leves pedig kell

Van ez az óriáscsésze/bögre, Zoltán szerint végre egy normális méretű, szerintem meg pont levesnek való, minimum fél liter az űrtartalma, a mai paradicsomleves igen jólesett belőle.

Na most akkor kinek van nagyobb fantáziája? Na ugye.

mister freud

Egyik éjjel azt álmodtam, hogy azt mondtam Jeremy Irons-nak, hogy semmi gond, megtaláltam a fél cipőjét Epölnél (szomszéd falu), de ez eltörpül amellett, hogy rá pár napra meg azt álmodtam, hogy van egy oroszlánunk. Igazi, jóó nagy, saját oroszlán, akiről azt meséltem másnap a férjemnek, hogy nem volt rossz oroszlán, egyszerűen csak kiszámíthatatlan volt, mert emlékszem, hoyg a kezemet is be tudtam tenni a szájába demonstrálandó a békés mivoltát,  azonban volt, amikor el kellett bújni előle, az ösztönök, ugye, és nyilván nem tudhattam, éppen aznap melyik énje van felül. Arra is emlékszem, hogy ültem az asztal tetején, és arra gondoltam, hogy talán még mindig jobb, mintha kígyó(nk) lenne, attól én ugyanis iszonyúan félek, undorodom és hányok, ez a pont lehetett az álom valóságtartalmának maximuma, mert az biztosan nem, hogy a következő foszlányban álltam a házban, az ajtó mögött és húztam be az ajtót az oroszlán elől, aki szerzett magának egy társat és ketten próbálták állva kifeszegetni az ajtót, de nem sikerült, mert én fél kézzel fogva is bírtam velük, miközben még az is felvillant, hogy majd a jobb kezemmel mindjárt szépen beakasztom a ringlit.

Erre kössenek csomót az analitikusok.

allergia

Az élet / a világ / a blog / nyomokban zazáleát tartalmazhat.

Licht! mehr Licht!

A rózsát (majdnem azt írtam, hogy a nyamvadt rózsát, pedig ez nem is igaz, nagyon is szeretem, de ez a mostanában használt jelzők legenyhébbike, ennél sokkal cifrábbakat is tudok), szóval, a rózsát naponta sétáltatom. Nem nagy dolog, viszem a fény után. A házban elég sötét van, így aztán szobáról szobára hurcolom, hogy mindig jusson valamennyihez. 

Közben nem nehéz arra gondolni, hogy bár engem is vinne* valaki így a fény után. De hát én szúrok is, sokkal könnyebb lemondani rólam, fárasztó vagyok, világos.

* szinonimák: gondoskodna, törődne, figyelne, akarna, jönne, menne

diplomatikusan

Éltem már meg szebb napokat is, mit mondjak. Másfél hónap telt el ebből az évből, de felőlem akár vége is lehetne. Minden szempontból, de főképpen a magaméból.

és nemcsak a blog van elhanyagolva

Szóval, hogy holnap wamp, új  év, új helyszín, új rendszer, és akkor csak a publikus újakat sorolom fel. Sok minden változott, még az a jó, hogy van egy terápiás FB csoport, ahol jól kibeszélhetjük magunkat, előbbre nem jutunk,  de ha segít a verbalitás, akkor ezen ne múljon.

Ezentúl minden héten lesz wamp, komolyan, nem vicc, minden héten, minden vasárnap, tematikákat* alakítottak ki-, ami azonban (csak hoyg megzavarjuk mindazokat, akik még értik) nem jelenti azt, amit esetleg gondolna bárki is, hogy akkor csak fashion vagy csak mini, neeeem, hanem továbbra is bárki mehet, csak van egy vezérfonal vagy mainstream,ahoyg tetszik.  Ha konkrét készítőhöz szeretne valaki menni, érdemes előtte érdeklődni, ill. a wamp is mindig összeállítja az adott vasárnap adott résztvevőinek listáját.  Tök bírom, hogy Zazálea vagyok ott is, engem nem sokat kell keresni, görgessetek a végre.

Új a helyszín is, Vörösmarty tér, Váci1 üzletház, eddig nekem nem tetszik,  de egy,  hogy senki nem kérdezett, kettő, hogy várjuk meg a holnapi napot, nemdebár?  Azt konkrétan tudom, hogy én a második szinten leszek , ami azt jelenti, hogy az első olyan szinten, ahol van árus. 

