A szomszéd néni már egy héttel ezelőtt pikírozta a palántákat, akkor, amikor az enyémek éppenhogy kidugták a fejüket a földből, hogy aztán a fejlődés kétleveles szakaszában hosszan időzzenek, nevetésre késztetve ezzel minden nézelődőt. Már éppen eldöntöttem, hogy nem törődöm a bennem élő, mindent túlmisztifikáló lénnyel, vagyis teszek az egészre, legfeljebb kérek palántát a városban, panelházban lakó ismerőseimtől*, amikor észrevettem a harmadik levelet is, ott, középen.
Egy kicsit nagyon kell nézni, de ott van.
*bezzegpalántáséktól
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése