Sic transit gloria mundi

Before:

After:

Nincs több business trip Brüsszelbe, Amszterdamba, Stockholmba, Prágába, de Barcelonába és Isztambulba sem. Nincs több vacsora az Atomiumban. Nincs több vihogós kávézás azzal a kevéssel, akivel érdemes volt.

De nincs többé 500 túlóra/év sem, nincs több éjszakázás, nincs több teher, és legfőképp, nincs több manipulálás.

Egyetlen dolog volt tegnap szívfájdító, az, ahogy végignéztem a polcomon, ott sorakoztak a vastag dossziék, bennük a munkám: webdesign, iratkezelési szabályzat, stb.

Ezzel együtt is könnyedebben léptem ki, mint be. Az ajtón. Konkrét és átvitt értelemben is.

Innen szép a győzelem.

Kihagyhatatlan ajánlat

Amikor látom, hogy a köztársasági elnök feleségének milyen reprezentációs feladatok tartoznak az egyébként csak szokásjog alapján létező munkaköri leírásába, mindig megígértetem ZM-mel, hogy soha nem lesz köztársasági elnök.
Fordult a kocka, ugyanis hosszú évek óta kapom az ilyen-olyan fejvadász cégektől az álláslistákat (aktualitása van, mióta kiderült, hogy nem is vesznek vissza, de ez egy másik történet), és most akadtam egy olyan állásra, amely a "kihagyhatatlan, vonzó, kalandos, merész" jelzők minden szinonímiáját és fokozatát kielégíti: HR tanácsadót keresnek. Afganisztánba, Kandaharba.
A munkaköri feladatok (mondjuk) kongruensek a tapasztalataimmal, a fizu sem rossz (3000-3500 Euro/hó).
Hát, megnézném a jelentkezőket.
Akit érdekel, katt ide. Én nem leszek konkurrencia. :o)

Itthon vagyok...

..., s ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor,..... (örökbecsű Radnótink, de szeretem!)

Mindenhol jó, de legjobb itthon. Mondtam ma reggel ZM-nek, hogy a szállodában csak intenem kell a pincérnek és már ugrik is a kávéval, de az a megunhatatlan, ahogy ő hozza be nekem minden reggel, öleléssel kísérve. No comment.

Miután csütörtök éjjel hazaértem, reggel 5-kor már keltem is, hogy mehessek be dolgozni, nem elfelejtve a személyes beszélgetést. Hát, mit mondjak, kemény csata volt, az eredetileg 1 órás programot sikerült a duplájára dagasztani, ezzel mindent elmondtam. Sok minden elhangzott, az egyik legnagyobb sikeremnek azt tartom, hogy nem sírtam el magam, hiába, no, fejlődőképes vagyok, nem szabad lemondani 40 évesen sem a belső változás eshetőségéről.
Nem untatok senkit a részletekkel, egyet mondok csak el, ez releváns információ a beszélgetés tartalmáról, a küzdelemről, az elért eredményekről, ez pedig a következő: 5000 forint fizetésemelést kaptam, nem, nem ütöttem félre, nem 50 ezret, csak ötezret.
Nem nyilatkozom, de azt elmondom, hogy én már csak nevetni tudok, volt kolléga, akivel fuldokoltunk a röhögéstől és ez a jó, mert bőgtem én már annyit, hogy most már a vihogás ideje jött el.

Na jó, még egy pozitív dolgot engedjetek meg: este 6-kor kikapcsolhatom a telefonom, nem kell folyamatos készenlétben lennem. Hiába, no, vannak még örömek az életben....

És akkor most azt mondom, hogy muszáj ma varrnom, ha a családom jót akar, mert erős kompenzációra való késztetésem van. :o) Vagyis, még jelentkezem.

Állás, munka/ 2.

