a gép is ember

Na,azért megnyugtatok mindenkit, hogy túlélem a dolgot, volt egy kis (pár órás) sokk,  de aztán írtam egy választ, hogy természetesen vállalom a hibát és természetesen visszafizetem az árat, és természetesen küldje nekem vissza a cuccot. Nem fogom javítani a dolgot, mert (nem) természetesen elment a kedvem tőle.  Ezt nem írtam, de  a hangnemre kitértem, a becsmérlést nem szeretem.

Szóval,a z a helyzet, hogy ember vagyok és tudok hibázni, de remélem, képes vagyok magam is elfogadni ezt a tényt, az sokat segít. Igen, nem jól csináltam meg valamit, igen,elrontottam, hogyan mondjam még?, de azért annak örülök, hoyg velem lehet egyeztetni és megbeszélni. Ebben én partner szoktam lenni, például amikor kitalálunk egy táskát, hogy hogyan is lenne tökéletes a megrendelőnek, van egy kis brainstroming, nincs ezzel semmi gond, fordul a levél, jön a válasz, kialakul. Csak a hangnem, azt viselem most rosszul, de gondolom azért, mert én nem szoktam (ordítva) odavágni az eladó elé az esetlegesen hibás cuccot, hanem elmondom, hogy hát, ez bizony nem jó. De majd dolgozom ezen is.

Szóval, pragmatikus válasz ment, lásd fent.

És amikor ezt megírtam és elmeséltem Zének, akkor ő azt mondta, írjam meg a megrendelőnek, hoyg ezt bizony én jól elrontottam, és képes vagyok ezt vállalni, de azért a hangnem nekem nem annyira és inkább viszafizetek mindent, és zárjuk le a dolgot.  Ő a férjem.

Most pedig elmegyek a barátnőmmel ide . Majd mesélek.