Nem nyafognék, de most már késő

Végülis nem azt mondtam, hogy ami rossz, abban is csak a jót keresem, hanem azt mondtam, hogy igyekszem meglátni a jót, a kettő nem ugyanaz. Meg azt is mondom, hogy van különbség a tényközlés és a nyafogás között, ugyebár. Ha pedig így van, akkor csak mondom, hogy a kis Zsöminek, aki már baromira nem kicsi, mert 32 kg, az ehhez megfelelő magassággal, szélességgel, bundával és mindennel, szóval, csonthártya-gyulladása van. És fáj is neki. Ma orvoshoz mentünk megint, ill. tegnap kihívtuk a helyit, aki távgyógyítással, ill. ránézéssel gyógyított, s bár mint kiderült, tulajdonképpen hasonlót mondott ő is, csak éppen nekem nem tetszett a diagnózis megállapításának módja, de a kezelése sem, így ma iszonyú keservvel megint bepakoltuk az autóba a kutyust és átmentünk ahhoz a dokihoz, aki az allergiát orvosolta.

Kiderült, hogy nemcsak az a lába fáj, amelyikre/amelyikkel sántít, hanem még három, magyarul mind, csak ez ilyen kis hőskutya, a mi Zsömink egy hős. Mindez pedig azért van, mert iszonyúan megnőtt hirtelen, s bár nőtt az izomzat is, meg nőttek a csontok is, csak éppen az utóbbiak nem erősödtek abban a tempóban, ami kívánatos lenne, így az izom húzza a csontot, ha jól értettem. De ez helyrehozható, gyógyítható. 

Így ma délelőtt, ahoyg azt Buci barátném szokta mondani, tízezer fölöttiért mulattunk.

Érzékeltetésképpen egy before-after, bár az előbbin már 9 hetes, utóbbin meg még nincs 7 hónapos, pedig már túl is léptük.