2010. április 14., szerda

Se vége, se hossza

Mármint a kötésnek.
A Laminária azért remek, mert azon túl, hogy azt a képzetet kelti, hogy tud az ember kötni, szóval, ezen túlmenően nő a koncentrálóképességünk. Segít a matematikában. Türelemre tanít. És valljuk be őszintén, ezek már mind az elvárt hatás feletti tartományba esnek, tehát kész profit az egész.


Na most. Az én Lamináriám kötése közben kiderült, hogy nem jó a fonal (háromágú, beleakad a kötőtű a köztes fonalakba), nem jó a kötőtű (csúszik veszettül), de erre nem magamtól jöttem rá, hanem mondták, addig kötögettem békésen, azt hittem, ez így a jó. A fonallal még az is a baj, hogy vastag, ennek megfelelően a másoknál gyűrűn áthúzható kendő nálam a hulahopp-karika változat lesz, vastag, meleg, mint egy bunda, úgy is mondhatnám, hogy másoknak tanga jut, nekem bundabugyi. De milyen jó lesz majd télen, meg ősszel, arról nem is beszélve, hogy ha egyszer eljutok a Transzszibériai vasúttal Novoszibirszk-be, ahol aztán tényleg tél van, nem úgy, mint nálunk, oda még nem jutott ám el a globális felmelegedés (bár az utóbbi napokban ezt nálunk is kétségbe vontam), szóval, ott aztán majd nagyon jó lesz, hogy van nekem egy ilyen bundim. :o)

Közben elkezdtem egy sálat, stólát, ez is csipkeminta, ez is gyapjú, s ha valaki azt hinné, hogy barna lesz, hát téved, de akkor is, ha azt hiszi, narancssárga-barna lesz, nem, mert ez egy Bucillától kapott csodafonal, lesz benne mindenféle szín, sokszínű egyéniségeknek ajánlatos.


Ma reggel

Többet nem ér, ennyit még igen.

- Itt vannak a kereszteslovagjaid... -mondta a párom, látván a megjegyzések mennyiségét, minőségét.
- Külön üdvözlöm azt a bloggerinát, aki a tegnapi bejegyzés ellenére (vagy éppen azért) regisztrálta magát nálam. Vidám lelkületűnek gondolom, akit nem rémít meg egy ilyen bejegyzés. :o)
- A szubjektív vélemény (ebben az esetben) nem a szövegek létét/nem-létét jelentené, hanem a szövegek minőségét.
- Van már Google Analytics-em is, ettől sem jobban, sem rosszabbul nem aludtam, ellenben ma reggelre már nem működött, amitől viszont mérgesebb lettem. Hát hurrá.
- Lesz majd színváltás, mihelyst odajutok.
- Az előbb korábbi, majd későbbi időpontra tett játék ideje talán most érkezett el.
- Kenegette a lelkem a magyar nyelvre használatára vonatkozó, számomra lélekvidámító megjegyzések, főként azért, mert ezzel kapcsolatban hónapokkal ezelőtt írtam a célszemélynek, ez az igényesség alapvető kritériuma- szerintem.
- NEM vagyok kismama - ennyit az alaposságról, a blogelemző elmélyültségéről.

- Én viszont én vagyok. És olybá tűnik, maradok is.

2010. április 13., kedd

Elemezve lettem / My blog is analysed

Ezen helyen elemezve lettem, nem lelkesek velem szemben, megjegyzem, elkeseredtem egy percre, de kedvemet nem szegte.

Ellenben: kíváncsi vagyok a Ti véleményetekre, mivel értetek egyet, mivel nem? De komolyan....

There was a possibility so I wanted Makgubo to analyse my blog. In their opinion my blog is terrible, I know I am laying it on thick. The reality is that I should make a decision what the aim of my blog is, I want to have a blog with personel information or a blog for business? It's not suggestable to mix these contents. :o(((
I would like to know your opinion, really....

Playground

Playground néven nyílt meg a Meskán egy bolt, jelenleg négy (vagy öt) termékkel, de lesz felfutása ennek is, lesz bizony! Én már csak tudom. :o)

There is a new shop called playground, 4 or 5 products have already been available but it will develop. I am sure and who can have exacter information than me? :o)

Saramago / Book of Saramago


Hogy Saramago A kolostor regénye című könyve tetszik neked vagy sem, az az első 15-20 oldal után kiderül. Ha képes vagy felülni az általa vezetett hullámvasútra, akkor élvezni fogod; ha nem, akkor szenvedés lesz. Azonban, ha fent maradsz...!

