olyan aggodalomba csomagolt dicsekvésnek tűnik, tudom én.

Most azonban elbizonytalanodtam, remek esős napot jósolnak vasárnapra, megyek/nem megyek, fogalmam sincs, pillanatnyi döntés kérdése, ezért viszont mutogatok, de apránként, elvégre esküvő van, ugyebár, fel kell ugrálni a laptop elől, a fotócucc elől. :o)

Megmondom őszintén, nagyon tetszik, ennél jobban csak az, amelyik most készül. És nektek?

Én úgy képzelem,

hogy amikor már minden vendéggel kezet fogtak, már mindenkire mosolyogtak, már minden ceremóniát túléltek, minden köszöntésre ittak, mindenkinek integettek és már baromira elfáradtak, akkor majd késő este megállnak kettesben és azt mondják, hát itt vagy.

Jobb agyféltekés

fejfájáson voltam fél három és hat között, utólag is csak azt tudom mondani, irgalmatlan intenzív kurzus volt és sokat megtudtam magamról.:o(

Fontos post

 

Mert mi lehet annál fontosabb, mint dokumentálni az utókor számára, hogy igenis varrtam két párnát magunknak, olyan nagyon mély, áhítattal át- meg átszőtt üzenettel, hogy egymás inverzei vagyunk, meg hasonló mélylélektani dolgokkal  (hát persze); hogy elkészült kettő piros párna a kertbe (a többi még várat magára, nem szabad egyszerre, mert azt hiszi a család, hogy ez most már mindig így lészen); s hogy felvarrtam egy nadrággombot, meg kettő inggombot, ki mondja, hogy ez nem fontos, sőt, hogy nem ez a legfontosabb.Bár a gombvarrásokról nem hoztam fotót, messziről jött ember pedig azt mond, amit akar, mindenesetre elgondolkodom, nem kellene-e a "zazáleatündér" címkét is beveztenem.

Ha éppen ketten vagyunk

is egy étkezésnél, akkor is szeretem a fényt, a terítőt, a poharakat, azt, hogy jó leülni a terített asztal mellé, hogy jólesik a falat, az oda nem illő pohárból is jól csúszik a bor, hogy van kire mosolyogni, összedugni a lábat a csálé asztal alatt.  Hogy ráérősen, hogy finomat, de legfőképp, hogy együtt.

Ha egy képet kell az elmúlt napokról, akkor én ezt hozom, magamban, magamnak. Őrizd, lelkem.

Nem elég, hogy

a héten fodrászhoz kell menni, meg ebédelni egy egy nem túlságosan kedvelt távoli rokonnal, meg hogy a héten van Gouba, de most avatják boldoggá az egykori pápát is, mindehhez ballag egy gyerekünk is, ám ez mind semmi ahhoz képest, hogy Vilmos és Kate szombaton esküszik, ennyi program egy hétbe bele sem fér, csak kapkodom a fejem.

Hogy a vásárlómat

kárpótolni mivel fogom, azt nem tudom, magamat egy megrendelt nagyobb táska kistestvérével vigasztaltam, legalábbis a varrásával. Értem én, hogy ehhez még melegednie kell az időnek, hogy harminc fok feletti meleg, tikkasztó nyári nap, de eljő az, mert jönnie kell. 

 

Csak a csomag, az nem jó már el soha...

Itt már elérhető, hamarosan azonban itt is, ahogy kell.

Nem azért,

mert azt úgy kell, hogy minden jó hírt kövessen valami rossz és nem is azért, mert tompítani akarnám a saját örömem, hanem egyszerűen azért, mert így történt, hát így mondom el, hogy én rendetlen vagyok és ebbéli félelmemből fakadóan minden feladószelvényt elrakok egy ezüst dísztasakba, kisimogatva belecsúsztatom a többi mellé, gondoltam, majd év végén kitapétázok vele valamit, mert nekem az emlékképem, hogy Woody Allan ül a WC-n és körülötte gyönyörű, régi, barna újságpapírokkal kitapétázott WC falak vannak, s ez megmaradt, az azonban igaz, hogy Woody szarkazmusa a kor iránt egészen más tőből fakad, mint az én viszonyom a szelvényeim iránt, tehát a helyet még ki kell találnom. Most azonban hiba csúszott a számításba, sem tapétázni nincs kedvem, de nagyon kisimogatni sem őket, elveszett egy szelvény, égen-földön nincs meg, de ez még csak elmegy, hanem ahogy erre fény derült, merthogy a táska is eltűnt, táska nélkül nincs szelvény, most éppen egyik sincs.
Kínos, kellemetlen, viszkető érzés maradt a nyomán, enyhíteni hogy lehet, elképzelni sem tudom.

A piros és a zöld

lehetne tulipán, vagy pipacs!, de akár görögdinnye is (feldobom-leesik), és hát kézitáska is, hiszed vagy sem. Hiszed-e?

Már elérhető itt és itt!

Update: 10 perc alatt megvették, már nincs az elérhetőségeken!

Szentencia

Előbb-utóbb minden sonkafőzést követ egy bableves.

Most már sem

szótalan nem leszek, sem képtelen , kezdődhet a hét.

A húsvét pedig

nem a nyúl ünnepe, van-e, ki ezt még tudja, óh, jaj.

Vasárnapi vers

Nemes Nagy Ágnes: A formátlan

A formátlan, a véghetetlen.
Belepusztulok, míg mondatomat
a végtelenből elrekesztem.
Homokkal egy vödörnyi óceánt
kerítek el a semmi ellen.
Ez a viszonylagos öröklét
ép ésszel elviselhetetlen.