Új az is, hogy lesznek ugye a Pantone Bag - ek is, de lesznek újfajta, doubledecker elnevezésű neszesszerek is, mely szó így elég nemzetközinek, ne mondjam, kozmopolitának tűnik, az is. Maga  a termék nem igényelt volna ennyi fényképet, én igényeltem, szerintem az időhiányból fakadó fényképezési vágyat imigyen kompenzáltam.

sunshine reggie

 

ha a fentiek a sunshine kategóriába tartoznak, akkor az alant lévők a star-shine típusúak:

* fashion, mini, spájz, vintage

gyereket hozzatok

Volt az is, hogy meghívtak bennünket a cselőmariék ebédre és szerették volna, ha a szőrös gyerekünket is visszük, mert majd milyen jó lesz (ábrándozott a két anyuka), hogy az ő Nina nevű borderük a mi Zsömi névre hallgató goldenünkkel és majd sétálunk az erdőben és ők hancúroznak és nevetgélnek és milyen jó lesz már, na.

Ebből  semmi nem jött be, a két kutya között óriási szakadék húzódott, amit úgy tudnék jellemezni, hogy ha Nina a Saint Chapelle, akkor Zsömi a Vaszilij Blazsennij székesegyház, értem ezt mind termetre, mind hangra, mind habitusra, mind erőre.

Ha mindezt nem tekintjük, az ebéd igen jól sikerült.

obligát

Nemcsak azt kellett megérnem, hogy Valentin napra kaptam virágot, hanem azt is, hogy Zé nem felejtette el, korábbról kezdem: hogy észrevette, hogy van ilyen nap, aztán, hogy tudta a dátumot (miért, a Mikulás  egy nappal korábban érkezett pl.), még aznap is tudta, és azt is tudta, hogy én ki vagyok, valamint ezt a rengeteg információt mind egybehalmozva rózsát hozott nekem, hát meg is vagyok hatva, ezt kellett megérnem.

Spontánabbul már jól megy, a szervezett, konkrét dátumok tekintetében még van egy kis zökkenő.

Amikor a becsomagolt virágra rákérdeztem, hogy milyen, még azt is mondta, hogy mi az hogy milyen, hát amilyet a szerelmesek szoktak adni.

(ah, az a szalag...!)

én 

werkfotók

Nem is a túrótorta a lényeg ám, hanem a segítségem, aki jobbról is,  balról is megtekintette az elkészült süteményt, s olybá tűnik, jóváhagyta a feltálalását. 

Egyébként pedig minden fényképezésben részt vesz, csak a táskáknál nem lóg ki a nyelve.

 

az élet jele

Még mindig ott tartok, hogy nagyon sűrű az élet, és ez csak egy irányba tud elmozdulni, de az  nem a lazulás felé fordul. Részben ezért kevesebb a bejegyzés, de csak részben, tehát az  idő mindenképpen  kevés, mivel azonban kevés az idő, kevés az értelmes gondolat is, bár ezt talán nem kellene az időre fogni.

Azzal vigasztalom magam, hogy sütök kenyeret*, újra felfedeztem a polcon ezt a könyvet, ebből nekem csak a gép hiányzik, mármint nem hiányzik, hiányzik a frásznak, van két ügyes kis kezem.  Tegnap tönkölyös cipók készültek, mert ehhez volt hozzávaló itthon, nagyon-nagyon jók lettek, ez az igazság.

 

  

Előtte készültek valamikor ezek a yorkshire-i péksütemény néven futó zsemleféleségek, ezek se nem sósak, se nem édesek, ettől aztán  lehet enni sonkával, sajttal, de bírta a málnalekvárt is, sőt, szimplán vajjal is lehetett kétpofára enni.  De az nem én voltam, természetesen.

 

*nem tudom, érthető-e, tehát időhiányban plusz tevékenységet iktatok be, mely éppen nem kötelező, és valamennyi idő mindenképpen szükségeltetik- én így védekezem

Ki kapja a Nuflex ajándékcsomagot?

