Miután elolvastam ezt, én egy frappáns, okos, szerethető, emberbarát bejegyzést akartam ideírni arról, hoyg is folytatódott ez az elégedettségről szóló eszmefuttatásunk bennem, csak aztán kiderült, hoyg a férjem fizetése, mely (az ismert helyzetnek köszönhetően) előbb felére csökkent, majd még alább, most (az ismert rendelkezések következtében) újabb (számunkra jelentős) csökkenésnek indult, így egyelőre még nagyon gondolkodom, hogy milyen belső meggyőzéssel, praktikával tudjam elégedetten szemlélni a világot, s benne magunkat.
Zazálea , :-) A Te blogod soha nem "üres"
VálaszTörlésNaponta kelek úgy fel, hogy magamra veszem, a keresztemet és cipelem aztán örülök ha este letehetem és próbálok nem foglalkozni a holnap gondjával. Atr hiszem, hogy ez a legnehezebb dolog az életünkben. Sok igazság van abban is (persze), hogy örüljünk annak amink van és ragadjuk meg a szép pillanatokat, csak hát sárga csekkekkel a zsebünkben ez néha nehéz ( nem a zsebben, a postán lenne a helye) Ha most kezdhetnénk, most lennénk fiatalok lehet, hogy "kivonulnánk". Tanya, állatok, önfenntartás-ha lehet napjainkban ilyesmiről beszélni. Vannak példák előttünk. Nem könnyű, de élhetőbb élet . Én akkor érzek elégedettséget, ha együtt vagyunk öten, vagy csak ketten, de békesség van. Ha egészségesek vagyunk. Ilyenkor boldog vagyok, de aggódom. Közben. Egyébként pedig bízom a Gondviselésben. Mást nem is tehetek.
Csilla, általában én is elégedett vagyok, az van, ami van, azzal kell beérni.Néha azonban felforr az agyam,nem tagadom, ennél sokkal rosszabb, hogy szorongató érzésem van és bár egy pillanatig megcsapott a bejegyzés törlésének szele,nem törlöm ki mégsem, ez az élet, barátaim,az én életem.
VálaszTörlésÉs igen,más nem marad, mint a kapaszkodás felfelé. egyetértek.meg köszönöm is,hogy figyelmeztettél erre. nagyon is.
Ne töröld ki, jók a bejegyzéseid. Elgondolkodtatnak.
VálaszTörlésA szorongató érzést persze én is ismerem. Bár ne ismerném.
Sokáig lehetne erről a témáról (is ) beszélgetni. Nagyon nem tetszik nekem az a világ amiben élünk. Beteg, sok szempontból. És rossz ez a függő viszony. jaj ha egyszer függetlenek lehetnénk banktól, szolgáltatóktól és még sorolhatnám. Időnként betegesen álmodozónak érzem magamat. Mintha nem erre a világra teremtettek volna.
egyébként van egy házi praktikánk. Sopron mellett HArkán élünk lassan két éve költöztünk ki. Falu széle, csend nyugalom, tehenekre, lovakra látunk rá. Na szóval megállapodtunk, hogy a patakon túl nem háborgunk, nem kesergünk. vannak dolgok amiken ezzel úgy sem tudunk változtatni. Vagy csak tárgyilagosan és gyorsan megbeszéljük mivel lehetne menteni bizonyos helyzeteket. Szóval egy külön kis világba próbálunk menekülni.Ez persze nem azt jelenti, hogy elbújunk a problémák elől. Pusztán csak annyit, hogy azok jó részét amúgy sem lehet délután 5 és reggel 7-8 óra között megoldani. Kell egy sziget azt hiszem mindenkinek, hogy túléljük amit kell. Egyébként én is szoktam forrongani, dühöngeni és felháborodni.
Bocsánat ha hosszó voltam:-)
Mától újra mondunk 3 jót elalvás előtt. Mi is és a gyerekek is. Jobb, mit parázva bújni az ágyba, nem?
VálaszTörlésCsilla,nem hosszú voltál, hanem elgondolkodtató.
VálaszTörlésKata, én hasonlóképpen igyekszem viszonyulni, minden nap tudatosan átgondolni, hálát adni a jóért.mert biztosan van, csak képes vagyok nem észrevenni. nagyon is képes vagyok. :(
én a nyafogásomról fogok lemondani.
Sajnos az, hogy egyre kevesebb pénzből kéne megélnünk, egyre magasabb árak mellett nem nyafogás, hanem a nagy magyar valóság...
VálaszTörlésDe szerencsére ma süt a nap, és van egy köbméter felhalmozott anyagom, szóval elő a gurulóvágóval, berregjen a varrógép.../csattogjon a kötőtű/, mert az az egy tény, hogy ezeknek léleksimító hatása van! ;o)
hátigen, ezekre kell koncentrálni :)
VálaszTörlésNa ja, nem véletlenül születik meg lassabban az elégedettségrő szóló bejegyzés.
VálaszTörlésSzorítok, hogy azért sikerüljön a jóra koncentrálni, vigyázzatok magatokra.
nagyon igyekszem, de azért olyan elszomorító,hogy erre nekem törekednem kell.hoyg nem jön csak úgy magától.
VálaszTörlésmiért, mikor kicsi voltál, törekedni kellett, hogy megszokd a napi fogmosást.
VálaszTörlésNem sok embert tudok, akinek megy csípőből, egyszerűen ezt kihagyták a neveltetésünkből.
Hozzátenném, nekünk is koncentrálni kell ám ehhez.
VálaszTörlésBár ha reggel boltbamenet halkan ráköszönsz a fűben bogarászó feketerigókra, az segít.
Jóreggelt Uram/Rigó úr! Jóreggelt Hölgyem/Rigóné Asszony!... :o)
De nem mondd meg senkinek, hogy én ezt csinálom! ;o)