Cascata

(iszonyú sok kép következik)

Több hete (úgyismint: hónapja) kezdtem el a Cacscata kendőt, régóta izgatott a mintája, a formája, csak elég nehezen tudtam túltenni magam a szemfelszedésen, vagyis, hogy 383 szemmel kezdődik Legalább négyszer ugrottam neki, mire ez sikerült és nem mondom azt sem, hoyg az első sorok már könnyebbek voltak, de azért csak belejöttem. 

Megérte. Én sokkal jobban szeretem (viselni) a hosszan elnyúló formájú kendőket, semmint a háromszög alakúakat, de erre nincs magyarázat, csak a tény van.

Minta: Cascata

Fonal: Buci barátném által festett fonal, 90 % merino, 10 % selyem

Mérete: 215 cm x 41 cm

Súlya: 70 gramm

Az egyébként

meditatív jellegű, de legalábbis pihentető kötés tegnap este idegtépő, a kiindulóállapotot (ami miatt úgy véltem, kötésre van szükségem) többszörösére fokozó, még inkább exponenciálisan növekvő állapottá varázsolta, ennek következtében a Swallowtail kendőt, aminél minden jó volt, igazából mégsem jött ki a minta, s amit eddig sem szerettem, mert untam, na, azt először (amikor a vér elöntötte az agyam) cafatokra akartam vagdalni, dehogy a kisollóval, a naggyal, hogy fájjon is neki, ne csak apró szúrások legyenek, hanem hirtelen felindulásból elkövetett gyilkosság, aztán, amikor a vér némiképp már visszahúzódott, akkor elcsomagoltam, rá sem bírtam nézni még ma reggel sem.

Mert én ilyen intelligensen oldom meg a problémákat, persze.

Mert kötök is

A vitaindító bejegyzésem este 10 óráig 134 látogatót generált, milyen érdekes... Ennél csak az érkezett 20 megjegyzés az érdekesebb, én úgy érzem, személyiségszeleteket kaptam a nagy egészből véleményekbe csomagolva, ami nekem jó.

Egyébként meg kötök is, a Középső szeretne egy pulóvert, és bár a fonálból próbáltam vagy háromféle mintát, ami a teljes repertoáromat le is fedi- egyik sem volt az igazi. A választás végül a Fürge Ujjak plasztikai sebésszel való találkozásából született Amelie első számára esett (ami egyébként az 52. évfolyam, 2008/10. számot viseli magán), egy körgalléros pulóverre. Ezt csak kötni kell, semmi gondolkodás, belebonyolódás, sort sor után, bár azért a fogyasztásnál elbizonytalanodtam, nekem mást jelent a leírt stratégia, de majd kiderül.


Talán tavaszra elkészül, mert azért az a napi fél óra, amit a Híradó megnézésével, a napi aktualitás (vagy annak hitt) kivonatának megismerésével (s így kötéssel) töltök, az nem túl sok. Márpedig én ennyit töltök a házibálvány előtt. Hírekből elég, kötésből kevés.

Kedd

Belevágva a közepébe: azt azért eufemisztikusan szólva is disznóságnak tartom, hogy a 27.000 forintos bérletemért a Volánbusz alvállalkozója olyan buszt bocsát az utazóközönség részére, amin nem elég, hogy kevés ülőhely van, ami egyébként kényelmetlen, hanem mindezt megfejelendő: nincs benne fűtés. Amikor üzembe helyezték, akkor is (szinte elsőre) az tűnt fel, hogy alig vannak fűtéscsövek, márpedig ez biztos jele volt annak, hogy idén is kegyetlenül fogok fázni.
És amikor októberben már hidegek voltak (mert reggel 6-kor akkor is hideg van, ha napközben gyönyörűséges, napsütéses idő kerekedik), akkor jött ugyan valami langyos abból a kevés, üléseknél lévő izékből, de az már akkor is csak arra volt elég, hogy illúziót adjon, mert meleget, azt nem. Mindenesetre komoly harcok történtek ezen ülések elfoglalásáért, hiszen ha valaki sikerrel járt, az azt jelentette, hogy tudta pótolni az alvásbeli restanciáját, míg a többiek nem. Hidegben nem lehet aludni. :o(
Namármost hétfőn olyan hideg volt, hogy a buszon nemhogy nem tudtunk aludni, de a farkasokat csapkodtuk szét. (Az ablakok jégvirágosak voltak, le sem tudott olvadni róluk.) Eleinte még nevetgéltünk, hogy "Nézd, még a leheletem is meglátszik", de amikor már a fent említett lehelet is megfagyott a levegőben, akkor azért már voltak gyilkos gondolataim. Mert Kínából jött az új busz (honnan máshonnan), valószínűleg azon részéből, ahol szeretnek álldogálni utazás alatt az emberek, elég kicsik ahhoz, hogy bepréseljék magukat az ülésbe és a tetejébe még valami olyan helyről, ahol egy évszak, mondjuk, 20 fokos permanens tavasz uralkodik.
Aki ezt megvette (mert nyilván olcsó volt), azt én azzal büntetném, hogy egy napot (nem kell többet) utaztatnám oda-vissza.

Éppen ezért, amikor a bérszámfejtők behívattak magukhoz azzal, hogy ők még találtak egy nap szabadságot a Szilveszteren kívül is, mit csináljanak vele- hát nem tétováztam, azonnal kivettem, így ma itthon maradtam.

Na, legyen valami jó is: a pulóver, amit Zsófinak augusztusban, a Faaker See-nél kezdtem el kötni, december 26-ra elkészült. Legnagyobb igyekezetemmel sem lettem vele készen Szentestére, de Zsófi kapott egy szép kis zöld lapot, amire a következőt írtam:
"Ez egy pulóver. Közönséges ember persze ezt nem látja, de TE (ugye) tudod, hogy ez tényleg az..." És tudta bizony, jutalmul pedig 2 napra rá kézhez is vehette, akarom mondani, bele is bújhatott. 20 év kihagyás után, laza 4,5 hónap alatt elkészítettem.



Ez olyannyira tetszett a testvéreinek, hogy ma vehettem egy újabb adag fonalat (hogy ezek milyen piszok drágák, hol vesznek mások?...), s kezdhetem el a következőt.

Maga a folyamat végtelenül megnyugtat, hiszen amennyire feszült, meg koncentrálást igénylő időnként a munkám, olyannyira megnyugtató, pihentető tevékenység esténként egyik sort kötni a másik után. Ritmikus. És a külföldi utakra is elvittem magammal, esténként (ha éppen nem volt vacsora), de főleg a reptereken, valami csodás volt elővenni. És azért mindeközben nyújtottam egy kis bámulnivaló látványosságot is, hiszen a sok laptopozó fontos ember között ott ültem és mint egy nagyanyó, kötögettem. Milánóban, Brüsszelben, Amszterdamban. Persze, az oldalamon nekem is ott volt a laptop, de én csak kötöttem és kötöttem. Eleinte még úgy vettem elő, hogy jaj, nagyon gáz, de aztán már feloldódtak a gátlásaim. (Olyannyira, hogy Párizs felé, amikor féltem, mert fura hangokat adott ki a gép, ZM azt mondta, vegyem csak elő a kötésem, meglátom, milyen jót fog tenni- akkor elő is vettem.)


És ma megvettem a vonatjegyemet is. Prágába kell mennem januárban, a vonatút izgalmas lehet, ráadásul sosem utaztam külföldre vonattal (milyen lehet az Orient expressz), így megnéztem, milyen lehetőségek vannak. Nem hiszitek el, a normál ár is csak 20.000 forint, de van néhány igen kedvező elővételes jegy, amiből még ma jutott nekem is, így írd és mondd, 10.320 forintért megyek. Hihetetlen. És a vicc, hogy eközben a szálloda, ahol foglaltak helyet, 182 Euro/nap! (Mennyit lehet kötni egy 7 órás út alatt?)

Na, ilyen vegyes élményeim vannak manapság.

