Teletűzdelve

Ez volt a kedvencem, lesz még néhány hasonló, különböző színekkel, színekben.

  

Ezekből több volt, ennyi került lencsevégre, de már csak pár darab van.

 

Ezt egy kedves törzsvásárlóm vette meg, a wampon még az édesanya volt tervben, aki azóta a sokkal, de  sokkal praktikusabb robotgéppel gazdagodott. El nem tudom képzelni, kié lett akkor mégis ez a táska...

Ez sem a teljes palettát mutatja, de majdnem, rózsásak például nincsenek benne.

Ez pedig már friss, az volt a kérés, hoyg legyen easy bag, de férjen bele az A4-es füzet is. A feladat végrehajtásának sikerét a férjem skiccfüzetével és az én vázlatfüzetemmel illusztráltam.

Szerdára lett készen ez a táska, utolsó pillanatra, de ez így volt tervben, a tulajdonosa utazik vissza (másik ország), s péntekre Pécsre kell érnie a csomagnak, hoyg vihesse magával. S hogy ne legyen már magányos a csomagban a táska, a retro big bag-et még odakérte. Kapta.

Azt hiszem, mindent rögzítettem. Azt hiszem.

No spoiler - Kis kiruccanás

Egy éjszakás kaland, nyomot, sérülést, gondolkodást, érzelmi töltetet nem hagyott bennem, így suhantam tova, érintetlenül.

Azt tudom mondani, amit Marlen mondott azzal a különbséggel, hoyg végtelenül tud bosszantani, ha a semmiről 70 oldalt ír valaki, ennél jobban csak az, ha lehetne erről a semmiről másképpen is írni.

(de idén én finnyáskodom, tudjátok)

Csoportosulva

Igen, tudom, a FB a valami, nem azért, mert ott most majdnem 600-an játszottak, hanem úgy egyáltalán. Nekem vegyes véleményem van erről, egyrészről nagyon kevés blogbejegyzést viszek át oda, a blogtér sokkal személyesebb még akkor is, ha ez is nyílt végű, de a fene se akarja, hogy bárki olvassa, amit írok. Ide mégiscsak el kell jönni, be kell lépni az ajtómon*. A magánoldalamon kevés hírt osztok meg, tegnap a Mapplethorpe kiállítást és ezt a képet (lásd lentebb), mert ez akár személyiségtesztnek is felfogható (mint minden, amikor sok közül választhatunk, szerintem) és érdekes (nekem), ma pedig ezt a kiállítást, mert ez nagyon izgat engem. Azért izgat, mert vannak olyan akvarellek, amelyek hipernatúrák, tehát arra törekednek, hogy a kép szinte már fénykép legyen, nem szeretem ezt a törekvést, viszont ez a kiállítás éppen ennek a fordítottja, piktoralizmus, vagyis, hogy fényképek, amelyek már-már festménynek tekinthetőek, ez izgalmas, főleg azért, mert akkor volt ennek fénykora, amikor szó sem volt photoshop-ról, de még csak SLR gépekről sem, színtiszta manuáltechnika volt.  Szóval, ezt is megosztottam. Csupa lényeges dolgot, igenis.

Időnként a táskák fényképét nemcsak a biznisz-**, hanem a magánoldalon is közzéteszem, ha nem felejtem el. És fényképeket is, a sajátjaimat. A FB azonban nem ezért jó és akkor itt jön a másik részem. 

A FB azért tök jó, mert vannak csoportok, nyilván egy-egy témakör köré építve, én pl. benne vagyok egy olvasósban, egy kötősben, egy szómentősben, egy kimondottan befőzősben, egy receptesben, egy marketingesben és egy "ma ezt szerettük"-ben. Azt hiszem, életem mérföldkövei ezek, ha jól meggondolom.

És van a wampos, meg a fotós, de ezek behalni látszanak.

