Tudtam én, hogy baj lesz belőle, hogy a Zsömi széttépte A cipőm, csak akkor még nagyon messzinek tűnt az esős idő, különben pedig arra gondoltam, hogy van még egy olyan, amit fel tudok húzni, csak nem mindenhez való. Lenvászon gatyához határozottan nem.
És van egy csomó, ami nem jön rám, évről évre szélesedik a lábfejem, mondanám, hogy oda hízok, azért, de hát nem.Nemcsak.

Nem megy bele, 

belemegy, de lépni sem tudok, 

belemegy, lépdelek a fürdőben és kész,

ezeket nyugodtan kidobhatom, nincs az a plasztikai sebész, aki lábat csinál az én mancsaimból.

Meg eszembe jut egy általam szervezett céges hajókirándulás, ami baromi jól sikerült, nem azért, de tényleg, hajókáztunk fel-alá a Dunán, az utolsó visszajövetelnél előbukkant a Parlament mögül a telihold és akkor azt mondták, hogy na, azért ez már szinte túlzás, kedves Rita, én meg akkor még (viszonylag, a most-hoz képest mindenképpen) csini voltam, és volt egy (lepődjön meg mindenki: lenvászon) türkiz színű szoknyám, meg egy ugyanolyan, ám mintás, blézernek nevezett, valójában háromnegyed ujjas, karcsúsított ingem, és volt ehhez egy tök jó fehér fölsőm, még ilyeneket hordtam, muhahaha, volt ehhez gyönyörű szép kiegészítőm is nyaklánc formájában, de ez semmi, mert volt (van) mindehhez egy helyre kis cipőm, cipellőm, tökéletesen passzolt a fentiekhez, csak éppen csillagokat láttam benne, határozottan emlékszem, hogy a teliholdas résznél már rettenetesen szenvedtem. Na de a legszebb még ezután jött, mert késő este volt, én meg ugye vidéken lakom, haza kellett jönnöm, vártam valami buszfélére, ami elvitt valameddig, hogy ott összeszedjen a férjem, de addig is elütöttem az időt a Mammutban*. És ott elszakadt a cérna, de olyannyira, hogy lecseréltem a topánkám a táskámban lévő narancssárga lapos papucsra, jó, nem strandpapucs, hanem egy bőrpapucs, de attól még!, mit is mondjak, hogy néztem ki. Nem véletlenül részleteztem az aznapi outfit-et, érdemes visszatérni rá.

Na, ez a cipő például még megvan.

* ott van a buszmegállóm, még szerencse