Van valami

feneketlen zsák, melyből találomra húzzák ki az adott nap hangulatait, nekem mára kétségbeesős jutott, s mivel fellebbezésnek helye nincs a zsákos embernél, el kellett vegyem, teszik-nem tetszik, s bár teljes sikernek könyvelhetem el a budapesti villámlátogatásomat, melynek keretében négy óra alatt nemcsak, hogy megjártam a Kaszásdűlő- Király utca- Moszkva tér háromszöget, de meg is vettem mindent, mit terveztem, noch dazu kedvezményt is rám szuszakoltak, én azonban most már makacsul ragaszkodom a reggeli sorakozónál kapott csomagomhoz, s ezen semmi, de semmi nem változtathat, olybá tűnik. Bár egy Túró Rudit még lenyomok.

Az alap

egy kicsit barnás, egy kicsit zöldes, a tulipán egy kicsit kékes, egy kicsit zöldes, ez egy ilyen szín, ilyen táska, ilyen nap. Ilyen is, olyan is.

 

Rengeteg szövetet

találtam, abból az időből származnak, amikor még ruhát is varrtam, de leginkább, amikor még (sokkal) karcsúbb voltam. Ezek hasznosítása sokáig váratott magára, de most nekikezdtem, s tetszik is az eredmény., hiszen a táska kettősséget mutat, szürke-fekete, hűvös felszín, de aki mélyebben néz bele (mert belenézhet), megláthatja a (vörösen) izzó szenvedélyt. Lehet, hogy már nem is a táskáról beszélek, ki tudhatja.

 

Még nem tudni,

hogy ZM-t a bekapott kullancs vagy az ellene használt antibiotikum teríti le, majd kiderül, melyik az erősebb, egyelőre a három szereplős történetben az ember a leggyengébb láncszem.

Elisabeth the Queen

Az angoloknak könnyű, nem elég, hogy királynőjük van (ma ilyen napom van, kimeríthetetlen vágyakozás a szigetország után, az eső teheti), de olyan királynőjük van, aki 80 fölött is talpig rózsaszínben masírozik a fess fiatal tengerészek előtt, aki twitterezik (megnézném magamnak, ahogyan a mobilján nyomkodva értesíti a kedves érdeklődőket a legújabb cipőjéről), aki fent van a youtube-on (semmi illetlen!), de aki oldalt nyitott a facebukon. Bár azért erősen neheztelek, hogy nem lehetek a barátja.

Párnák / Pillows

 

35x35 cm-es párnák, most éppen türkizek, de minden más színben is készülnek. Majd.

Medium-size pillows in turquoise (14"x14") in other colours will be sewed too. Later.

Miközben

nem szeretem, ha elfelejtkeznek rólam, magam egyre többször kezdem úgy a leveleimet, hogy "minden látszat ellenére", s ha ez csak a megrendelésekre vonatkozna, sem lenne helyénvaló, de a kapcsolatok más és szorosabb kötelékkel megáldott esetében ez még elszomorítóbb. 

Talán mégiscsak egy angol/ír/skót férjet kellett volna választanom, alapfeltétel a kastély, a cím nem érdekel, sznob nem vagyok, csak haszonleső, akkor  sétálhatnék a parkomban, ülhetnék a kastélyomban, jó nagy konyhám lenne, ahol duruzsol az AGA, s miközben szünetet tartanék az aprósütemények készítése közben, (nyugodtan, ráérősen) írnám szép kalligrafikus betűkkel a képeslapokat, hogy várunk nagyon és gyere, majd James kimegy eléd a Land Roverrel, mert ilyenkor már szeszélyes a patak. Lesz fagyal, meg tea és kandalló is, persze.

Talán nem haragszanak meg rám, hogy mégsincs kastélyom.

Állítólag

Mikszáth igen nehezen viselte a felgyorsult világot. Figyelem, a 20. század elején vagyunk!

Vasárnapi vers/ Poem for Sunday

 

Berzsenyi Dániel: A közelítő tél

Hervad már ligetünk, s díszei hullanak,
Tarlott bokrai közt sárga levél zörög.
Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok
Közt nem lengedez a Zephyr.

Nincs már symphonia, s zöld lugasok között
Nem búg gerlice, és a füzes ernyein
A csermely violás völgye nem illatoz,
S tükrét durva csalét fedi.

A hegy boltozatin néma homály borong.
Bíbor thyrsusain nem mosolyog gerezd.
Itt nemrég az öröm víg dala harsogott:
S most minden szomorú s kiholt.

Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül,
S minden míve tünő szárnya körül lebeg!
Minden csak jelenés; minden az ég alatt,
Mint a kis nefelejcs, enyész.

Lassanként koszorúm bimbaja elvirít,
Itt hágy szép tavaszom: még alig ízleli
Nektárját ajakam, még alig illetem
Egy-két zsenge virágait.

Itt hágy, s vissza se tér majd gyönyörű korom.
Nem hozhatja fel azt több kikelet soha!
Sem béhunyt szememet fel nem igézheti
Lollim barna szemöldöke! 

As winter approaches

Our withering forest is losing its ornaments.
Yellow leaves rattle among its bare shrubs.
There’s no rosy labyrinth, Zephyr does not swing
Through the balsamic scents.

There’s no more symphony, the turtle-dove does not coo
Between the green bowers and the stream’s violet valley
Is not fragrant under the willow’s leaves,
Its surface is overgrown with rough coppice.

Silent twilight lours on the mountain peak.
Not a cluster smiles on the deep red vine-shots.
Delight’s joyful harmonies have been here once:
Where all is upsetting and dying now.

Oh fluttering time flies by so rapidly,
And all of its creatures hover around his passing wing!
All is just a phenomenon, all things under the sky,
Such like the tiny forget-me-not, fade.

Little by little buds on my wreath perish,
Beautiful spring leaves me behind, yet my lips have never tasted
Its nectar, yet I have just touched
Some of its first blossoms.

My splendid youth leaves me behind and returns nevermore.
Another spring could not revive it!
Any more than Lolli’s brown eyebrows
Could wink my ever-closed eyes! 

(Garai, Dora Roberta)

Kattogás

Dologidő van, ez mennyivel szebb, mint a kisemlátszomamunkából, mindenesetre valamiért azon kattog az agyam, hogy nekem feltétlenül meg kell tanulnom gépírni, mondhatom, nagyon aktuális, nagyon.

És azon is gondolkodom, amit a minap hallottam a rádióban, hogy "azért írok blogot, hogy megtudjam, min is gondolkodom".

Apróságok / Oddments

 Azon az alapon, hogy előbb a rossz hírt választom, utána a jót, mert ... nem tudom, miért, de ezen az alapon előbb mutatom a kevésbé sikereset, mármint a pick-pack pénztárcát. Nem tudom, mi a bajom vele, de oly nyögvenyelősen lettem kész velük, hogy elment a kedvem, de az sem tetszik nagyon, hogy kilátszik a fém két vége, vajon miért, tudja valaki?

I have prepared two coin purses but telling the truth I don't like them. I am not aware of their mistake but something is wrong, maybe the margin of the frame shouldn't be visible?

Amennyire az előbbit nem, ezt annyira igen, két rekeszes irattartó, vékony és lapos, nem foglal sok helyet, mégis elfér benne minden irat. Igen, nekem még régimódi személyim van, nem bír lejárni a szavatossága, s el sem bírom hagyni.

But this wallet is my new favourite, it has two pockets, flat and thin enough but all of our documents have place.

 

Hiába,

hogy ez az én felületem, én tépelődésem, én véleményem és gondolataim, mégis nehéz írnom a közvéleménykutatás eredményével kapcsolatban anélkül, hogy ne legyen valaki, aki nem azt látja benne, amit én, vagyis, hogy magamról írok, magamat identifikálom, helyezem el a polcon, nem mást.

Pedig van véleményem, de van ám.

Fonalas

Egészen másképpen néznek ki a festett fonalaim egy feltekerés után, némelyikre rá sem ismerek, az addig különállónak tűnő színek egybefonódnak, rendezetté és csábítóbbá válnak . De hát mi is ilyenek vagyunk, rendbe tesszük magunkat kívül és belül, s ettől leszünk oly vonzóak és harmonikusak, hogy a teljes egész képét kínálhatjuk.

 

A laptop

előtti ebéd honnan is ismerős, honnan is. Most azonban kapkodás és idióta kolléganő nélkül, ez releváns mégis.

