mondjuk, hogy az. mármint megnyugtatás.
"Nemcsak műved van, az idő is van. S az időn belül megvan a te pillanatod, melyet nem szabad elmulasztani." Márai Sándor
2012. október 11., csütörtök
2012. október 10., szerda
dark side
Sajnos, hogy sokan azt hiszik, én egy angyal vagyok*, na, ez a post most nekik szól.
még sajnosabb, hogy sokan nem hiszik, hogy az vagyok
Ugyanis idegrohamom van és félő az agyvérzés, mert suhog a vér a fejemben, mert sajnos az ügyintéző HP 15 munkanappal ezelőtt véletlenül nem szkennelt be egy fontos iratot, ami ahhoz kellett volna, hoyg legkésőbb ma csörögjön a kassza a telefonomban (érteed) és amikor múlt héten a férjem rákérdezett az ügymenetre, mert volt egy enyhe gyanúm, akkor neki (HP) sajnos nem volt, és semmibe vette a mi aggódásunkat. És sajnos ma ráfaragott, mert miután beszéltem vele, volt képem felhívni a telecentert, ahol sajnálattal közölték, hogy az ügymenet el sem kezdődött, basszus, és akkor (újabb telefon HP-nak) sajnos felemeltem a hangom kicsit (de még a disztingváltat és ezt sajnálom), majd miután ígérete ellenére az intézkedéssel és utánanézéssel töltött egy óra után sem hívott vissza , akkor sajnos elpattant a cérna nálam és én viszont felhívtam megint és sajnos, már nem voltam finom sem, meg nőies sem, de disztingvált sem, mert basszus, nekünk ez sok pénz és sajnos, helye van, nem is egy. És sajnos, először nem volt ideges a HP, de aztán sajnos, én tettem róla. Mármint nem nekem sajnos.
még sajnosabb, hogy sokan nem hiszik, hogy az vagyok
nem kell a karika
2012. október 9., kedd
hemzseg a fejem
mélylélektan
A sarki fény és a kredencen alvás után most a Göcsej sajt volt soron, kerek volt és sárga ruciban pompázott (a trappista pirosával szemben), különleges ízre emlékszem, de vajon létezik-e még? Nagyon komoly probléma, tudom, csak hát az álmok, azok kéretlenül jönnek, hogy a valóságban testet öltsenek, még ha csak vágy formájában is.
2012. október 8., hétfő
kinek mi az erdő
A "fiúk" vittek magukkal az erdőbe vizet, szendvicset, almát, lámpát, csákányt, fejlámpát, mi, "lányok" vittünk magunkkal takarót, párnát, vizet, szendvicset, csokit, kekszet, körtét (jégkrémet helyben vettünk), kötésmintát sokat, kötést hármat, könyveket. Amikor a kocsiból szedegettük elő a holmikat, a mienk maradt utoljára, s előbbiek képesek voltak a takarós-párnás részt női kommandó tartozéknak nevezni. És még a hangsúlyról nem is szóltam.
be happy
Rengeteg minden történik, vagy történne, esetleg történni fog, már az én fejembe sem fér bele, nemhogy máséba, felváltva látom izgalmas kihívásnak és megmászandó falnak, nem tudok olyan gyorsan írni, hogy ezt külső szemlélő követni tudja. Magam sem tudom, hát még más.
Közben azért az biztos pont volt, hogy két és fél napos pihenés jön, mert érkeznek a barátaink, s ha azt képzeltem magamról, hoyg majd idegeskedem a rengeteg félretett munka miatt, akkor félreismerés esete van, idegeskedett a fene, legfeljebb is csak futó gondolatokká szelídültek a gondok. Igenis baromi jól tudom érezni magam jó társaságban, sokat ettünk, sokat ittunk, sokat beszélgettünk.
Erdőben naplementéig voltunk.
2012. október 5., péntek
2012. október 3., szerda
főzés, én így szeretlek
Az előző napról maradt kolbászos paprikás krumpli maradéka mintha kevesebb lett volna, mint amikor utoljára a fazékba néztem, egy főre még csak-csak, de kettőre már nem lett volna elég, ezért összetörtem mindenestül, kapott egy tojást és egy kis lisztet, de nem éreztem annyira jónak, ezért tettem bele az olívaolajas aszalt paradicsomból, meg az olajból is, ettől már karakteresebb lett, de még mindig volt hiányérzetem, így körbenéztem a hűtőben, ahol is találtam sárga curry pasztát (vörös és sárga pasztának kell itthon lennie, különben baj van), s mivel ez meglehetősen karakteres, egy evőkanál elég volt belőle. Mindebből a kulimászból krumplilángost sütöttem, amihez fokhagymás tejföl dukált, de mivel volt pár alma, azt még vajon gyorsan átpároltam. Multikulti. Magyar paprikás krumpli,olaszos aszalt paradicsom, thai currypaszta. Meg az alma.
