Gondoltuk, hogy talán nem lenne rossz Tihanyba menni, meg azt is gondoltuk, hogy a szabadnapokon megtelnek a főváros környéki zöldek, de biztos azért, mert mi meg egész héten zöldben és (részben) embermentes környezetben vagyunk, mi ilyenkor a városba megyünk. Ez azért nem teljesen igaz, de tényleg átverekedjük magunkat a városon, hogy az egy hétre szükséges (és egészséges) ingerületünket letudhassuk. Hiába, ha itthon nem lehet veszekedni, keresni kell a lehetőségeket.
Az arborétumban meg az történt, hoyg engem iszonyúan kiröhögtek, ugyanis amikor Zé az én gépemmel fényképezett, átállított rajta valamit és a képernyő a teljes elfeketedés állapotában volt, én meg nyomkodtam az exponáló gombot és imigyen (mintegy véletlenül) nem kevés lábat kaptam le. És akkor azon vihogott a családom, hogy ha a kezembe adnak egy kalasnyikovot, úgy irtom ki az ellenséget, hogy észre sem veszem, csak azt hajtogatom, hoyg de én nem tudtam, hoyg már lövök is, én csak próbálkoztam.
Ez jut eszükbe rólam. Nálunk így képzelik az elő- anyák .napot, azt hiszem.
Ez jut eszükbe rólam. Nálunk így képzelik az elő- anyák .napot, azt hiszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése