Hitetlenkedve

Egyrészről vannak az egyre jobb adatok és mutatók, hogy nő a foglalkoztatottság, a gazdaság meg nem is tudom, talán száguld vagy emelkedik, most  nem látok tisztán, de az biztos, hogy jól alakul,

másrészről pedig van a személyes tapasztalat, még ha oly formán is, hogy a körülöttünk élők mit mondanak, mit élnek meg. Még inkább: túl.

A reklámszakma, ami időnként a bankokhoz hasonlatos szitokszó, egyre inkább az építőiparhoz kezd igazodni, körbetartozások vannak, meg nem fizetések, hogy ügyfél rendel, de előre megmondja  (jobbik esetben), hogy nem tud fizetni, a cég pedig megcsinálja mégis, mert ha nem is a jelenben, de a jövőben azért csak bízik, miközben neki sajnos az adott munkával (tetemes) költségei vannak. És vannak elbocsátások is, de már rég nem az adminisztratív szintről beszélünk, hiszen a költségracionalizáláson (lévén versenypiac) már  túl vannak, a megmaradtaknak viszont nem kicsivel kevesebb a fizetése, hanem alig kapnak, de már olyan remek cégeknél dolgozó, remek szakmai tudással rendelkező, remek pozícióban lévő emberek is munkáért csöngetnek, hogy a szív összeszorul, a szájíz megkeseredik, a levegő megritkul, a gyomor meg összeszűkül.

Igen, szűk látókörű vagyok, de mondjuk inkább úgy, hoyg most csak erre az ágazatra fókuszáltam. És nem, (még) nem rólunk van szó.