Ha túl vagyunk azon a sokkon, hogy Saramago mondatai 1-1,5-2, esetenként ennél is több oldalt tesznek ki, de nem is mondatok ezek, hanem gondolatfüzérek, ha képesek vagyunk követni ezeket, s nem a mondat végét jelző pontot keressük, várjuk, szóval akkor viszont lesz nagy élvezetben részünk. Olyan ez, mintha áradna alattunk a folyó, megállni nem lehet, haladni kell vele együtt, s majd csak letesz valahová minket.

Nem szeretem megírni a történetet, mert annál mindig többről van szó. Most is van néhány ember, akiknek sorsát nyomon követjük, van Baltasar és Blimunda, van Bartolomeu Lourenco, de van Mafrában épülő kolostor is, ezek története valahogy összefonódik, vagy mégsem, nem ez a lényeg. A lényeg az a megfoghatatlan, ami talán nincs is leírva. Nekem ez a könyv felmutatott igaz érzelmeket, nem a nyálas, csöpögős, átírt változatot, de felmutatta azt is, milyen az, amikor az embernek váltani kell. Ha valaki madárgépet épített (17.század), annak nagyon nehéz utána a kolostor építésében résztvevő több ezer ember egyike lenni, persze, úgy is lehetne nézni, hogy most végez örökbecsű munkát, ennek eldöntése, értékelése maradjon Baltasar magánügye. A mi gondolatunk legfeljebb a saját életünk alakulása feletti töprengéshez kapcsolódhat, hozzáteszem, nem feleslegesen.

Letehetetlen könyv.

S ezzel Helen három könyvélményre vonatkozó kérdésére a válaszadást elkezdettnek nyilvánítom.


I have finished to read the book of Saramago (the original titel is Baltasar and Blimunda- if I have good information) and it's a short commendatory written by me. I like this book very-very much...

2010. április 12., hétfő

Új fejezet / New chapter

Ennyi rózsaszín régen volt a kezemben, megkockáztatom, talán sosem volt, de most új fejezet (is) nyílik, ebben a rózsaszínnek (is) van része. Új lábra, több lábra (is) kell állni, s ezzel gyorsan be (is) fejezem, mielőtt még egyszer leírnám ezt a szót (is).

I can't remember when I used so many kind of pink fabrics maybe never? But I have to open a new chapter (in my life or somewhere) and this baby quilt (or what) is a relevant part of it. Do you know what about I think? :o)



2010. április 11., vasárnap

Hozzáállás / Attitude

Ugyanannyi pólóra az egyik gyerekem azt mondja, hogy "hű, de sok pólóm van", míg a másik szerint "nincs semmi, de semmi pólóm".
Én? Nos, én nem mondok semmit, csak gondolok.

If we have 10 T-shirts, one of our children says "Oh, how many T-shirts I have, super" and the other one says "Oh, I don't have anything, terrible".
And what about me? I don't say anything. But I think.

Kipróbáltam, tényleg hat / The bag was tested

Az elkészült táskát kipróbáltam, szerényeknek, visszahúzódóknak, tömegben eltűnni vágyóknak nem ajánlom. Mindenki másnak viszont nagyon is.

Yesterday I went to the capital to take part in the next occasion of my knitting-course and I had to try out my new bag. The result? I can't suggest it for people who would like to disappear in the crowd. But apart from them... for everbody! :o)

A neszeszer csak annyiban érdekes, hogy nálam itt van a határvonala a romantikus-nőies-csipkés világnak. Egyeseknek ez kevés, másoknak sok, nem vagyunk egyformák, s ezt ma, a választás napján talán érdemes hangsúlyozni. Ennyit, nem többet.

There is nothing special in this pouch but I think it can sign the border of my romantic soul. Somebody thinks it isn't enough other people think it's too much, it means we are disparate. This fact must be emphasized today, on the day of the election. So much, nothing more.


Mindkét termék a boltomban!
Both of them have been available in my shop.

Vasárnapi vers

Kassák Lajos: Festményeim előtt

Állok a képeim előtt
a képeim előtt
amiket én szültem
nagy erőfeszítéssel
de veríték nélkül
egy jó napom
jó óráján
a világosságban
a csendben
oly távol mindentől
hogy megkülönböztethetetlen
voltam a való világtól.
Ugyanaz a vágy gyötört mint a szüzeket
ugyanaz a mozdulatlanság súlyosodott bennem
mint a kövekben
s mégis a távolság vonzása röpített
egy szín
egy forma
egy vonal felé
melyek az én
halhatatlanságomat
rejtik magukban.


