Nem mutatok több képet, ígérem, csak éppen elrakni nem bírom a fonalaimat, de ez az utolsó. Remélem.
It's the last photo I can promise but I can't be fed up with my dyed yarns. I hope it's the last photo, I hope. :o)


"Nemcsak műved van, az idő is van. S az időn belül megvan a te pillanatod, melyet nem szabad elmulasztani." Márai Sándor




Nagy szerencse, hogy magamnak festek, magamnak játszom, mert mondhatom azt, hogy ez sötétbarna, ki hinné el nekem, pedig nagyon is az, néhány őszes hajtinccsel, olyan is, mint egy női haj, festett, de itt-ott már lenőtt, a hajfesték kiválasztása pedig lutri, így aztán vannak a hölgy fején vöröses és szürkés árnyalatok is, meg kéne állapodni egynél, kedves hölgyem!
Tegnap éppen ezek után a neszeszerek után éreztem úgy, hogy jó formában vagyok, akkor kezdtem el varrni az előzőekben említett táskát, melyről menetközben az is kiderült, hogy kék levelek kellettek volna, nem nyilatkozom a formám romlását illetően.
Én annyira gondolkodom, hogy ezt két elötő színűt összevarrom, van bennem hajlandóság rá:


Most vagy a festék volt már fáradt vagy én, esetleg mindketten, mindenesetre sikerült jó kis unott színeket festenem, nem baj, méltó hozzám is, az időhöz is. Igaz az az örök érvényű megállapítás, hogy nem ezt akartam, de majdcsak jó lesz valamire. :o)





Lilák vagy mifélék ... mondjuk, szürkék győztesei:
A vadak:

Az egész délelőttöt kitevő öblögetés, mosás után száradnak a festési kísérleteim. Nem tudok még teljes képet nyújtani (beszámolni meg pláne nem), de van, amit már most (vizesen) muszáj közreadnom, mert azt hiszem joggal pályázhat az életem főműve címre.