Mivel is foglalkozom? Többen kérdezték, régóta halogattam a válaszadást, nem mintha olyan helyen dolgoznék (FBI), ami titkos lenne, bár amilyen viszonyok uralkodnak odabent, akár még az is lehetne. Olyan vicces, mert most az információáramlást kell feltérképeznem, de minek, amit írok, úgysem fogadják meg...
Hivatalosan HR és kommunikációs munkatárs a pozícióm megnevezése, ez elég sok mindent jelent, rosszabb pillanataimban azt gondolom, hogy csicskás, jobbakban azt, hogy Jolly Joker. Ebből is látszik, hogy nem a körülményeink változnak, hanem mi magunk, a hozzáállásunk.

Feladatom a következő (azt mondom, amit idén végeztem):

- a motivációs rendszerünk felmérése
- elégedettségi kérdőív megalkotása, a beérkezett 170 kérdőív feldolgozása (brrrr...)
- belső kommunikáció, úgymint Hírlevél készítése, írása, szerkesztése, kiküldése
- a társaság honlapjának elkészítése, karbantartása, frissítése (a tartalom kialakítása miatt Brüsszelbe mentem, a program megtanulása céljából Stockholmba) -megtekinthető a következő címen: www.securitas.hu- aki ügyes, megtalálja az én fotómat is...
- a társaság írásos dokumentációjának egységesítése a svéd anyavállalat előírásainak megfelelően (ezzel még nem végeztem...)
- prezentáció a marketing, az arculat fontosságáról a középvezetőknek
- a hozzánk látogató svédeknek bemutattam a társaság oktatási rendszerét (prezentáció, angolul)
- a Konszerntől jött hölgynek bemutattam, mit dolgoztam a kommunikációnkon (prezentáció, angolul)
- Amszterdamnak a saját HR csoportomnak bemutattam a magyarországi társaság HR működését (prezentáció, angolul)
- a külföldi anyavállalattal való kapcsolattartás, 5-ször utaztam külföldre, mindig okosodtam piszokul :o)
- rendezvények szervezése, lebonyolítása, háziasszonykodás, beszéd (hajókirándulás 70 embernek, évvégi rendezvény 130-nak, sajtóreggeli)
- webkonferenciákon való részvétel (ez nagyon izgalmas, fel kell menni egy erre a célra létrehozott weboldalra, közben felhívni egy telefonszámot... és már össze is vagyok kötve 24 országgal, nem is értem, ezt hogyan csinálják, engem mindig elbűvöl, hogy működik)
- egy profi fotós munkájának koordinálása, aki képeket készített a társaság által végzett tevékenységről
- a forgatócsoport munkájának koordinálása, hasonló az előzőhöz

Más nagyobb dolog nem jut eszembe. Persze, vannak a hétköznapi dolgok, feladatok, de azok mindenkinél (talán) egyformák, max. a cég tevékenysége miatt lehet különbség. Biztos van még egyéb is, erre utal, hogy idén több mint 350 órát túlóráztam.

Az év első 4 hónapjában az 1500 főt foglalkoztató cég ügyvezető igazgatójának voltam a közvetlen asszisztense, ami egy sokkal hálásabb és legfőképp nyugalmas pozíció volt, miután ő elégedett volt velem, így senki nem nyúlt hozzám, csak neki tartoztam beszámolási kötelezettséggel. Azzal, hogy felkért erre a pozícióra (ami szerinte kiemelés, én meg néha azt mondom neki, hogy büntetés), elérhetővé váltam mások számára, lehet kritizálni, piszkálni, macerálni. Amihez a munkatársaim fele nagyszerűen ért. :o(
Olyan, mint amikor valaki befejezi az iskolai tanulmányait, s kikerül az életbe, akkor látja meg, milyen is az igazából.

Ezért van az, hogy időnként nagyon magam alatt vagyok, és komolyan foglalkoztat az álláskeresés, persze, nem ugorhatok csak úgy ki, de azért jöttem én már úgy haza, hogy ZM azt mondta, elég, másnap bemegyünk és felmondunk...

A munkám nagyon szeretem, ezt szeretném leszögezni, mielőtt valaki nem ezt olvasná ki a sorokból.
Kihagytam-e valamit?

Nos, milyen az aláírásom?Áh, nem magamtól, Cicvareknek hála!