Segítségkérés

Régóta gyűjtögetem magamban azokat a bennem kérdésként felmerülő problémákat, amelyekre biztosan tudja valaki a választ, csak mindig elfelejtettem leírni őket. Pedig jobb lett volna adagolva, de mindegy, most összeszedem magam és felteszem őket abban a reményben, hogy valaki felvilágosít. Persze, csak amelyek publikusak, s amelyekre valaki tudja a biztos tippet, vagyis azt, hogy hogyan is állunk ezzel a haláltémával (kedvencem), azt nem. És az időgazdálkodás optimális változatára sem térnék ki most. :o))

A következőkre viszont (nagyon) szeretnék választ kapni:

1. Simon úr címe, ahonnan a molinót lehet rendelni (árakkal, ha lehet)

2. címke készítésének menete (valahol egyszer olvastam, de nem találom, ez az, amit bevarrhatok a műveimbe, amelyek ugyan nem készülnek el, DE HA készek lennének, megtehetném)

3. összecsukható bevásárlótáska készítése (ezt is láttam valahol, de nem találom, és nem tudok órákon át keresgélni, csak célirányosan használom a gépet)

4. Procion-t lehet kapni a BZS-nél, jól értettem? (ár, mindig van-e vagy rendelni kell...)

5. a filcanyag megnyúlhat, annak is van száliránya? (ezek a kis fenyődíszek csálék nagyon)

6. kötés: én vagyok hülye vagy néha félreérthető egyes kötős újságok leírásai (Fürge Ujjak, mondjuk- vagy csak arról van szó, hogy aki ebből kötni akar, annak már profinak kell lennie...)

Most így hirtelen ennyit szedtem elő a különböző zugokból. Haj, de remélem, hogy vannak lelkesek.. hálás lennék érte, ha megosztanának velem ilyen fontos információkat! A fent említett nem publikusakra egy későbbi időpontban térnék ki. :o)

Újabb félkész termékek

Mint az üzletekben, a mirelit pultnál, lassan nálam is úgy sorakoznak a félkész termékek. Lehet, hogy árulni kellene őket, nem is rossz ötlet, biztos lenne rá piac. Szerintem mindketten jól járnánk vele, én még pénzt is keresnék vele, a vevő pedig, miközben befejezné a munkát, úgy érezné, hogy alkotott valamit. Szerintem csak jó marketing kellene hozzá, az ötlet eladható. Raktáron sokat tudnék mutatni az érdeklődőknek... :)))

A 2 mostani abban különbözik, hogy dolgozom rajtuk. Még. :) Még nem raktam félre őket, még itt vannak előttem, csak rettenetesen lassan haladok velük, ugye, az a napi 1/2- 1 óra, amit kiszakítok a relaxálásra, az nem sok mindenre elég. (Nem véletlenül védekezem azzal, hogy nálam a kikapcsolódást szolgálja a szöszmötölés, nem művészi babérokra törekszem.)

Az első a tegnap éjjel már említett kis kék- zöldem, amelyet a saját festésemből varrtam laza 1 hét alatt. :) Erre szeretnék valami szabad gépi tűzést illeszteni, ha a gépem is úgy akarná, de nem akarja, ugye. Arra gondoltam, hogy a zöldek (hegyek) valamit kapnak, még nem tudom, mit; a kékek (víz) pedig hullámosat. Ez igen, így fogalmaz egy kommunikációs munkatárs. :) Talán azért, mert még ő sem tudja, mit is akar. Pláne, ha amit nem tud, az nem is sikerül neki. (Lásd: előző bejegyzés.) Jelzem: nem ilyen ferde a széle, ez csak a fotózás miatt ilyen.

A másik egy pullóver, amit a Legnagyobbnak kötök úgy 1 hónapja. Szegény gyerek türelmes, nem úgy, mint a Középső, aki alig várja, hogy kész legyen, mert utána elkezdem az övét. Azért az nagy szerencse, hogy ebben a korban már nem nőnek, vagy nem nagyon. :) Ezzel mindent elárultam.

Közelről pedig ilyen:

Ez a bejegyzés így nagyon negatív, ezért elmondom, hogy ma sikerült 2 pihentető percet eltöltenem azzal, hogy a júniusban Amszterdamban (persze, nem nyaraltam, dolgoztam) vásárolt fekete mini-tulipánokat elültettem a számukra vásárolt kék- fehér kerámiába.


Remélem, tavasszal nagyon szépek lesznek, érezniük kell, mennyire szeretjük őket. :)