Vegyük csak sorra / Closing-down scale

Ha már úszni mentünk, meg kellett látogatni a sokat emlegetett, sok blogban megjelent kiárusítást. Nincs is ezzel semmi baj, ZM érti ezt, csak ugye, ne tartson nagyon sokáig. Ő addig majd a kocsiban marad. Szerintem ez az a mondat, amelytől minden nő frászt kap, mert érzi a férj percről percre növekvő feszültségét, na, így vásároljunk okosan. Végigfutottam a polcokat, lekapdostam ezt-azt, amit első pillanatban nem értettem, hogy micsoda és mire való, azzal nem vacakoltam. Azt azért hallottam, amikor egy nő megkérdezte a türelmesen váró férjét, hogy meddig maradhat még, s erre az volt a válasz, hogy még van időnk, anyukám, nézelődjél csak... Öregem, micsoda pasi...

Fizettem, végeztem, távoztam, odamentem az autóhoz, kinyitottam és... ezzel a mozdulattal felébresztettem az alvó férjemet. Nem, az előző mondatban nem az a hangsúlyos, hogy szegény ember itt piheni ki magát, hanem az, hogy ha én ezt tudom, akkor még mi mindent... :o)

A zsákmányom így, egy kupacban nagyon józan és átgondolt választásnak tűnik.

A cérnáknak helye van, nem kérdés, hogy kell-e.


A tű sem kérdés, a varrásbontóhoz nem fűzök kommentárt. Nagyon ahhoz sem, hogy rögtön kettő kell.
Cipzárból meg sosem elég, ez is rendben van. Ez a méret különösen fontos.

Mondjuk, a nagyokat nem annyira értem, főleg ezeket a vastagfogúakat, jó nagy táskát kellene ahhoz varrnom, hogy ezek méretre megfeleljenek - de tegyük fel, hogy jól jöhet még.


A pici gombostűkben már nem vagyok biztos, persze, tudom, hogy mire való, csináltam én már annyi articsókát, hogy talán többet soha - ezért is tűnik érthetetlennek.


De a csúcs az ez:

Apró masnik. Nem emlékszem már arra, mi jutott eszembe, amikor a kosárba raktam, de arra igen, hogy amikor az eladó megkérdezte, hány darabot szeretnék venni, olyan határozottsággal mondtam, hogy hatvanat (60!), mint akinek már csak ezek a masnik hiányoznak a mű befejezéséhez.
De legalábbis van elképzelése. Ma reggel már azt meguntam, hogy ilyen helyre kis csigavonalba rakjam őket, így mondjuk az az idilli kép, hogy én ülök és türelmesen felvarrosgatom őket ... elég irreális.

Összegzésképpen: elgondolkodhatnék azon, hogy a "mindegy, mire jó, de megéri" típusú vásárlások hibájába esett nők kategóriája rám nem vonatkozik-e. Bár jobban tetszik az a megoldás, hogy ZM a hibás, miért nem szólt, hogy őt akkor most kiüti a 400 mg-os fejfájáscsillapító. :o)

Egyébként meg 2 km-t úsztam. Hm.

Yesterday, before our regular swimming we went to a shop with closing-down scale, I couldn't miss out the opportunity. The result: I bought a lot of things e.g. zips (my God, how many zips...), threads, needles, pins. But... I didn't have enough time to look around in the shop and buy only the useful things I need, so I think some of them are unnecessary. I can't imagine using the little green bows... what about I was thinking when I choosed them? :o))