2012. április 4., szerda

Vissza-visszatérve

Ha kidobjuk az ajtón, visszajön az ablakon. A kis Zsömi, ahogy mi hívjuk, öööö...megnőtt. 
Nagyon jó ötlet volt az ablak két oldalára költöztetnünk az asztalainkat, mert kettőnk négy keze közül mindig akad egy éppen szabad is, legalábbis Zsömi így gondolja. Nem véletlenül.
Azt pedig, hogy a hatalmas mancsait éppen az ablak már lecsiszolt és lefestett részén pihenteti, azt különösen szeretjük.



14 megjegyzés:

  1. Úristen!t ényleg hatalmas lett!

    VálaszTörlés
  2. Átgondolnám ezek után a Zsömi nevet... mondjuk Veknire. :))

    VálaszTörlés
  3. megnőtt egy kissé. a 30 kilójához társul némi méret is, hossz például :)))

    hát a Zsömle idejétmúlt valóban:)))

    VálaszTörlés
  4. Tetszik a Zsömi helyett a Vekni. De Ő Zsömi. Be is jön, vagy csak megnézi, jól dolgoztok-e?

    VálaszTörlés
  5. Zsömi ez biza:)

    óh, bejön ő, bár nem az ablakon. Reggel befut köszönni, napközben 5-6-szor egy-egy simogatásra, gyömöszölésre. de feküdt már a lábamnál is, miközben dolgoztam. velünk szeret lenn, ez van. :))
    mi meg vele!

    VálaszTörlés
  6. Tüneményes!!!!Még mindig nagyon hasonlít a gyerekkori szerelem-kutyusunkra.♥
    Látom,megdolgozta már a festéket.))))A mi ajtajaink is hasonlóan néznek ki.
    Az a jó nálatok,hogy mindketten szeretitek az Zsömit.Nálunk sajnos én erre egyedül vagyok....Az Ember tartozkodó állásponton van.:(

    VálaszTörlés
  7. Cukorpofa, festék ide vagy oda! :o)

    VálaszTörlés
  8. Tünemény kutyus, tényleg nagyon szép! Nem is beszélve magáról a fotóról, nagyon jó kis kép!

    VálaszTörlés
  9. öööö, mi lesz a Zsömiből, ha megnő, medve? :o)

    VálaszTörlés