2010. április 10., szombat

Reggeli / Breakfast

Az ilyen finom reggeliért a Középsőt és ZM-et illeti a dicséret, én... én csak a közönséges vasalásért, takarításért, főzésért, miegymásért vállalom a felelősséget. Aláírás: kisegér. :o)

For this fine breakfast we can be thankful for our Middle and my husband... I take responsibility for the ironing, everday-cooking, tyding up and other everday activities. Signature: mouseling. :o)

2010. április 9., péntek

Rendes blogger / Normal blogger


Egy rendes blogger nem mutat félmunkát. Nem célozgat, nem beszél sejtelmesen. Még csak nem is utal valami elkövetkezendőre. Mindig konkrét, mindig egész mondatokban szól. Fényképei jól szerkesztettek, világosak, nem homályosak, egész alakosak, részletgazdagok, érdemes csemegézni rajtuk. Munkái befejezettek, az elkészült darab elölről, oldalról, hátulról, belülről, de esetenként még átlósan is látható.

Na most, ez a darab félmunka, kizárólag egy irányból fotóztam le, a fénykép nem jól szerkesztett, nem adja vissza a színt, nem részletgazdag. Viszont nem is vagyok rendes blogger, mondta valaki?
(Korábban már varrtam egy hasonlót, a mostani olyan is, meg nem is.)

A normal blogger never does things by halves. She doesn't hint at anything, her speaking doesn't have a double meaning. She is always concrete. Her photos are well-designed, clear, detailed, it's worth to admire them. Her products are finished.
But. This bag isn't finished, the photo isn't detailed, clear. It doesn't worth to admire it.
But did anybody say I was a normal blogger?

Nyelvek

Úgy vagyok, hogy németül már elfelejtettem, angolul pedig még nem tudok.
Persze, van papírom mindkét nyelvről, írásbeli, szóbeli, ahogy az kell, de tudom, hogy nem megy, nem úgy megy, ahogy azt én szeretném.
Németül egy német nyelvű gimnáziumban tanultam, akkor valóban benne voltam a nyelvben, majdhogynem nyakig, a sors fintora, hogy teljesen máshol és máskor érettségiztem, így aztán a nyelv szép lassan kikopott. Évekkel később rászántam magam, s amiről azt hittem, hogy a semmibe veszett, kiderült, hogy csak meglapult az egyik fiók mélyén, fél év alatt visszatornáztam magam egy számomra kielégítő és elfogadható szintre. A nyelvvizsga után kezdett ténylegesen fejlődni, sokat olvastam sokat beszéltem, még tanítottam is, eredmények jöttek.

Aztán egy teljesen más élethelyzet következett, amikor is a németet nem használtam, ellenben elkezdtem angolt tanulni. A nulláról. Intenzívre vettem, s fél év múlva sikeres nyelvvizsgával gazdagodtam, de éreztem, hogy ez még nem az a szint, ami elégedettségre adhatna okot. A fejlődést az biztosíthatta, hogy sokat utaztam külföldre (business trip), kénytelen kelletlen ragadt rám szakmai szókincs mindkét, általam képviselt témakörben, ennél jobb már csak a személyes kontaktus volt, bár sokat fejlődtem a légitársaságok által is, mert ahányszor csomagomat vagy éppen engem hagytak el... új terület a nyelvek labirintusában, ahol az asszertivitásom is fejlődhetett volna, ahogy éppen nem.

Közben a német nyelv felejtődött, szunnyadó tudás, jó lenne felébreszteni, de nem ártana az angolt sem, tekintve, hogy az elmúlt, meglehetősen zaklatott egy év alatt sikerült itt is a delete gombra tenyerelnem.

Frissítésre vágyom, mert vallom, hogy egy nyelv birtoklása által nem pusztán a nyelvet értjük, hanem a mögöttes kultúrát is, s hogy ez mekkora kincs, magyarázni ne kelljen. Így aztán mindennemű ötletre, javaslatra, tapasztalatra nyitott vagyok!

Merthogy németül már nem, angolul még nem tudok.
(S ezzel a mai nap problematikáját sikeresen felvázoltam, azt hiszem, így, reggel 7-kor.)

2010. április 8., csütörtök

Az én apósom / My father-in-law


Olyan rég kaptam igazi csomagot, ha igen, akkor is tőle, a dobozban minden rés kitöltve finomsággal, de nem hiányzik a levél sem, a sütemény sem, barna csomagolópapírba bekötve, spárgával átkötve, mi ez, ha nem a szeretet. Ideírom a küldő nevét, mert kell, hogy legyenek ilyen apósok, igaziak, mint az enyém, nem a csomag miatt, dehogy, ez csak apropó. Lovász László (alias nagyapa), Csongrád.
Nektek is ilyen?

