A Granny

 

az egy nagy átverés, egy illúzió, méghogy maradék fonalak eltüntetésére,! persze, kezdetben, amikor 20 centis darabocska, de úgy nő és hízik és zabálja a fonalat, ahogy egy igazi granny sosem tenné, és bár kezdetben szerettem volna eltüntetni a másra nem elég fonalakat, most ott tartok, hogy szereznem kell gombolyagokat, mert éppen annál a méretnék tartok, ami éppen nem jó semmire. Tehát a hasznosság megkérdőjelezve. És kétszer kell meggondolnom, hogy nekifutok-e egy újabb színnek azaz sornak, mert mintha százlábúvá százoldalúvá változott volna, nem találom az oldalak végét, az nem lehet, hogy két órája ugyanazt azt oldalt horgolom és a közepénél sem járok.

 

Nem szeretném megmérni, de olyan 80x80 -as lehet, szemre. Nem láncszemre, mármint.

Amint az tőlem

(el)várható, ideológiát is gyártottam, miért nem tudom folytatni a takarókészítést, mert megakadtam a nyolcadik négyzetnél, ez van. Hogy nem jó a tapintása, ezt találtam ki, Cataniából kezdtem el, fantasztikus színei vannak, feltételezem, ez vitt a romlás útjára, hogy lilák-kékek-zöldek-mályvák és társai, ezekkel csak úgy repül a horgolótű, aha, nálam is, biztosan. De semmi baj, meghalt a király-éljen a király, most az az ideológia van soron, hogy el kell fogyasztani a sok maradék fonalat, ráadásul ez a most készülő, ez olyan finom puha, de még olyan meleg is, ilyennek kell lennie egy takarónak, a szín, az másodlagos. Hasznosság, most ez a vezérlőeszmém.

Csak ZM nem érzi, hogy dacára a kanapé körül felgyülemlett rengeteg fonalnak, ez most jó, mert fogy a fonal. Ő csak azt látja, hogy egyre kisebb a helye.

Egészen biztos vagyok

abban, hogy nem ez a granny square hivatalos kinézete, de nekem nincs türelmem ahhoz, hogy ennél sűrűbben cserélgessem a színeket. Abban is biztos vagyok, hogy nem így kell a szálakat egymáshoz dolgozni, de még abban is biztos vagyok, hogy én ezt meg fogom unni, gondolom.

Abban viszont nem vagyok biztos, mi lészen belőle. Talán egy takaró, az olyan magától értetődő, s milyen remek lesz majd, mikor a gyerekeim Tihanyban a barátaiknak azt mondhatják, óh, hát ez már a mama idejében is retró volt.