Zöldet, meg feketét, de leveleket is

Úgy csinálom, hogy az asztalom feletti polc szélére ragasztom a tace-paokat, névvel, termékkel és újabban dátummal ellátva, de ZM szerint  hosszabbítani kellene a polcot. Mindenesetre megint levágtam a hétfejű egyik fejét, miközben arra gondoltam, hogy ugye, hogy rendelt ideje van mindennek, még a varrásnak is, hetekig gondolni sem bírok egy-egy megvarrandó feladatra, aztán pedig pikk-pakk összehozom, de csak akkor, amikor késztetésem van rá.

Szerencsére időben volt ez a késztetés, mert a (magam szabta) határidő november eleje volt.

Helyem

Esténként pezsgőt inni nagyvilági és elegáns, helyzettől függően hűvösen decens is.
Esténként kakaót inni meleg és otthonos.
A kettő között foglal helyet a martini, de talán a vodka-narancs is.
Helyem a világban.

Falusi Foster

De komolyan nem értem a Foster-terven való felháborodást (pedig meghallgattam, elolvastam pro és kontra sok mindent), jöjjenek csak el a mi, modern  falunkba, akkor majd elcsodálkozhatnak, mennyi tájba illő, s mind építészetileg, mind hangulatilag, mind színvilágilag a faluba szervesen illeszkedő ház van kies környezetünkben. A mai kedvencem a sátortetős (ijesztően) kék ház (amikor ráböknek a falfestékre, akkor arra megkönnyebbülnek legalább, hogy éppen ilyet akartam?), szinte kiemelkedik a többi szürke és unalmas közül, bár a bíbor színű sem rossz, csak éppen nem itt, hanem Velencében és pár száz évvel a keletkezése után. Csak éppen annyi időm nekem nincs.

Egyébként pedig mekkora bátorság kellett a Louvre bővítéséhez is, ugyebár.

(A Foster-terv- kalandos, izgalmas, lebilincselő, fordulatokban gazdag könyv, mondjuk)

Gomboskodás /Buttons

 

A varrásnál egyre jobban tudom, hogy mit szeretnék, s néha képes is vagyok megvalósítani azt, amit kigondolok, sőt, még az is előfordul, hogy elkészítés után is tetszik. A fényképezés azonban más, ott a legtöbbször nem érzem/nem látom, hogy jó, de legalábbis elfogadható az eredmény, sőt, a  képernyőn látható fotó nem egyezik meg a számítógépben láthatóval, igaz, gyakran utóbbi jobb. Nagy bizonytalanságban vagyok, mert a fejemben él az a kép, amit szeretnék, csak valahogy beszorul a fejembe, s nem jön ki onnan, csak ritkán.

A neszesszerekről pl. szerettem volna egy képet, amelyen minden éles, minden szín élethű, olyan megkívánós képet, most azonban csak a képzeletre hagyatkozhat mindenki.

Amikor a Középsőnek mutattam a neszesszereket, egyszerre kezdtünk beszélni, én mondtam, hogy a barna  a kedvencem, ő mondta, hogy a barna milyen öreges. Nálunk gondolat-, és véleményszabadság van.

 

Ömlesztve/ Mixture

 

Lassan kezdek lemondani az alvásról, minek az, mikor ott az egész január. Az a nagyon furcsa az egészben, hogy sok energiát fektettem be, hogy megismerjenek, hogy akarjanak engem, most pedig itt állok hullámokkal a fejem felett, s azon gondolkodom, hol a határ(om). Igyekszem úgy csinálni, hogy felváltva éjszakázom, s alszom, amikor pedig alvós napom van, akkor éjfélkor ágyban vagyok, s az jóleső.

Az olvasmányaim is egyre könnyedebbek, egyre lassabban is olvasom őket, de ez nem aggaszt, mert nem félek attól, hogy most már örökre csak lektűrök töltik ki az estéimet, bár való igaz, hogy a krimik még éjfélkor is felcsigáznak, hiába, én ezen szocializálódtam. De ez már nemcsak nekem nem kínos, pár hete tudtam meg, hogy senkinek nem az, így az utóbbi 30 évre visszamenőleg sem kell letagadnom a polcunkon sorakozó sorozatot.

A lelkünk mellett a testünket is egyre inkább a könnyedebb étkekkel tápláljuk, tepsis krumpli, főzelékek, szójás-mézes csirkeszárny, meg ilyenek, és ZM mindennek örül, én pedig mindezért örülök.

Óh, igen, a rádiót ki ne hagyjam, mindig is MR1 rajongó voltam, s bár az utóbbi években romlott a színvonala, éjjelente remek műsorokat lehet hallgatni, azt hiszem, ez az a pont, ahol még teret hagyok az elgondolkodtató magamba áramoltatásának, nehogy kiszáradjon az a lélek, mely továbbvisz.

(Csak néhány dolgot töltök fel a Meskára, de azok fent vannak.)

Időzavar

Nagyon elkanászodott a cicusunk, mióta (mivel) a kutyusunk nincs, kicsit elkényeztettük, végül ZM heteken át tartó következetes szigorral rászoktatta, hogy nincs egész nap evés és ivás, az étel reggel 7-kor és este 7-kor érkezik. Most már csak azt kell megértetnie vele, hogy óraátállítás volt, gyomrának hangos korgása csupán illúzió.

Nekem ez

Weöres Sándor: Vonzás 

(Áthallások)

Hosszú a virágfüzét,

kéztől kézig ér,

valamennyi kézen át,

kezdettől végig ér.

Átlépünk a hegyen,

fogjátok a füzért

mindkét hegyoldalon.

Lejtünk a tengeren,

fogjátok a füzért

mindkét partoldalon.

Szállunk az égen át,

a csillagok között,

hosszú a virágfüzér,

kéztől kézig ér,

valamennyi kézen át

kezdettől végig ér.

(És ezt Kalákáéktól, de nagyon...)

El vele

Én, persze, nagyon megértő és együttérző voltam, amikor ZM-nek ki kellett dobnia egy, a főiskolai időkből származó (játszós) nadrágját, mert végre kihízta. 23 kemény munkája ez az eredmény, sokat kellett nekem főznöm, hogy ezt elérhessem.

Készen / After blocking

Uszoda előtt megkönyörült rajtam a Legkisebb, de ennek súlyos ára lesz, tudom én, a kényszer azonban erősebb volt az óvatosságomnál. (Nem kell senkinek, a terápiás feladatot már teljesítette, így eladásra kerül. Nem, nem a legkisebb. Bár... :o) )

Vasárnapi vers/ Poem for Sunday

József Attila: Kép a tükörben

Hogyan volt, azt már nem tudom.
De mégis csak megláttam egyszer,
Bámultam rája nagy szemekkel.
Már régen volt, csak ezt tudom.

Néztem égve.
Arca, alakja tűztükörbe,
Szemembe rögződött örökre
S szívemre hajlott tündökölve.

Már régen volt. Nem is tudom.

Shaelyn

Azok a típusú kötések mennek nekem nagyon jól, melyek nem igényelnek különösebb odafigyelést, agymunkát, de ebből nagyon igyekszem messzemenő következtetést nem levonni. :o) Majd mutatom blokkolás után is, a színe, a szépséges kékes-zöldes színe már most is látszik.

Recept

Ha túljutok a felháborodáson (ez a macsek megint felébresztett), az önsajnálaton (még hétvégén sem alhatok sokáig), a sokkon (basszus, tök sötét van), a felismerésen (még korábban keltem, mint hétközben), a fenyítésen (iszonyúan elkényeztetted, soha többet nem kapsz cicát), a fenyegetésen (a kialvatlanságtól nyűgös leszek egész nap), és tetemes mennyiségű kávén, akkor kiderül, hogy nagyon hatékony tudok lenni.

Életképek

Úgy van az, hogy én gyakran mondom, milyen életet szeretnék, hogy szeretnék a cicánk lenni, mert mindenki szereti, mert kényúr, mert ölelgetik, mert bitang jó a teste, meg ilyenek (kalandos élet), de közben azt is mondom, hogy szeretnék egy terebélyes fa lenni,  mert nemcsak tűri az évszakok váltakozását, hanem megéli és várja, ha kell, akkor visszahúzódik, mintha nem is lenne, de akkor is erős marad, várja a maga idejét, amikor újra és megint (bölcs élet). És szeretném a sikeres, fiatal énekesnő életét élni, mert tehetséges valamiben és szép és fiatal, és ha azt mondja, akar valamit, akkor azt megkapja azért képes megdolgozni, sikert sikerre halmoz minden területen (sikeres élet).

És szeretnék főnixmadár is lenni, mert az szabad és legyőzhetetlen (szabad élet).

És néha szeretném a  saját magam életét élni, teljes kihasználtságban, nem másra vágyódván, hanem elfogadván azt úgy, ahogy van.