Mindehhez készült egy galette, amit imádunk, almával, körtével, s a fagyasztóban talált pár szem szederrel, ily módon a francia konyhát is behoztuk.
Megnyaltuk a 10 ujjunkat, na. Mivel pedig az egész nem vett 35 percet igénybe, nyugodtan besorolható ide vagy ide , esetleg ide.
2012. október 2., kedd
a hiba bennem van
(irodalmi) Nobel -díjasokkal nem állok jól, Elfrida Jelinek esetében forgattam a szemem rendesen, Doris Lessing nagyon megviselt, Kertész Imre, hát, én annyira azért nem kedvelem, Sartre-t fel sem fogom, Mauriac jeges leheletétől megfagy az ereimben a vér, Golding bugyraiba benézni is félelmetes, nemhogy megmártózni bennük, Steinbeck emberi szenvedései a pórusokba is bekerülnek, az orkánpamut Orhan Pamuk könyv pedig veszedelmesen unalmas.
Na jó, Saramago bármikor jöhet. És Böll is. És Thomas Mann is.
Na jó, Saramago bármikor jöhet. És Böll is. És Thomas Mann is.
ez meg itt egy Gail
Ezt a Gail kendőt vagy két hónapig kötöttem, addig biztosan, ha nem tovább, mindegy, készen van. Egy nagyon kedves volt csoporttársamé lesz, aki azt mondta, királylánynak fogja érezni magát benne.
Holnap majd lesz egész alakos kép is, most blokkolódik. Végre.
Címkék:
Gail,
kötött kendő/knitted shawl
2012. október 1., hétfő
Befőzés XXXI. - fehérboros körtebefőtt és - lekvár
Körtéből nem sok mindent szoktam készíteni, nyersen, úgy igen, úgy szeretjük, egyéb formában nem bírt megérinteni eddig, na jó, a párolt körte (sültekhez) még díjnyertes, de ennyi. Most azonban nagyon finom körték vannak, zamatosak, lédúsak, így először készült pár üveg fehérboros körtebefőtt, majd ez annyira jól sikerült, hogy ismételni akartam, azonban kicsúsztam az időből, egy picit már megpuhultak, mire odajutottam, hogy na, akkor most. Így készült belőlük körtelekvár, fehérborral, gyömbérrel, iszonyú finom, ismételni kell.
A befőtt esetében egyszerűen készítettem egy felöntőlevet cukorral, vaníliával, fahéjjal, a víz egy részét pedig fehérborral helyettesítettem, a meghámozott körtéket pár percre beleraktam ebbe a finomságba, aztán mentek az üvegbe, dunsztba.
A lekvár még egyszerűbb történet, a lényeg, hogy nem szabad sajnálni a bort, de azért ne nyomja el a körte ízét sem. Ki hogy szereti, ugye.
jól olvastátok, nincs recept, konkrét biztosan nincs
Címkék:
befőzés/preserving,
canning,
körte/pear
és végül én is ráültem a vámpírlegendára
Irgalmatlan nyögvenyelős minden mostanában, minden nehezemre esik, minden, de minden, ez már hosszabb ideje megy, hosszú-hosszú hónapok óta, de nem részletezem, én bajom, ez van. Ez most csak azért került említésre, mert egy újabb táskát akartam (volna), hetekbe telt, mire tetszett egy rajz*, aztán hetekbe, mire meg rajzoltam a szabásmintát, néztem hosszú hetekig megint, aztán hetekbe, mire kiszabtam, hetekbe, mire az elejét elkészítettem, és ez így ment tovább. Hosszan és hetekig. Pedig még tetszett is.
Ma reggel végre legalább a külseje elkészült, készítettem róla egy fényképet, nekem tetszik, hogy a szürkén fut két piros csík (hetekbe telt, mire ezt oda), de ez még csak egy werkfotó, semmi több. Délelőtt energiavámpírt játszottam, felraktam a fb-ra a képet és abból merítek energiát, ahogy másnak tetszik és örülnek és várják.
Most már csak hetek kérdése és készen lesz.
Talán ez lesz a Történelem Leghosszabban Készülő Táskája. Az is egy cím, nemdebár?
*egyszer majd megmutatom a füzetem, aztán lehet nézni. nagyokat.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)







