És akkor itt folyik az élet, én ugyan nem tudom teljes mértékben követni az eseményeket, beugrós vagyok, de szoktam magam is bejegyzést írni, meg mutatni, meg segítséget kérni és ötletelni is. És sokat okulni. És ezt nagyon bírom.

Van sok minden, amit nem bírok, meg utálok, de most a pozitív oldalra helyeztem a hangsúlyt, össze lehetne szedni a másik oldalt is, de nincs kedvem, azokon igyekszem túllépni.

no, itt az ominózus kép:

 

*hogy itt olvassa, amott finnyogjon, hahaha

*A bizniszoldalon egyébként is nagy pörgés van, szerencsére. :)

Felelevenítve

"Hol is van a szépség? A nagy dolgokban, amelyek a többiekhez hasonlóan pusztulásra vannak ítélve, vagy a kis dolgokban, amelyek, bár nem törekednek semmire, képesek a pillanatba belekarcolni a végtelenség gemmáját?"

Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája

több fénykép itt

No spoiler - A sündisznó eleganciája

Azért én mostanában elég válogatós lettem, csak finnyáskodom a könyvekkel kapcsolatban, érzem én is ennek kínosságát, feltételezem, velem/bennem van a baj. Ezzel a könyvvel is úgy voltam, hogy annyira szerettem volna elolvasni, aztán amikor kialakult egy hármas csererendszer, akkor végre hozzájutottam.És el is olvastam.

Hát.... nekem a házmesternő személyisége nagyon izgalmas volt, egy olyan házmesternő, aki (többek között) fenomenológiát olvasgat, mégsem mindennapi, értettem azt is, hoyg nem akar emberek közé menni, jó neki a kuckójában. A kislányt viszont fenntartással kezeltem, értem én, hogy szuperintelligens, aki szerint az angolok legnagyobb találmánya a kalap mint a pszicho rigiditás jelképe, és haiku-kat ír, meg a világban lévő mozgásokat tanulmányozza, viszont éppen emiatt a korához nem illő intelligencia miatt nehéz elhinnem, hoyg azt gondolhatta, ha majd ő meghal, arról a szüleinek az éhező afrikaiak fognak eszébe jutni.
Kettejük elmondásából ismerjük meg a lakókat, a saját történetüket, ez néha paralel fut, és érdekes, ahogy a különböző szemszögekből való látás más fénytörésbe helyezi a dolgokat, talán ez a legérdekesebb.
Az, hogy a végén az történik, ami, cseppet sem lepett meg, belesimult a történetbe, nekem a meglepetés sokkal korábban jött, akkor, amikor Renée kibújt a csigaházából. Az sokkal nagyobb döbbenet volt.
Összességében érdekes könyv volt, bántam volna, ha kimaradok belőle, de nem vágyom ismétlésre.
Sóhaj.

A filmet, azt viszont megnézném. :)

(játékot) lezárva, (eredményt) hirdetve

Lezárult a játék, az eredmény pedig a következő: 

Összesen 660-an játszottak, 588-an a FB-on, ill. 72-en a blogon. 376 játékos meg is osztotta  a hírt. Arról, hogy milyen eredmények születtek, majd még írok, most a lényeg:

A táskát SEDIÁNSZKY NÓRA nyerte, a kettes számú nyereményt (melynek bemutatására sor kerül majd, ám ehhez szükséges bizonyos előkészület, ill. a nyertessel való sűrű egyeztetés) pedig BIELITZKY VIKTÓRIA.

Mindenkinek köszönöm a részvételt, nagy izgalommal nyitottam meg az érkező válaszokat, remek tippeket kaptam!

Dokumentálva

Tehát úgy kezdődött, hogy az Éva 5 éves lett és bulit akart és megkerestek engem, hogy lenne-e kedvem részt venni ebben oly módon, hogy nyereményt ajánlok fel. És volt.

Két kérésük volt, az egyik, hogy a táskán (mert mi mást ajánlottam volna fel, különben is ezt kértek) legyen valami Éva jelzés, akárhogy, akármi, de mégiscsak, ezt úgy oldottam meg, hogy készítettem a táska anyagából egy kitűzőt, amire nagyon ügyesen.rávarázsoltam az É betűt. Ez levehető, tehát nem kell hordani, viszont ott is maradhat, meg átpakolható máshová is.

A másik kérés az volt, s ezzel elérkeztünk a legnehezebb ponthoz, hoyg majd a nap folyamán fel kell menni a színpadra és be kell mutatkozni, meg a táskát is be kell mutatni, ez azért okozott nekem fejfájást, mert hol van az már, amikor én angolul prezentáltam*, tán sose nem is volt, különben pedig ki lehet jönni a gyakorlatból, ugyebár. 

Mivel pedig nem vagyok spontán személy, én erre a pár mondatra rendesen rákészültem, tükör előtt ugyan nem, ám fürdőkádban rendszeresen gyakoroltam, a késő esti zuhanyzások alatt mint egy mantrát mondogattam, hogy nyiratiritavagyokészazáleamnéventáskákatkészítek, satöbbi. Igaz, mikrofon nem volt a kezemben, pedig nem ártott volna.

Végül azért megküzdöttem ezzel a hatalmas kihívással, bár Bus István átvette a bemutatásomat (nem ismétlem el, mit mondott, de az jólesett, hogy a mellettem ülő igazi iparművész  hangosan helyeselt), így ugranom kellett a saját szövegemben (ilyen talpraesett voltam, mit szóltok, hoyg azonnal  tudtam, hol kell igazából belépnem a szövegembe) és amikor lent a lányok utána kérdezték, hogy na, hogy ment, akkor mondtam, hogy remekül, igaz, erre a pár mondatra én egy hetet készültem, viszont mivel hebegtem-habogtam, abszolút spontánnak tűnt a dolog, senki észre sem vette a benne lévő kemény felkészülési tornát.

 

*ma már angolul sem tudok és prezentálni sem. és ez komoly.

Visszagondolva

Azért ha akkor, amikor a fél éves nem-alvásos időszakom (meg az egyebek) miatt jó hosszú időt töltöttem az elmegyógyintézetben*, valaki azt állítja, hoyg két év múlva Bus István azt mondja nekem a színpadon, hoyg annyira szép ez a táska, hoyg ő férfi létére nagyon szívesen hordaná és készítsek már pasiknak is, akkor azt mondtam volna az illetőnek: édes fiam, nem csoda, ha itt vagy köreinkben.

* jaj, hát nem teljesen az, csak majdnem , az egyszerűség kedvéért szoktam így nevezni, bár nem sokat tévedek

Súlypontzva

Hogy micsoda rikító ellentét van a tegnapi és a mai napom között, ezen töprengtem az erdőben, 

emberek hada, színpad, mikrofon, színház tegnap,

csönd, nyugalom, erdei séta ma. Ember sehol.

Rövidre vágva

Ha én egy rendes nő lennék, akkor nemcsak a ház, de a dolgozószoba is elfogadható állapotban lenne wamp előtti/utáni napon, de mivel nem vagyok, ezért ma nagyon neki kell durálnom magam, hogy legalább a látszat meglegyen*, a múlt hétről pedig annyit tudok mondani, hogy a legnagyobb sikerélményt még csak nem is az elkészült állvány jelentette (bár), hanem az, hogy képes voltam három mondatot mikrofonba mondani közönség előtt, valamint, hogy bementem egy fehérneműboltba, what'smore, vásároltam is.

