Egy, hogy elbambáskodom az időm, de nem azzal a jóleső típusúval, nem, hanem azzal a már-fél-négy-van-mit-csináltam-eddig félével, aztán meg jön a szorongató érzés, hogy behozzam a behozhatatlant.
Kettő, hogy azt csináljátok utánam, hogy ahány fénykép, annyi szín, ugyanaz a táska.
Három, hogy holnap az első top secret-ről részletet mondok el.
Négy, hogy mire megtanultam (elfelejtés nélkül) beverni a patentot különleges körülmények között is, úgyismint váratlanul és éjszaka, addigra az összes patentot elhasználtam. Gondolom, bevertem.
Öt, hogy ősszel a Zsömi megette az egyszem szép nadrágomat, tavasszal pedig az egyszem kényelmes cipőmet. Így most csak szép* cipőm van, csak nincs mit hozzá felvennem.
* ám hosszútávon, vagyis a buszmegállóig való gyalogláson túl, k.kényelmetlen
Ööööö hát az élet szép és úgy jó ha zajlik....és csak azt tanácsolom kicsit hagyd az időt szétfolyni, mert később nagyobb lendülettel tudsz dolgozni...:)
VálaszTörléscipőd, gatyád, nincs de van ezer szép táskád...az is öltöztet, nem?:)))
VálaszTörlésakarhany szine van ennek a taskanak, nekem mind tetszik!!!
VálaszTörlésez király
VálaszTörlés