Meggondolva

Legyen kockás a takaró, ezt akartam, erre vágytam, erre gyűjtöttem az ingeket, sok inget, meg még többet, szépen felvagdostam, kisimítottam, dobozba zártam, hogy csak gyűljön, gyűljön. És várjon, várjon. Elég lenne a takaróra, biztos, hoyg elég, tarka is meglehetősen, s ahogy szerettem volna, hogy kisléptékű, nagyléptékű, piros, zöld, barna, kék, van itt minden, kérem, csak a kockás takarót, azt nem akarom már. Már nem vágyom rá. Már nem arra vágyom.

A kockás textilek csak egy része került a kezembe, és ez a koszorú, mint előjel, vagy mementó, hogy szembesüljek a vágyaimmal, kell nekem nagyokat álmodni, nagy takarót, nagyon kockásat, nagyon sokfélét, nagyon nagy marhaság.

 

Kész a kottás kaland / The bag with the notes is ready

Nem jellemző, hogy ilyet mondok, de nekem nagyon tetszik. Finom, puha ez a velúrhatású textil, az csak ráadás, hogy vízlepergető is. Van jó kis tartása, de nem merev mégsem. Jó vele dolgozni!

It's not characteristic of me but I must say: I like this bag, it was a good effort. It's made of a fabric similar to velour, it's waterproof, isn't flimsy but not too stiff. It's pleasure to work with it!

Elkészült az őszi koszorú is:
I am ready with the first wreath in colours of fall:

Mindkettő fent van a Meskán, katt ide!
Both of them are available in my online-shop, click here!