I haven't got such a packet for a long time, he sent us some delicacies because we couldn't visit him during the Easter, he wrote letter as well and packed the parcel in brown paper, bunded it with string, I think it's the love. I must write down his name, he is my father-in-law, a real father-in-low, I like him so much and it's not because of the parcel. László Lovász, Csongrád, Hungary.
Do you have a father-in-law in proper sense of the word??

Félúton a Laminária / Laminaria - halfway

Fotósok között parasztvakításnak nevezik azokat a nagyobb cégek által nem kevés befektetéssel kitalált újításokat, amelyek nélkül ugyanolyan remekül lehet fényképezni, viszont általuk nagyobb tekintélyre tehetünk szert a laikusok között, nos, valahogy így voltam én is a kötéshez mostanában ajánlott kütyükkel, minek, ugyan már, jaj, hagyjanak. Eddig.
Elég volt egy (fél) Laminária, hogy a korábban feleslegesnek ítélt kötős vackok átértékelődve nélkülözhetetlenné avanzsálódjanak, úgymint kötésjelölő, legalább 100 cm-es körkötőtű, esetleg hosszabbítható damil, sorjelölő, kötőtű-záró.

Kötésjelölőbe a Laminária első sorainál beruháztam, azonban a tűzáró fontosságát akkor még nem sejtettem, ma már nagyon is, hajaj, alább ennek házi változatát láthatjuk, mely a kényszer mellett a környezettudatosság, többször felhasználhatóság jegyeit is mutatja. Innovációs képességemet a félúton lévő kendő 253 szeme hívta elő. :o)



There are a lot of craps using for knitting - I thought earlier but nowadays I had to change my opinion and to do it was enough to begin to knit a Laminaria shawl. Today I am sure the knitters must have these craps because it's difficult to handle so many stiches (now I have 253 stiches, my God and I am halfway!)...
One of them I have already had (first picture) but I haven't had the stuff using it for the end of the knitting needles so I was innovative and environment-friendly. The result? You can see it on the second image. Yes, it's a cork.

2010. április 7., szerda

Tulipánok / Tulips


Tavaly sok tulipános táskát varrtam, idénre nem terveztem, de kérésre mégis, egyszerre hármat is. Egy családhoz tartoznak, testvérek ők, van köztük alacsony és széles, van magas, karcsú, van a kettő ötvözete, s akkor a jellemvonásokról még nem is beszéltem. Hogy az egyik magabiztos és határozott, a másik szelíd, de jó humorú, a harmadik pedig nagyhangú, de aranyszívű.
Ahogy az a családokban lenni szokott.

Last year I sewed a lot of bags with tulips in different sizes. This year I wanted to change my "collection" but one of my regular costumers asked me to sew three ones again. These bags are siblings belonging to a family, one of them is tall and slim, the other one is short and wide and the third one is a mixture. And what about their feature? Confident and strong-minded is the first, the other one is sweet-tempered and has sense of humor, and the third one? It's loud-mouthed but warmhearted. Like in a family.


A sok fotóval a türelmes olvasóimat örvendeztetem meg, s egyben demonstrálom, hogy a fényképezőgép megfelelő gombjainak nyomkodása által időnként vak tyúk is. Időnként.

Today my blog is so languid... terrible. With these images I am trying to give pleasure to my patient readers and besides I want to show what kind of photos we can take if we are patient enough to discover the buttons'meaning on our camera. :o)

Ménkű / Shit!

Megnézem én azt a türelmes olvasót, aki képes másfél-két percet is várni az oldalam betöltéséig, hogy aztán elolvashassa fenomális szavaimat, majd megtekintse a még ennél is remekebb fotóimat.
Ménkű. :o(

What happened I don't know but my readers need to wait 1,5-2 minutes to read my phantastic words and to admire my photos (so much the worth), hurrah. :o(

2010. április 6., kedd

Idejében / In time

Ahogyan a téli tüzelőről sem novemberben kezdünk el gondolkodni, úgy a saját magunk kényelméről, melegéről sem. Mármint az, aki előrelátó. Mint Judit.
Ez a hasonlóságok és párhuzamok napja, érzem én.

It seems too late if we begin to take care of the fuel in November and likewise we can be farseeing regarding our neck and head anf ears. Like Judy who ordered a hat-scarf sett for the next winter.
Besides I think today is the day of the analogies.

Analógia / Analogy

Az ember, akinek egyedi a fogazata, az ujjlenyomata, az arcberendezése, legújabban kiderült, hogy a füle is, nos, az ember hasonló az avokádómaghoz, mert amint fenti képből is kitetszik, közöttük sincs két egyforma. Vagy fordítva: az avokádómag hasonló az emberhez.

Egészen bizonyos, hogy a békességben eltelt napok okozhatják részleteket is megfigyelő éleslátásomat, logikai képességemet. :o)

The man (who has distinctive teeth, fingerprint and ears too) is similar to the avocado-core because you can see they are unique as well. I think the last pieceful days increase my demand on the details and my logic ability. :o)

2010. április 5., hétfő

Tojásfejű család / Milk-loaf with egg-head



Remélem, az elmúlt tizenév alatti húsvéthétfői elmenekülésünket megszokták az össznépi locsolásban résztvevő felek, s az autónk ház melletti parkolásából jelenlétünkre nem következtetnek tévesen, ezt elkerülendő a délelőtt folyamán lehúzott rolók és világításmentes környezetben tengünk.
Ellenben mutatom a tojásfejű kalácsunkat, az, hogy bár személyre szabottan (és handmade) kaptuk a Középsőtől, ne keltse senkiben azt a képzetet, hogy ilyen szétfolyt család vagyunk, mindenesetre ZM példánya igazán figyelemreméltó. Az esztétikai élmény mellett dupla pontot kapott az íz-foszlósság-ötlet triumvirátusa.

Our middle child wanted to surprise us so she prepared milk-loaf for every member of our family. The milk-loafs have head made of eggs they are lovely despite of the sizes... :o)))
The flavour, the idea must have a gold-medal, really.


2010. április 4., vasárnap

Vasárnapi vers

Pilinszky János: Harmadnapon

És fölzúgnak a hamuszín egek,
hajnalfele a ravensbrücki fák.
És megérzik a fényt a gyökerek
És szél támad. És fölzeng a világ.

Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszűnhetett dobogni szíve -
Harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die.


2010. április 2., péntek

Sajátos átirat / My transcription




Julcsi kérésére, meg némi belső ösztönzésre mutatom az elkészült manókat és a (szerintem) nyuszit. Gyerekeim szerint inkább cica, de mint tudjuk, a gyerekek fantáziája végtelen, azt látnak bele, amit akarnak.

Julcsi asked me to show my creatures, two of them are elves and third one is a bunny - despite of my children they call it... cat. But everbody knows the children possess endless phantasy... :o)

A nyuszi ezen kép mintájára készült, kissé sajátos formát öltvén. :o)
I don't know where I have found this picture but I wanted to prepare my bunny after it. Hm. :o)

Hogy megijednének tőlük a gyerekek? Csak nem...

You should calm me the children (not my children) won't be frightened of them, no...

2010. április 1., csütörtök

Együtt / Together

Volt már Audrey és a táskám álomként, ez pedig Ildikó és a táskám valóságként. Nekem tetszik, de talán még irigy is vagyok, vagy mi a szösz.

I have already written about Audrey H. and my bag but it was a dream only. This photo is the reality, Ildikó knitted a pullover and she searched a bag which fits it. She have choosed my bag what a happiness! I'm a bit jealous, my God... :o)

Ünnepeink sorsa

Először volt maga az esemény.
Jött ennek igazi ünneplése.
Majd ajándékvásárlássá fajult.
Később obligát rokonlátogatást, evés-ivást jelentett.
Jelenleg munkaszünetként, pihenőként tartjuk számon, esetleg az utóbbi három vegyes házasságaként.

Politikai tartalmú ünnepeink esetében a harmadik és negyedik pontot kicserélhetjük aktuálpolitikai felhanggal körített gyűléssel.


De hol marad az Ünnep, kérdem én.

Ő meg én / He and me

Ő elfelejti, mit kell vásárolnia. Ha felírom, akkor elhagyja a cetlit. Ha nem hagyja el, akkor olvasatlanul hozza vissza. Ha elolvassa, akkor megváltoztatja. Telefonos segítséget kér - ha magával vitte a telefont. Elindul pénz nélkül. Hazajön kosár nélkül.
Ő kell nekem.

Én rosszul tájékozódom. Könnyen kétségbe esem. Aggodalmaskodom. Telefonos segítséget kérek, mert mindig magammal viszem a telefonom.
Én kellek neki.

My husband always forgets what he should buy. If I write a slip of paper he will lose it. If he doesn't lose it he forgets about it. If he reads the paper he will change the things. He will call me - if he doesn't leave the telephone at home. He goes to shopping without money. He comes home without the basket.
I want him.

I can't orientate. It's easy for me to be desperate. I am always anxious about everthing. I alway call him because I never leave my telephone at home.
He wants me.