*mindig is hajlottam a kisebb ellenállás irányába

Megvilágítva

Alább azért került sor a business trip-ek során tett eltévedéseimre, mert egyrészt én ott egyedül voltam, Zoltán nélkül, ritka eset, de így történt, másrészt szerettem volna átadni az idegen földön, idegen városban átélt kínjaimat, hiszen magyarul sem szoktam érteni a terminus technicus-t, angolul/németül, stresszhelyzetben, csomaggal terhelten, a konkrét időpontra érkezés terhétől sújtottan különösen jól ment a mellékutak nélküli célbaérés.

Itthon viszem a GPS-t, vagyis a háznál lévő férfit. Egy kicsit nagyobb ugyan, nem fér el a zsebemben, ellenben alkalmazkodik. Mert mindenkinek megvan a maga Bélája.:)

(elnézően) mosolyogva

Én rosszul tájékozódom, a háznál lévő férfi viszont annyira remekül, mintha neki is lenne beépített mágnes a fejében, idegen városban is tudja, hogy hol vagyunk, merre megyünk, mond olyanokat magas házakkal szorosan körbeépített utakon haladva, hogy a Duna tőlünk keletre van, én meg ilyenkor nézek, hogy egyáltalán hol a kelet, nemhogy a Duna, a kettő meg együtt pláne. 

Én általában eltévedtem a business trip-ek során, Brüsszelben egyszer rendesen, Amszterdamban csak először, Prágában viszont megint csak nagyon, de ott velem volt a lengyel és a török kollegina is, így aztán én nem tévedtem el, csak hagytam magam sodortatni. Egy idő után Zoltán lerajzolta nekem az utakat, honnan hová, de nem ám térképen, mert elég hamar bebizonyosodott, hogy nem látom át teljes egészében őket, hanem papíron kaptam személyre szabott bédekkert.

Még az is megesett, mert bátor voltam, még inkább kíváncsi, hogy a stockholmi reptérről nem taxival mentem a szállodába, ami a legegyszerűbb és számomra leggyorsabb* módja a célállomás elérésének, hanem ezzel, mert 200-zal menni ismeretlen terepen, az nekem való, különben is vagány vagyok. A baj csak akkor érkezett, amikor kiszálltam, mert fogalmam sem volt, hol vagyok, pedig itthon még tudtam. És akkor igénybe vettem a telefonos segítséget, Zoltán pedig türelmesen sorolta, mit és hogy. De legfőképp, hogy hol. És semmi esetre sem ott, ahol én. :)

Ez pedig azért jutott eszembe,  mert az édesapjától kapott egy GPS-t, ez olyan férfidolog lehet, a nők egymásnak biztosan nem adnának ilyen kütyüt, de lehet, hoyg csak nekem nem jut eszembe.  És akkor ő, aki mondom, bárhonnan bárhová és térkép nélkül,  úgy ment fel a faluba, hogy beírta az indulást, majd a megérkezést is, bár megjegyzem, ez a betáplálás több időbe telt, mint maga az út**, megtette az 500 métert oda,  meg vissza is, majd átment a szomszéd faluba is, ahol 125-ször járt már, de képes volt a kert közepén állva beírni a címet, miközben én meg csak vihogtam. A kütyü bent nem hajlandó működni, legalább addig szívjon friss levegőt, ki autóba ül.

És nyomkodja. A Bélát. Mert valamiért ez is férfi, nem nő.

*legbiztosabb

**vö. :nem a cél a fontos, hanem az út

Sportolva

Úszásra járunk, hetente kétszer.

Ennek megfelelően a patak érkezésünkkor még szép, csillámlós, kék, meg zöld, de legfőképpen, hogy átlátszó.

Aztán az úszóbajnok beleveti magát, semmi lemosakodás, meg bemelegítés, mert ez a Zsömle meglátja a patakot és onnantól kezdve az endorfinok átveszik felette a hatalmat. A mozgáskultúra rendkívül fejlett fokát még csak-csak sikerül érzékeltetnem, sajnos azonban  a hanghatás elmarad, pedig. 