A Nekem celeb! interjúsorozat legutóbbi részében Németh Györgyit ismerhettétek meg, az általa felajánlott Nuflex ajándékcsomagért egyetlen kérdésre kellett helyes választ adni. A helyes válasz bizonyhogy feltétel volt, ezt azért írom, mert rögtön az első válasz rossz volt, nem tudom, miért, azért ezek nem az atomfizikára vonatkozó kérdések. Általában azok olvassák el az interjút, akiket érdekel, én így képzelem, onnantól kezdbe meg, hát na...

A lényeg, hogy a Nuflex ajándékcsomagot Rotigotin nyerte, Györgyivel együtt gratulálunk neki, még a mai napon felveszem vele a kapcsolatot.

Az interjúval kapcsolatban a következő adatokat tudom mondani: 577-en olvasták,  143-an lájkolták, a nyereményjátékban pedig 87-en vettek részt. Ez nekem azért tetszik különösen, mert bár nem mindenki, aki elolvasta, fut is egyben, mégis tetszett nekik. Nem én, hanem Györgyi. :)

Köszönöm!

Készül(get) a következő!

Pantone Bag

Nagyon sokszor kaptam már olyan kérést, hogy ne álló, hanem fekvő formátumú legyen a táska, mert abban könnyebben megtalálható minden, de ne is egy pántja legyen, hanem kettő, még inkább, hogy egy is, meg kettő is.

Nekem a két pánttal kapcsolatban megmagyarázhatatlanul nagymamás érzésem van, magam sem értem, hoyg miért és honnan, keveset is alkalmaztam, nyilván ezért. Eddig.  Most itt van a Pantone és kitaláltam, hogy ha ily módon oldom meg, akkor nem nagymamás, ez a tagadás az állításhoz hasonlatosan nem érthető. De nem baj.

A vasárnapi wampon lesz velem néhány.

  

 

van ez az ember

Ebben a számomra juttatott nem túl szerencsés lelki alkat nem túl szerencsés pillanatnyi állapotában éjszakánként Baricz Katit olvasgatok. Csendesen. Nem szól semmiről, benyomások, vélemények, néha egy-egy rövid történés- tökéletes válasz az egyébként tökéletesen kiüresedett léleknek.

Persze, sokat dolgozom. Meg rosszul alszom, nehezen ébredek, ellenséges és nehezen viselhető vagyok. Közben jó alvásokról, könnyed ébredésekről, kedves és simulékony személyiségről álmodom.

Nekem celeb! - interjúsorozat, III. rész - Németh Györgyi

Ezzel a címmel interjúsorozat indul, amelyben azokat az embereket szeretném megszólaltatni, akik valamiért izgalmasak a számomra, még csak nem is feltétlenül alkotók, legalábbis nem  mindegyik, valamiért mégis nyomon követem a blogjukat, számon tartom, sőt, nagyra tartom őket. Szeretnem azt hinni, hogy  azok az emberek is érdekesek, akikkel nem találkozunk a lapok címlapján, bár azt sem gondolom, hogy az kizáró ok lenne.

" A futásban mindenki sikerre van ítélve"

Györgyit a való világban ismertem meg, együtt jártunk főiskolára, együtt készültünk mindkét államvizsgánkra. Sok jó beszélgetésünk volt a diploma után is, szeretek vele beszélgetni, mert egy hihetetlenül  energikus, ugyanakkor közvetlen személy. Az, hogy fut, nem meglepetés, amióta csak én ismerem, sportol, persze, nem hébe-hóba, hanem a tőle megszokott erőbedobással.  Okleveles fitneszedző. Például. A futás azonban más,  s mint kiderült, nem csupán az ennek kapcsán indított blog miatt.

    -  A „Miért éppen Alaszka” mintájára kérdezem, hogy miért  éppen futás? Annyi sportot kipróbáltál, annyi sportágban mozogsz otthonosan.

    -  A futókat mindig is nagyra tartottam. Olyan emberi tulajdonságok kapcsolódnak ehhez a sportághoz, amelyek az én értékrendemben nagyon fontosak: a kitartás, a képesség önmagunk legyőzésére, a leküzdeni a szinte lehetetlent, a nem adom fel -érzés. Éppen a minap fogalmaztam  meg, hogy a  futás igazi művészi élmény, alkotó munka, testi-lelki művelés, melyen keresztül katartikus élményeket él meg a művelője. Persze, a kívülálló azt látja, hogy a másik csak fut és kész. A belső monológot, a belső érzéseket, küzdelmeket csak a futó maga élheti meg.

   -  Mi szól még a futás mellett? Úgy értem, gyakorlatban? Feltételezem, hogy minden sportágban tiéd lehet a flow-élmény, de mindig van egy praktikus, gyakorlati oldala is a választott sportnak.

     -  Persze. A futás mellett szólt az is, hogy bár a gyerekek mellett is tartottam heti négy edzést, de arra, hogy még fitneszterembe is elmenjek, egyszerűen nem jutott időm. A négy edzés pedig nem volt elég. :) Itt élünk a Duna mellett, egyszerűen kínálta magát a futás - kihúzott a lakásból a természet.

    -  Tehát ha jól értem, piros pont a futásnak, hiszen bármikor végezhető, nincs edzőtermi időpontokhoz kötve, ráadásul a szabadban történik.

     -   Egyrészről igen,  hiszen az otthoni teendők után felüdülés a természetben lenni, hallgatni a madarakat, nézni a Dunát, belevetni magam az erdőbe. A praktikum mellett - tehát, hogy nincs időbeli kötöttség, ráadásul nem kell beutazni sehová, tehát fizikai kötöttség sincs - a szabadság érzését is adja. Az anyaság jó dolog, azonban valljuk be, monoton feladatokkal is jár, nekem pedig szükségem van arra, hogy időnként magam legyek. Hogy kifussam magamból a felgyülemlett feszültséget, hogy visszataláljak magamhoz, hogy átéljem azokat a pillanatokat, amikor teljesen szabad vagyok és azt csinálom, amit szeretek. Nekem kell a levegő, a tér, a szabadság, különben megfulladok. Pszichotikusnak tűnik? Ma már nem érdekel, ki mit gondol erről, ez vagyok én, így működöm. Egyébként meg mindenkinek megvan a maga defektje.  Remélem. :)

   - Soha rosszabbat. De menjünk vissza az időben. Tudom rólad, hogy több sportágat is kipróbáltál.  Sőt, nem is csak kipróbáltad.

    -  Gyakorlatilag 3 éves koromtól sportolok. Pici lányként művészi tornáztam, de  megtudtam, hogy a mi egyesületünkből nem visznek minket versenyre, így azzal a lendülettel abba is hagytam a tornát.  Amikor 10 éves voltam, a TV- ben ment a Linda c. karatés- szuperhősnős sorozat, na, az nekem nagyon tetszett, be is iratkoztam taekwondo-ra. Itt volt az első igazi futós élményem, 3 km-t  futottunk, én egy kis masnis papucscipőben, sosem felejtem el. Aztán kezdett egyre komolyabbá válni a taekwondo, jöttek a versenyek, én meg egészen jól szerepeltem, serdülőben és ifiben is magyar bajnok lettem.

     -  Miután nem egy vizsgára készültünk együtt, tudom, hogy ha valami érdekel,  akkor 100 %-osan odateszed magad, így van ez a sporttal is. Viszont nemcsak sportoló vagy,  hanem edző is. Többszörösen.

    -  Az egyik nagy hazai fitnesziskolánál szereztem aerobic edzői végzettséget, majd elvégeztem az Aerodance, 3/4 step, BodyArt Basic, - Contact és - DeepWork képzéseket, ill. február elején kezdem a TRX képzést is. De további szakképzéseket is tervezek, mert speciális edzői szaktudást és sok- sok hospitálást adnak, én pedig hiszem, hogy a tapasztalt edzőktől lehet a legtöbbet tanulni. Továbbra is csoportos edző maradok, ugyanakkor nem kívánok kizárólag csak edzői munkát végezni. Jelenleg a funkcionális tréningek irányába mozdultam el. 

   - Ezt nekem egyrészt igen nehéz volt még megjegyeznem is, másrészt viszont pontosan mutatja azt, hogy mennyire nyitott vagy az újra, hogy kíváncsi vagy, hogy mindig új és új területek vonzanak, hogy mintha soha nem mondanád: , na, most megérkeztem.

    -  Ezen néha én is elgondolkodom, hogy ez a nyughatatlanság áldás vagy inkább átok?  Mert sokszor lefárasztom magam, az biztos. Azt érzem, hogy az a sok tanult és tapasztalt dolog, amelyekre eddig látszólag ad-hoc módon és pillanatnyi érdeklődésemnek megfelelően költöttem pénzt, töltöttem időt vagy szereztem diplomát - az mostanában kezd összeállni.  Szerintem ez köszön vissza a blogban is. Még mindig nem érkeztem meg, viszont rátaláltam az utamra. A gyerekek születése óta próbálgattam az utakat, de valami mindig volt, ami miatt nem volt az igazi. Ez a mostani időszak olyan szívdobbantós, sokat sejtető. Nem üzletileg, mert arról itt még szó  sincs, de nem is a blog olvasottsága miatt  (bár az is kellemes érzés, nem tagadom), hanem olyan, mintha nem egy keskeny ösvényre érkeztem volna meg, hanem egy szép rétre.

   - Ismerve téged, megkockáztatom a kérdést, hogy a futás mennyire kikapcsolódás és mennyire verseny? Nem másokkal, hanem magaddal szemben. 

    -  A kérdés jogos. A hétköznapi futásaim egy edzésprogram részét képezik. Vannak olyan edzések, amelyeket a középhaladó csapattal futok, az kikapcsolódás, nem túl megterhelő, jó társaságban vagyok, az olyan dumálós. Vannak azonban intenzív edzések, amelyek céllal történnek, pl. az állóképességem vagy a tempóm javítása,  ilyenek az intervall edzések vagy a dombfutással nehezített futások.  Korábban mindent mértem, mennyivel futok, mennyit futok, milyen pulzussal, stb. Ha nem mentem el az aznapra betervezett edzésre, feszült lettem. Ezeket a görcsöket sikerült elhagynom, ebben sokat segített nekem a közösségi futás. Hogy lehet teljesítményhajhászás nélkül is futni.

     -  Itt azért megjegyezném, hogy túl vagy a maratonon is. Mit gondolsz, fokozható  ez még? Van valami kilométerekben mérhető cél? Egyáltalán lehet ezt kilométerekben mérni?

     -  Hát, a maratonnak van azért egy kis története, amit még a blogomban sem írtam le.  Röviden annyi, hogy a kisfiamnak 14 hónapos korában volt egy nagyon komoly balesete, aminek a legrosszabb kimenetele is lehetett volna. Nagyon jól tartottam magam  a kórházban és végig a gyógyulása alatt. Ám amint az ő állapota rendbe jött, én összeroppantam.

 

 

      -   Erről sokat beszélgettünk. Az tudja megérteni ezt az állapotot, aki maga is benne volt.

     -  Teljesen ismeretlen állapot volt előttem, én, a sportos nő, a magyar taekwondo bajnok, a félmaratonista futó - nem bírtam felkelni az ágyból, szívaritmiám lett, pánikrohamaim voltak.  Nemhogy sportolni nem tudtam, hanem ahhoz is alig volt erőm, hogy a családom ellássam. Gyakorlatilag 3 év kellett hozzá, hogy kimásszak ebből a pszichés gödörből, s bár minden hónappal egyre jobb lett az állapotom, nem mertem nagyobb intenzitású edzéseket végezni. Akkor azt mondtam magamnak, hogy akkor leszek gyógyult, ha újra lefutom a félmaratont olyan idővel, mint a kisebbik fiam balesete előtt. Azt azért még hozzátettem, hogy ha a maratont is megcsinálom, akkor soha többé nem fog előjönni ez az alattomos állapot. Ezek vittek a maraton felé.

      -  És megcsináltad.

    -  Igen. A felkészülést nagyon élveztem, a mindennapos anyai teendők mellett kifejezetten üdítő volt, hogy valami konkrét célért dolgozom. Nem tehetek róla, így működöm, a versenyszellem és az új célok  kitűzése mindig bennem lesz, de azóta már megtanultam a "csak futást" is. 

  - Mint minden tevékenységnek (nem merném hobbinak nevezni), a futásnak is van közösségteremtő ereje. Köréd egész kis csapat szerveződött, együtt jártok futni.

    -  A futásban mindenki sikerre van ítélve. Egyetlen tényezőnek kell meglennie, ez pedig az elhatározás. A közösségi futásban motiváljuk egymást, minden újabb edzés a személyiség és  a testi fejlődés picinyke lépcsője. A közös élmények, a közös érdeklődés, a közös helyzetek tartják össze a futóközösségeket. Egy ilyen közösségben az ember csak pozitív visszajelzést kap,  ezért is népszerű a futás.  Olyan még nem volt, hogy valaki lefutott x km-t, majd a végén egy futótárs azt mondta volna, hogy "na, ez most nem volt valami jó tőled". 

     -  Mi az,  amire egy kezdő futónak figyelni kell?

     -  Nyilván sok mindenre, ahogy minden más sportág esetén is, a blogban azonban a kezdők is találnak maguknak segítséget, pl.edzéstervet. A legfontosabb azonban az, hogy ne világmegváltó terveket szövögessünk. Legyen egy reális célunk, ne az, hogy akkor most mindennap futni fogok. SMAC* - ésszerű, mérhető, elérhető és ellenőrizhető. Ez akár egy minden futónak szóló általános vezérelv is lehet.

    -  Beszéljünk a blogról. Mindent a futásról nőknek (és másoknak) a címe és hát hogy is mondjam? Annyira inspiratív, hogy én, aki életemben 100 métert nem futottam, vettem egy futócipőt.  Mondtam is neked, hogy  a te lelkeden szárad. Szóval, hogyan jött létre?

    -  Ennek megválaszolásához beszélnem kell a családunkról. A férjem borzasztóan elfoglalt, egyszerűen nem tudtuk megoldani a 2 karrier - 1 család programot. Voltak próbálkozásaim a 6 órás munkával, de ez soha nem 6 óra volt, így be kellett dobnom a törülközőt. Óriási zűrzavar volt bennem, kialakult egy család - munka káosz, s miközben szerettem volna intellektuálisan is kibontakozni, létrehozni valamit, a gyerekek nevelését is szerettem volna a kezemben tartani. Eközben az is bennem volt, hogy olyan dologgal foglalkozzam, ami én vagyok. Amihez érzek magamban kvalitást és lelkesedést.

     -  Így aztán úgy döntöttetek, hogy te otthon maradsz, s gondoskodsz a családról.

   -  Igen, ez történt, s bár erős hiányérzettel küszködtem, én is beláttam, hogy nincs jobb megoldás. A család az első, bár azért tartottam edzéseket, s a férjemnek is segítettem a munkájában. Közben kezdődött el a maratonra való felkészülésem, s mivel korábban marketing területen dolgoztam, foglalkoztam PR-ral és még írni is szerettem, gondoltam, jobb híján írok egy blogot. És ha már maraton, legyen a futás a blogtémám.
- Milyen remek, hogy van nyomtatott sajtós kommunikáció diplománk is, ugye, ugye. A blogban azonban,  bár a mainstream a futás, nemcsak erről van szó. Rendesen feszegeted a női szerepek témakörét is.

    -  A futás a fő vonal, de számomra az anyaságom kezdete óta nagyon nagy kérdés a női identitás, az emancipáció, a szerepgondok. Folyamatosan kutatom, mások hogyan élik  meg a klasszikus női szerepeket a XXI.században, éppen ezért a futás mellett igyekszem a kor női dilemmáit is bedobni a cyber térbe, hátha írnak nekem valamit a  nőtársaim. Jólesik írni. 

     -  Mit szeretnél, hogyan képzeljenek el  a  blogolvasók?

   -  Húh. ... szeretném, ha nem a nagy megmondót látnék bennem (bár szerintem ez eddig működött), hanem egy olyan nőt, aki imád sportolni, imádja a futást, tudja, hogy mit adhat ez a mozgásforma a nőknek és mindehhez van sok - sok évi tapasztalata, sportolói, edzői, anyai és női oldalról egyaránt. Van igénye ezt kutatni, utánajárni a kérdéseknek és megírni. Ennyi.
    -  Köszönöm az interjút!

      De azért még nincs vége. Az alábbi kérdésre helyesen választ adók között kisorsolásra kerül egy Györgyi által felajánlott Nuflex ajándékcsomag, melyről többet itt tudhattok meg. Érdemes jól válaszolni!

                                   

* SMAC -  smart, measurable, achievable, controlled