Súlypontzva

Hogy micsoda rikító ellentét van a tegnapi és a mai napom között, ezen töprengtem az erdőben, 

emberek hada, színpad, mikrofon, színház tegnap,

csönd, nyugalom, erdei séta ma. Ember sehol.

Rövidre vágva

Ha én egy rendes nő lennék, akkor nemcsak a ház, de a dolgozószoba is elfogadható állapotban lenne wamp előtti/utáni napon, de mivel nem vagyok, ezért ma nagyon neki kell durálnom magam, hogy legalább a látszat meglegyen*, a múlt hétről pedig annyit tudok mondani, hogy a legnagyobb sikerélményt még csak nem is az elkészült állvány jelentette (bár), hanem az, hogy képes voltam három mondatot mikrofonba mondani közönség előtt, valamint, hogy bementem egy fehérneműboltba, what'smore, vásároltam is.

*mindig is hajlottam a kisebb ellenállás irányába

Megvilágítva

Alább azért került sor a business trip-ek során tett eltévedéseimre, mert egyrészt én ott egyedül voltam, Zoltán nélkül, ritka eset, de így történt, másrészt szerettem volna átadni az idegen földön, idegen városban átélt kínjaimat, hiszen magyarul sem szoktam érteni a terminus technicus-t, angolul/németül, stresszhelyzetben, csomaggal terhelten, a konkrét időpontra érkezés terhétől sújtottan különösen jól ment a mellékutak nélküli célbaérés.

Itthon viszem a GPS-t, vagyis a háznál lévő férfit. Egy kicsit nagyobb ugyan, nem fér el a zsebemben, ellenben alkalmazkodik. Mert mindenkinek megvan a maga Bélája.:)

(elnézően) mosolyogva

Én rosszul tájékozódom, a háznál lévő férfi viszont annyira remekül, mintha neki is lenne beépített mágnes a fejében, idegen városban is tudja, hogy hol vagyunk, merre megyünk, mond olyanokat magas házakkal szorosan körbeépített utakon haladva, hogy a Duna tőlünk keletre van, én meg ilyenkor nézek, hogy egyáltalán hol a kelet, nemhogy a Duna, a kettő meg együtt pláne. 

Én általában eltévedtem a business trip-ek során, Brüsszelben egyszer rendesen, Amszterdamban csak először, Prágában viszont megint csak nagyon, de ott velem volt a lengyel és a török kollegina is, így aztán én nem tévedtem el, csak hagytam magam sodortatni. Egy idő után Zoltán lerajzolta nekem az utakat, honnan hová, de nem ám térképen, mert elég hamar bebizonyosodott, hogy nem látom át teljes egészében őket, hanem papíron kaptam személyre szabott bédekkert.

Még az is megesett, mert bátor voltam, még inkább kíváncsi, hogy a stockholmi reptérről nem taxival mentem a szállodába, ami a legegyszerűbb és számomra leggyorsabb* módja a célállomás elérésének, hanem ezzel, mert 200-zal menni ismeretlen terepen, az nekem való, különben is vagány vagyok. A baj csak akkor érkezett, amikor kiszálltam, mert fogalmam sem volt, hol vagyok, pedig itthon még tudtam. És akkor igénybe vettem a telefonos segítséget, Zoltán pedig türelmesen sorolta, mit és hogy. De legfőképp, hogy hol. És semmi esetre sem ott, ahol én. :)

Ez pedig azért jutott eszembe,  mert az édesapjától kapott egy GPS-t, ez olyan férfidolog lehet, a nők egymásnak biztosan nem adnának ilyen kütyüt, de lehet, hoyg csak nekem nem jut eszembe.  És akkor ő, aki mondom, bárhonnan bárhová és térkép nélkül,  úgy ment fel a faluba, hogy beírta az indulást, majd a megérkezést is, bár megjegyzem, ez a betáplálás több időbe telt, mint maga az út**, megtette az 500 métert oda,  meg vissza is, majd átment a szomszéd faluba is, ahol 125-ször járt már, de képes volt a kert közepén állva beírni a címet, miközben én meg csak vihogtam. A kütyü bent nem hajlandó működni, legalább addig szívjon friss levegőt, ki autóba ül.