A patak, hát az bizonyos változásokon megy át ottlétünk alatt. Igaz, mi is Zsömlével mentünk, varacskosdisznóval jöttünk.

Csepegtetve

Az érkezőknek tanácsos elfogadniuk az alkalmi útlevelet, amellyel eligazodhatnak a helyszínen, és könnyebben megtalálják azokat a standokat, ahol az elnyerhető formatervezett tárgyakban gyönyörködhetnek. Egy kvíz kitöltésével nyereményjátékban vehetnek részt: itt kisorsoljuk az Éva magazin születésnapi ajándékait, többek között a kiállított formatervezett tárgyakat.

forrás

Megfelelve

Arról, hogy a kék  melyik arcát mutatja a zöld mellett, s melyiket a barna mellett, emberi szerepeink jutnak eszembe, az emberi szerepekről az emberi kapcsolatok, a kapcsolatokról a tudatos önismeret, az önismeretről pedig...

Még jó, hogy az ember több mint szerepeinek összessége. És jó, hogy én csak egy textilről beszélek. Esetleg táskákról.

Beleélve

El tudom magam ragadtatni, nagyon is. Szerencsére is.

Mert vannak ezek a mindenféle gondok és bajok, a szív meg oly nehéz tud lenni, súlyos kő, nem más, én pedig ilyenkor, meg olyankor is, mikor éppen nem, hanem hogy inkább pillangó, meg a Schmetterling im Bauch állapotban is, szóval, hogy fogom a fényképezőgépet és teszek néhány lépést, nemcsak térben, de időben is, én akkor kicsit kilépek közületek, hátam mögött sár és ingovány.

Valahogy így képzelem én az öröklétet is, ne nevessetek.

Kend pediglen mit olvas?

Elhanyagoltam a könyves beszámolókat, gondolom, az is az oka ennek, hogy az utóbbi időben nem futottam bele (számomra) érdekes könyvekbe, elolvastam őket, de messze nem éreztem azt az igazán jó érzést, hogy a másnapi korai kelés ellenére is csak még tíz oldalt, még ötöt, na jó, a fejezet végéig, de aztán vége, majd ugyanez  elölről. Nem is volt kedvem írni róluk, de majd most összeszedem magam.

Viszont ehhez kapcsolódóan, meg azért,  mert a FB-on 2500-an vagyunk, játszani fogunk, már akinek van kedve. A részvételhez annyit kell tenni, hogy vagy a FB oldalamon vagy itt, a blogon, meg kell írni kommentben, éppen mit olvastok. Minden szentnek maga felé hajlik, mint tudjuk, én pedig szent sem vagyok. Mint tudjuk.

A játék hírének megosztása ugyan nem kötelező, ám nem is felesleges, ez a játék rébusz része. :)

Határidő: 2012. április 16., hétfő, éjfél. Másnap sorsolás!

Apa,kezdődik!

Nálunk is, végre is.

több fénykép itt

Vlad shawl

Három dolog tetszett nagyon ebben a kendőben, 

egy, hogy mások zaklatása nélkül megkötöttem, nem kérdeztem, pedig nagy kérdező vagyok, 

kettő, hogy én találtam a mintát, én egyedül, mármint nem én találtam ki, hanem, hogy keresgéltem a Rav-on és rábukkantam, korábban ugyanis mindig mentem mások után, a mások által már megkötött kendőket kötöttem én is, lusta vagyok, vagy nem mérem fel, mit tudok, s mit nem, nem tudom,

három, hoyg gyönyörű fonalból gyönyörű mintát kötni nemcsak pihentet, hanem szórakoztat is.

Hogy pedig olybá tűnik, vízszintesen  kötöttem, az különösen tetszik,  nevezzük bónusznak.

Minta: Vlad by Tammy Bailey

Fonal: by Buci

Súly: 78 gramm

Méret: kb. 77 cm x 180 cm

Feltámadva

Nincs itt,  feltámadt! 

Lukács 24,6