Irgalmatlan nyögvenyelős minden mostanában, minden nehezemre esik, minden, de minden, ez már hosszabb ideje megy, hosszú-hosszú hónapok óta, de nem részletezem, én bajom, ez van. Ez most csak azért került említésre, mert egy újabb táskát akartam (volna), hetekbe telt, mire tetszett egy rajz*, aztán hetekbe, mire meg rajzoltam a szabásmintát, néztem hosszú hetekig megint, aztán hetekbe, mire kiszabtam, hetekbe, mire az elejét elkészítettem, és ez így ment tovább. Hosszan és hetekig. Pedig még tetszett is.
Ma reggel végre legalább a külseje elkészült, készítettem róla egy fényképet, nekem tetszik, hogy a szürkén fut két piros csík (hetekbe telt, mire ezt oda), de ez még csak egy werkfotó, semmi több. Délelőtt energiavámpírt játszottam, felraktam a fb-ra a képet és abból merítek energiát, ahogy másnak tetszik és örülnek és várják.
Most már csak hetek kérdése és készen lesz.
Talán ez lesz a Történelem Leghosszabban Készülő Táskája. Az is egy cím, nemdebár?
*egyszer majd megmutatom a füzetem, aztán lehet nézni. nagyokat.
Drága Zaza!Mennyire érzem és értem és ismerem ezt,amiben vagy!:(Ilyenkor úgy érzi az ember,hogy mindig így marad, nehéz elhinni,hogy lesz majd kicsit jobb is, de hetekbe kerül.....
VálaszTörlésMammka.... három hónapja. Dunának megyek hamarosan. és tudom, hogy te tudod. ölellek!
TörlésA testvérei már gyorsan meglesznek.
VálaszTörlésIdáig szép. :)
Sok erőt és kitartást Rita, mert ez szép. Nagyon szép.
VálaszTörlésrám fér, de igyekszem én...
VálaszTörlésKitartást!!! Innen nézve tetszetős... Még a végén átpártolok a mindent-bele táskákhoz :)
VálaszTörléslesz azért ennek belső elrendezése...
VálaszTörlésÓ, ha te tudnád, hogy hányan és hányszor.... időnként azt hiszem, ez már így marad.
VálaszTörlés