Még mindig ott tartok, hogy nagyon sűrű az élet, és ez csak egy irányba tud elmozdulni, de az nem a lazulás felé fordul. Részben ezért kevesebb a bejegyzés, de csak részben, tehát az idő mindenképpen kevés, mivel azonban kevés az idő, kevés az értelmes gondolat is, bár ezt talán nem kellene az időre fogni.
Azzal vigasztalom magam, hogy sütök kenyeret*, újra felfedeztem a polcon ezt a könyvet, ebből nekem csak a gép hiányzik, mármint nem hiányzik, hiányzik a frásznak, van két ügyes kis kezem. Tegnap tönkölyös cipók készültek, mert ehhez volt hozzávaló itthon, nagyon-nagyon jók lettek, ez az igazság.
Előtte készültek valamikor ezek a yorkshire-i péksütemény néven futó zsemleféleségek, ezek se nem sósak, se nem édesek, ettől aztán lehet enni sonkával, sajttal, de bírta a málnalekvárt is, sőt, szimplán vajjal is lehetett kétpofára enni. De az nem én voltam, természetesen.
*nem tudom, érthető-e, tehát időhiányban plusz tevékenységet iktatok be, mely éppen nem kötelező, és valamennyi idő mindenképpen szükségeltetik- én így védekezem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése