Ez az egy hét pedig nagyjából semmi, arra mindenesetre elég volt, hoyg először csodálkozzunk a gyermeken, hogy milyen összeszedett lett, mennyire megváltozott a gondolkodása, mennyire lett felnőtt, mennyivel másképpen viszonyul bizonyos kérdésekhez, az első két nap a rácsodálkozás időszaka volt, bár nem fordult meg a fejükben, hoyg esetleg valami ikertestvér jött volna haza, hiszen az első, fürdőben történt látogatása után találtam egy számunkra ismeretlen kulcsot, amelyről kiderült, elvesztése esetén egy holland lakatosnak két napi munkát adtunk volna. Adott volna.
Aztán ahogy haladtunk előre az időben, kezdte visszanyerni eredeti formáját, veszített a feszes tempón, felvette az itthoni ritmusát, már nem volt annyira felnőttes, mi ezt a barátoknak, a szülői védőhálónak, esetleg a hazai levegőnek tudtuk be, mindenesetre az első napon tapasztalt bölcsesség olyannyira elpárologni látszott, hogy az utolsó napra írmagja sem maradjon, sőt, visszatért a számomra oly ismerős érzés, hogy vajon elhagyja/elveszti/ellopják tőle a jegyét/igazolványát/telefonját, lekési/nem találja a vonatát/buszát, telefonon azért nem elérhető, mert ellopták/lemerült/elnémította/ottfelejtette/, és akkor tovább nem sorolom.
jé, egy pont ilyen nekünk is van (még??) itthon...:)
VálaszTörlésZoltán ezt így mondja: van, mi nem változik :)
VálaszTörlésMár régóta sejtettem, hogy én is ilyen cipőbe járok. Mármint: nekem is a háromból egy/kettő?(majd az idő eldönti, ő még csak 9 éves) ilyen és amikor azzal biztatnak, hogy majd kinövi legbelül érzem, hogy sosem!Egyébként olyan érdekes, hogy ez a fajta gyerekem törekszik legjobban az önállóságra. Rettegek is emiatt rendesen!
VálaszTörlésés ez pont így van, az önállóságra gondolok. és nem, ne növi ki sokáig- talán soha. :)
VálaszTörlésAz enyém két hete eltörte a kezét.Borzasztóan retteg attól, hogy segítséget kérjen! Bár az igazat megvallva néha jobb ha nem is kér meg, mert pl.a copf vagy túl szoros vagy túl laza vagy 2cm-mel magasabbra sikeredik... de az biztos, hogy nem jó. Semmi sem jó. És ezt elég kiborító hangnemben közli az emberrel. Tulajdonképpen egy akarnok, önfejű, szélvészkisasszony. De amit a fejébe vesz azt tűzön-vizen át...Van ennek jó oldala is, csak meg kell tanulni elengedni bizonyos mondatokat a fülünk mellett. Én most tanulom. (Ő 15 éves)
VálaszTörlés