Azt a megoldhatatlannak tűnő problémát, hogy az egyik szobában dolgozni kellene, miközben a másikban folyik az olimpia, tehát én Bajnán, miközben a férfi Londonban, először úgy próbáltuk megoldani, hogy a tévét Bajnára vissza, de ez logisztikailag sok volt nekünk, zsinórok és kábelek, ugye, végül becipeltük (Londonba) a kerti asztalok közül a rondábbat, de tisztábbat, rásimogattunk egy asztalterítőt hatalmas vászonlepedőt, majd a varrógépet reáhelyezve elvágottnak éreztük a Gordiuszit.
Még egy kicsit töprengeni kell, hogy a konyha hogyan megy Londonba, ennek megoldását a korai kelésben látom, akkor lehet a szurkolóknak gazdasszonykodni, ha már muszáj ebben a pár hétben is. Lehetne még opció a ki(be)helyezett rezsó, de akkor már erősen hasonlítanánk ahhoz, amit egy ismerősünk mesélt afganisztáni kirándulásáról, mikor is a puszta közepén álló egyterű sátorban bent volt a papa, a mama, a hat gyerek, két birka, rengeteg szőnyeg, a közepén volt egy tűz, de büszkeségként mégis az egyik ágyon lévő hatalmas plazmatévét mutatták be.
Na, most mindent elolvastam itt, amiről az utóbbi 3 napban lemaradtam, volt viszont odafelé arácsi cuki, visszafelé Belső-tó, közben meg Kapolcs, és ha a hétvégén csuklottál, hát arról mi tehetünk.
VálaszTörlésfúdeirigy vagyok...
VálaszTörlésJa, a lényeget nem is mondom, Kapolcson az első, ami szembejött, egy rózsás Big Bag volt...
Törlésnálam ez úgy van, hogy gyorsan reggel, amíg még nem a napi program megy (vagy a tegnapi ismétlése esetleg, hmmm), addig nyomom a varrógépet (ami szintén olimpiát nézne, mert nem nagyon akar mostanában beindulni), aztán felcuccolok és folytatom kézzel, a képernyőt bámulva. ez van. Most olimpia, és kész!
VálaszTörlésígy van! négy évente van csak ez az őrült állapot:))
VálaszTörlés