Azt pedig sose

m gondoltam volna, hogy egyszer majd ilyen színeket fogok nemcsak használni, nemcsak egyberakni, de még szeretni is. Sohase mondd, hogy soha, ugyebár.

Tricolor big bag III. Nagyon vidám, nagyon erős, nagyon szeretem.

Nektek tetszik?

Először nem j

ó szabásmintát készítettem, aztán jót, de túl vastag textilt használtam, aztán jót és nem túl vastag textilt, de nem szépen varrtam bele, végül jó szabásmintát, kellően vastag textilt és szép varrást alkalmaztam, tehát ha jól számolom, negyedszerre már elég jól dolgoztam. És szeretném hozzátenni,  hogy azért választottam ilyen öltögetős változatot, mert a korábban használt ragasztós annyira macerás volt.

 

          

             

                             

Vasárnapi vers

Tóth Krisztina: Három ajtó

Ez a szárnyas kulcs valahogy mindig ott van.
a táskádban. Olyan zavarba ejtő,
nem bírod felidézni, honnan loptad.
Vár valahol egy csukott ajtó.

Na, kérem, akkor é

n leszámoltam a szomorúsággal. Csak holnap nehogy ő velem. Bosszúból. Mert ilyen ám, alattomosan támad.

El ne felejt

sem, hogy A kis kavics című könyvnek már most, az év derekán megítélem 2011 Legrosszabb Könyvélménye címet. Lovas Ildikónak a Csáth Gézás könyvét én kedveltem, de ezzel meglehetősen magamra maradtam, viszont ennek köszönhető, hogy bizalmat szavaztam ezen könyvének is. Ennek pedig az köszönhető, hoyg a következőnek nem fogok, bár ki tudja. Én bírom, ha egy könyv nem szól semmiről, mert ha ezt megkapargatjuk, mindig kiderül, hogy a semmi, az a minden apróban, de ez azért ettől távol áll. Ne kérdezzétek, miről szól, az én érdeklődésem mindenesetre Leni Riefenstahl keltette fel, s gondoltam én, hoyg két szálon fut majd a történet, hasonlatosképpen a Spanyol menyasszonyhoz, de azt, hogy sehová nem fut ki a történet, hogy érdektelen és unalmas, azt nem gondoltam. Le kellett pontozzam, sajnos.

Ennek a színei

t pedig hej, de mennyire szeretem! Tricolor big bag II.

Ez is a

pure and simple jegyében, mégis, mennyire más.

 

Még idejé

ben sikerült megállnom, nem akarnék mégsem minden szett és táska mellé elvont tartalmat írni, hogy ki ilyen, ki meg olyan. Végülis a választás maga is válasz, mint tudjuk. Szavak nélkül is. Nemdebár?

Pure and simple.

Azt tudjuk csak előh

ozni, mi szívünkben van, nekem most egyszerű vágyaim vannak, fehér ajtókat hozok elő hát, sima, fehér ajtókat. Mondom, egyszerű vágyaim vannak. Jó pár évvel ezelőtt a fehér ajtókat mind lefestettem, türkiz, kék, szürke, a lányokat arra biztattam, hogy a kék ajtóra fessenek bátran csillagokat, napokat és holdakat, színeket akartam, mindenféle színt. 

Sic transit gloria mundi.

Szeretném előr

e bocsátani, hogy mindezt egy Nikon D80-assal követtem el, így ha legközelebb masináért sírok, linkeljétek be nekem ezt a posztot azzal a rövid kérdéssel, hogy minek? Nem, nem az enyém a masina, kölcsönkaptam, mert az enyémet kölcsönadtam.Mindezen cserék a családon belül történtek.

Tehát ez egy táska, melynek külső része tegnap már elkészült, de a bélelésre csak ma jutott idő, meglehetősen döcögős, fejfájós nap ez, az egyébként is lelassult tempómon nem javított.

  

 

Ezzel kezdődik a trikolór big bag sorozat.

Tessék, pontosa

n erről beszélek, hogy van a színes, életerős, vidám és van a visszahúzódó, szerény, ámde kedves. És még a sok más is van, tudom én, meg mindennek ötvözete is. Kerek a világ.

Azt is tudom, hogy pontosan ilyet láthatok a Meskán is, de nincs kedvem szólni. A másik fél pedig jön és kommentel boldogan. Hát, tessék, ilyen is van.

Talán abból faka

d a felhők iránti, egyelőre csillapíthatatlannak tűnő lelkesedésem, az egyetlen lelkesedésem mostanság, hoyg könnyebb, s egyszerűbb felfelé nézni. A felhők csak jönnek- mennek, nem kérdeznek, nem akarnak választ   miért-ekre, nincsenek is miért-ek, teszik a dolgukat. Úgy képzelem, szeretik is a  dolgukat, jóban vannak önmagukkal. Mint a Hold. Hát nem ez a legtöbb, mi elérhető,  kérdem én.

Before-after

Nem kifacs

art citrom, annál sokkal rosszabb.

Minden belefér,

vagyis néhány kártya, régi típusú személyi igazolvány, mindenféle papírok, a cipzáros részbe pedig pénz, sok pénz. Ráadásul patenttal záródik, én ütöttem(-vágtam) bele, egyedül. Az elején a csík, az meg kell. Csak.

 

      

   

       

        

Hogy tetszik?

Mi úgy nem ettünk nyulat,

hogy barátnőm hozta, fagyasztott állapotban, saját tenyészetből (vagy hogy mondják), este hozta, reggelre kiolvadt, de ahogy olvadt és vette fel a nyúlpózt, úgy néztük egyre jobban aggódva, hogy lesz ebből ebéd. Reggel ránéztem a zacskón keresztül, s úgy véltem, én ezt nem tudom szétvágni, tudom, hogy már nem  él és hús, de akkor sem, nem megy és kész, közben jött ZM,  hogy ez nagyon horror, de az i-re a pontot a Legkisebb tette fel, aki azt mondta, ez nem nyúl, hanem nyuszi, egyébként pedig milyen megenni egy szőrös állatot, a húsevés és kannibalizmus közötti határvonalat az jelenti, tolla avagy szőre van az állatnak, szőröset nem.

Így egy másik barátnőméknél volt nyúl ebédre.

Nálunk mustáros csirkemáj volt, viszont kipróbáltam a Pavlovát, a Nigella 8 tojásfehérjés adagja nemhogy torta nem lett, de beterítette a legnagyobb tepsimet, kisülés/szárítás után fent említett gyerek szörnynek titulálta, nem véletlenül. Megkapta a magáét*, úgyismint tejszínhabot és gyümölcsöt, én pedig egy remek hasmenést tőle.

Így kell elbánni a vágyakkal.

* nem a gyerek

Vasárnapi vers

Fodor Ákos: Hirdetés

Nyug-díjnyertes szülőktől származó, egy-
istenhívő, fajtiszta, monogám, nagyalakú
világom elcserélném néhány kisebbre, lakhatóra.
Ráfizetés: majd meglátjuk szerint.



(vö. Örkény)