És nyomkodja. A Bélát. Mert valamiért ez is férfi, nem nő.

*legbiztosabb

**vö. :nem a cél a fontos, hanem az út

Sportolva

Úszásra járunk, hetente kétszer.

Ennek megfelelően a patak érkezésünkkor még szép, csillámlós, kék, meg zöld, de legfőképpen, hogy átlátszó.

Aztán az úszóbajnok beleveti magát, semmi lemosakodás, meg bemelegítés, mert ez a Zsömle meglátja a patakot és onnantól kezdve az endorfinok átveszik felette a hatalmat. A mozgáskultúra rendkívül fejlett fokát még csak-csak sikerül érzékeltetnem, sajnos azonban  a hanghatás elmarad, pedig. 

A patak, hát az bizonyos változásokon megy át ottlétünk alatt. Igaz, mi is Zsömlével mentünk, varacskosdisznóval jöttünk.

Csepegtetve

Az érkezőknek tanácsos elfogadniuk az alkalmi útlevelet, amellyel eligazodhatnak a helyszínen, és könnyebben megtalálják azokat a standokat, ahol az elnyerhető formatervezett tárgyakban gyönyörködhetnek. Egy kvíz kitöltésével nyereményjátékban vehetnek részt: itt kisorsoljuk az Éva magazin születésnapi ajándékait, többek között a kiállított formatervezett tárgyakat.

forrás

Megfelelve

Arról, hogy a kék  melyik arcát mutatja a zöld mellett, s melyiket a barna mellett, emberi szerepeink jutnak eszembe, az emberi szerepekről az emberi kapcsolatok, a kapcsolatokról a tudatos önismeret, az önismeretről pedig...

Még jó, hogy az ember több mint szerepeinek összessége. És jó, hogy én csak egy textilről beszélek. Esetleg táskákról.

Beleélve

El tudom magam ragadtatni, nagyon is. Szerencsére is.

Mert vannak ezek a mindenféle gondok és bajok, a szív meg oly nehéz tud lenni, súlyos kő, nem más, én pedig ilyenkor, meg olyankor is, mikor éppen nem, hanem hogy inkább pillangó, meg a Schmetterling im Bauch állapotban is, szóval, hogy fogom a fényképezőgépet és teszek néhány lépést, nemcsak térben, de időben is, én akkor kicsit kilépek közületek, hátam mögött sár és ingovány.

Valahogy így képzelem én az öröklétet is, ne nevessetek.

Kend pediglen mit olvas?

Elhanyagoltam a könyves beszámolókat, gondolom, az is az oka ennek, hogy az utóbbi időben nem futottam bele (számomra) érdekes könyvekbe, elolvastam őket, de messze nem éreztem azt az igazán jó érzést, hogy a másnapi korai kelés ellenére is csak még tíz oldalt, még ötöt, na jó, a fejezet végéig, de aztán vége, majd ugyanez  elölről. Nem is volt kedvem írni róluk, de majd most összeszedem magam.

Viszont ehhez kapcsolódóan, meg azért,  mert a FB-on 2500-an vagyunk, játszani fogunk, már akinek van kedve. A részvételhez annyit kell tenni, hogy vagy a FB oldalamon vagy itt, a blogon, meg kell írni kommentben, éppen mit olvastok. Minden szentnek maga felé hajlik, mint tudjuk, én pedig szent sem vagyok. Mint tudjuk.

A játék hírének megosztása ugyan nem kötelező, ám nem is felesleges, ez a játék rébusz része. :)

Határidő: 2012. április 16., hétfő, éjfél. Másnap sorsolás!

Apa,kezdődik!

Nálunk is, végre is.

több fénykép itt

Vlad shawl

Három dolog tetszett nagyon ebben a kendőben, 

egy, hogy mások zaklatása nélkül megkötöttem, nem kérdeztem, pedig nagy kérdező vagyok, 

kettő, hogy én találtam a mintát, én egyedül, mármint nem én találtam ki, hanem, hogy keresgéltem a Rav-on és rábukkantam, korábban ugyanis mindig mentem mások után, a mások által már megkötött kendőket kötöttem én is, lusta vagyok, vagy nem mérem fel, mit tudok, s mit nem, nem tudom,

három, hoyg gyönyörű fonalból gyönyörű mintát kötni nemcsak pihentet, hanem szórakoztat is.

Hogy pedig olybá tűnik, vízszintesen  kötöttem, az különösen tetszik,  nevezzük bónusznak.

Minta: Vlad by Tammy Bailey

Fonal: by Buci

Súly: 78 gramm

Méret: kb. 77 cm x 180 cm

Feltámadva

Nincs itt,  feltámadt! 

Lukács 24,6

Észt kringel

  

   

Több fotó pedig itt.:)

Reality show I.

Gyakran érkezik a kérdés, hogy hol dolgozom én, milyen a műhelyem, éppen ezért a FB-on már vagy két hete közzétettem ezt a fényképet,  ill.elkezdtem a sorozatot.*

Nekem nincs műhelyem, ezt elég hangosan és siránkozva mondom, nincs saját műhelyem, a házban lévő férfival kell osztoznom a dolgozószobán, utóbbit viszont örömmel mondom, a két megállapítás külön-külön és egyszerre is érvényben van. Úgy is mondhatnám, hoyg előttem a fal, mögöttem a férjem, bennem a létra.

Ez az asztalom. Nem kicsi, bár úgy tűnhet, mindenesetre nem ez lesz, hanem egy hosszabb, ám keskenyebb változat - majd. Ez most 130 cm hosszú. Először úgy gondoltam, hogy mindent a maga valójában mutatok meg, reality show, nem pakolok el, nem rakok rendet, így is történt, s most, ahoyg elnézem, szép rend van nálam. Vagyis volt, biztosan két projekt között voltam a fényképezés idején, ezt majd azért igyekszem korrigálni egy valósághű változatra. 

Van három lámpám. Meg egy dicsőségfal.

Előttem a falon polcok, bal oldalamon polcok, jobb oldalamon dobozok, a fal mentén polcok. Dobozokkal. Fotók később, apránként. :)

* nem mindig up-to-date a blog és a FB oldal, sajnos. vagy nem.

Eltévedve

Én kérek elnézést a remek tájékozódási képességemért, melynek folyamodványa volt, hogy Barkáékat a szex shop-ban kerestem.

Viszont útba igazítottak.

Felkérve

Jó hír, amit végre megoszthatok.:)))

Az ÉVA magazin 5 éves, születésnapi rendezvényére a jövő vasárnapi wamp keretén belül kerül sor. Hogy ez mit takar, az kiderül a magazin oldalán, s aki olvasni tud a sorok között, az sejtheti, aki nem, annak mondom, hogy felkérésre ebben a szülinapi buliban ... ööööö.... nekem is részem van.:)))


Roppant izgatott vagyok, roppant.

Ujjamon számolva

Egy, hogy elbambáskodom az időm, de nem azzal a jóleső típusúval, nem, hanem azzal a már-fél-négy-van-mit-csináltam-eddig félével, aztán meg jön a szorongató érzés, hogy behozzam a behozhatatlant.

Kettő, hogy azt csináljátok utánam, hogy ahány fénykép, annyi szín, ugyanaz a táska.

Három, hogy holnap az első top secret-ről részletet mondok el.

Négy, hogy mire megtanultam (elfelejtés nélkül) beverni a patentot különleges körülmények között is, úgyismint váratlanul és éjszaka, addigra az összes patentot elhasználtam. Gondolom, bevertem.

Öt, hogy ősszel a Zsömi megette az egyszem szép nadrágomat, tavasszal pedig az egyszem kényelmes cipőmet. Így most csak szép* cipőm van, csak nincs mit hozzá felvennem.

 

* ám hosszútávon, vagyis a buszmegállóig való gyalogláson túl, k.kényelmetlen

Vissza-visszatérve

Ha kidobjuk az ajtón, visszajön az ablakon. A kis Zsömi, ahogy mi hívjuk, öööö...megnőtt. 

Nagyon jó ötlet volt az ablak két oldalára költöztetnünk az asztalainkat, mert kettőnk négy keze közül mindig akad egy éppen szabad is, legalábbis Zsömi így gondolja. Nem véletlenül.

Azt pedig, hogy a hatalmas mancsait éppen az ablak már lecsiszolt és lefestett részén pihenteti, azt különösen szeretjük.