Egyre gyakrabban kapom magam azon, hogy elveszek a részletekben, hogy már nem érdekelnek a nagy történések, apróban élem az életet, egyik nap, másik nap, semmi sem sürgős, semmi sem lényeges, semmi sem kell. Illetve kell, de még sürgős is, csak éppen elveszek a részletekben.
értem, megértem...
VálaszTörlésVajízű vaj? :o)
VálaszTörlésJa, és részekből az egész mindig...
VálaszTörlésvajízű margarin, csak az ne...
VálaszTörlésén egyre bambább vagyok,komoylan, a korral járhat.és sajnos, egyre jobban csúszom vissza.
megesz a fene, ha nem tudhatom meg, hogy mi az, amin fotóztad?:)
VálaszTörléskülönböző ötleteim voltak, de mindegyik megingott...miszerint kókuszrostokból készült szőnyegen készült a kép a földön....parafa alátét a nem tudom hol...egynek nem látom...közönséges vágódeszkának:)....
csak hogy a részletekre is jusson némi figyelem:))))
mostanában kezdtelek olvasni, de nagyon tetszik a blogod, mert teljesen más, mint általában egy blog. És most csak azt szeretném mondani, hogy a részletek fontosak, azok teszik boldoggá az embert, sokszor nem is tudod, mitől érzed magad jól vagy rosszul, mert minden valami apróságon múlik. Szóval szerintem te csinálod jól.
VálaszTörlésAz "alátétről" pedig: szerintem vagy parafa, vagy valami jó sűrű magos kenyér :)
És 100* inkább vaj, mint margarin :)
Szerintem
lányok, ki kell ábrándítsalak benneteket: vágódeszka.közönséges vágódeszka, ezen fotóztam a rozmaringot is.
VálaszTörléshttp://futobolond-fotobolond.blogspot.com/2012/02/rozmaringek.html
no,csalódtatok?
Norcsi,üdv a fedélzeten, köszönöm, ha olvasol. :)
hogy csalódtam-e?nem mondhatnám:) a rozmaringoson még szebb a textúrája....engem az fogott meg, bocsássa meg nekem mindenki:)
VálaszTörlés