Befőzés XVIII. - bazsalikomos őszibaracklekvár

Must have. De mindenkinek. Receptre.

Én  már úgy gondoltam, hogy annyi flanc van ebben a befőzésben, elég ebből, vissza a gyökerekhez, így aztán nem tettem a málnához semmit, classic style forever, de azért amikor itt olvastam erről a receptről, elcsábultam. Nem elég azonban, hogy apró betűs rész volt, de az éjszakai olvasgatás után nem találtam a magazint (és azóta sem, khm), három összetevőre emlékeztem (muhaha), őszibarack - bazsalikom- cukor.

Így aztán az történt, hoyg leszedtem a bazsalikomot, meg főztem egy cukorszirupot (hát ööö....olyan ... édesre*), aztán beledobtam a bazsalikomot, meg főztem is egy kicsit, mert úgy gondoltam, hogy ez hasonló a szörpkészítéshez. Aztán állni hagytam, mert tudtam, hogy így intenzív lesz az íze nem értem rá, és amikor eszembe jutott pár óra múlva, akkor leszűrtem, átnyomkodtam (szűrő, tüll), majd hozzáadtam a barackhoz. És megfőztem. Én nem szoktam túlbonyolítani a befőzést, ez azért érződik, gondolom, viszont nem is esem kétségbe pár kiló gyümölcstől.:)

(jó nagy csokor bazsalikom kell, hogy érződjön az íze, ezt azért mondom)

Az igazság az, hogy annyira finom ez a bazsalikomszirup, hogy rájártam. Vissza kellett (volna) fognom  magam, abban pedig nem vagyok jó, ugyebár.

Most viszont nagy (nagyon nagy) mennyiségű bazsalikomra lenne szükség, mert szeretnék én szörpöt is, meg sok ilyen lekvárt is, meg szirupot is, meg hát Zoltánnak pestót is, a többiről ne is beszéljünk.

ilyen színű palackokkal teli a kamra, nekem ez mániám, igen, szeretem a rendelő laborjában érezni magam, ha belépek

* mondjuk, fél liter víz, fél  kiló cukor?