Az ilyen napokat szeretem, mármint nem a március 15-ét, én ezen inkább sírni tudok, nem is járunk megünnepelni sehová, mióta az aktuálpolitika kisajátította magának (vagyis jó ideje), ki beszél ma már a gyújtópontról, senki, szegény pesti fiatalság.
Viszont a rádióban hallottam, hogy valamelyik aradi13 felesége, miközben a férje várt a sorsára, ő meg várt vele hűségesen, egyszer csak azt mondta, édesjóLajosom, haza kell mennem, jön a szüret. Valahogy így voltam én is.
Főztem finom ebédet, sütöttem finom süteményt, blokkoltam a Lazy Kathy-t, főztem finom narancslekvárt, pakolgattunk a kertben, befejeztem egy táskát (ennyi!), fényképezgettem, élveztem a napot, a Zsömivel játszottunk, beszéltünk egy gyerekkel, meg még eggyel, összepakoltunk nekik holnapra, felgombolyítottunk egy újabb fonalat, kerestem mintát, szóval, tele volt a nap, lehet, hogy így kell ezt csinálni, akkor a szomorúság elillan. Vagy nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése