Sokallva

Mi már egy ideje csak celebkutyának hívjuk a Zsömit, nem telik el nap anélkül,  hogy valaki fel ne sóhajtana a kapu előtt, hogy milyen cuki/édes/aranyos, megállnak vele beszélgetni, ő meg billegteti a fejét, szerintem direkt, mert tudja, hogy ettől döglik a nép ezt mindenki imádja. Az is rendben van, hogy a wampon egy vásárló férje beszélgetett velünk róla, meg még az is, hoyg a héten történt megbeszélés zárómondata a Zsömi fülével (és puszikkal) volt kapcsolatos. Na de az, hogy egy főiskolai csoporttársam azt írja, hogy ő rohant valahova autóval és a búzatáblában* előbb a Zsömit ismerte fel, s utána minket, szóval, az azért... sok, Julikám.

Több fénykép a szokásos helyen.

*tegnap reggeli kirándulás

Nemcsak

írni nem volt kedvem. És köhögök is nagyon.A Zsömivel sem lehetett bírni. Elmentünk hát sétálni. Láttunk 

szégyenlős (szemlesütős) tobozt:

:

kucorgó csigaházat:

És sok más egyebet is. Járjatok utána.

Végül ránk (akart) sötétedett. .

Sétáltunk,

fényképeztünk, de legfőképpen csak szívtuk be a friss levegőt, néztük a fényeket, az avart, az eget, ezt főleg.  Mert felfelé nézni jó.

Mást nem mondhatok, csendes napokat élek. Mint ahogyan csendesen megnyílt a színház. Mindenki teszi a dolgát.

 

 

 

(Bármennyire is hihetetlen, én fényképeztem. Mintha csak a tárgyfotózás lenne a kín.)