Zazikendő

A Lutea kendő hat hétig készült, ez van, idő meg nincs, nem lóverseny, tudom én. Na de most beugrattak a kötős lányok, hoyg Fonalimpia, hogy az olimpia ideje alatt kössünk meg valamit. Első blikkre mondtam, hogy köszönöm a meghívást, ezt én sajnos nem, nálam előfordul, hogy két hétig fonalra sem tudok nézni, nemhogy megkössek valamit elejétől a végéig, de erre meg Eriket emlegették, nem kínos számomra, dehogy.

Aztán megtalálták az én versenyszámomat, a befejezősdit, így végül ebben mégiscsak elindultam, rögtön két projekttel, ha már. Ebből az egyik a Lutea volt, amit a megnyitóra szépen be is fejeztem, ami azért történhetett meg, mert megijedtem, hogy hogyan fogok végezni és kötöttem két éjszaka, hogy aztán meglepődve vegyem észre, hoyg befejeztem, de mondtam, hogy bár most olyan, mintha versenyen kívül lennék, azonban nem is, mert a focimeccseket már a megnyitó előtt elkezdték lejátszani.

Ez a másik projekt, ez meg úgy indult, hogy kaptam a Bucitól fonalat (mindig kapok tőle...), én pedig Dane kendőt szerettem volna kötni, el is kezdtem, az első alkalommal  jó messzire jutottam, de félretettem, talán éppen a Lutea miatt. Amikor két hét múlva egy tihanyi úton elővettem, egyszerűen nem találtam magam, hogy hol vagyok és melyik sor jön, teljesen becsavarodtam tőle. Nekem egyébként is nehezen megy a sorok felismerése, nem tudom, miért, de nem látom, hogy hol tartok, ezért amikor elrakom (ha csak másnapig is,de ezt előre sosem tudom), mindig gondosan feljegyzem, hogy III/ 4. jön, vagyis a 3. chart 4. sora. Béna vagyok, na.

Itt azonban nem jegyeztem fel és a Bajna-Tihany közötti úton egyszerűen nem találtam  magam, pedig azt azért tudni kell, hogy a Dane nem egy bonyolult minta. Mégsem.

Akkor lebontottam, úgy emlékszem, dühösen, majd elkezdtem megint, nulláról, haladtam is, és ... nem tetszett. Megint nem tudom megmagyarázni, hogy ha először igen, akkor másodszorra hogyhogy nem, de nagyon nem. Bontás, rezignáltan.

Utána ültem a gyönyörű fonalam fölött és arra gondoltam, hogy ez a fonal annyira gyönyörű és színes, hoyg lehet, hoyg ez a baj, ezért nem tetszett, valami tök egyszerű kendő kellene, ahol  a minta és a szín kölcsönös szimbiózisban van, egyik sem tör világuralomra. Tihanyban nincs net, a kis okoson meg nem fogok ravelry-zni, így saját kútfőből kezdtem neki. Abban biztos voltam, hogy oké, hogy nem kell minta, de a harisnyakötést pikk-pakk megunom, tehát valami olyasmi kellene, ami az ingerküszöbömet azért eléri, így jött az az ötlet, hogy a sima felületet ezekkel a ráhajtásos sorokkal megtöröm feldobom. Ilyen bonyolult tervezői munkát vállaltam be, tudok én, hogyne tudnék. A végén még nem gondolkodtam, csak kellene oda is valami, de majd akkor töprengek rajta, ha odaérek.

Na, ezt a kendőt kell megkötnöm az olimpia végére. Ha készen leszek, leírom a kendő mintáját, le én. Nehogy elfelejtsem.