Egyébként pedig mese a végtelen türelemről.
Megfőztem, pürésítettem, felfőztem, szétadagoltam csinosba és simán laposba, majd vártuk a dermedést. Mivel a lapos nem dermedt meg az általunk elegendőnek ítélt, így rá kirótt időintervallum alatt, ellenben szem előtt volt / van folyamatosan, elkezdett fogyni. Először csak a szélek kerültek kiegyenesítésre, törekedtünk a derékszög kialakítására, mert az a szemnek kedvesebb, aztán a téglalapból négyzet lett, innentől viszont felgyorsultak az események, nemcsak egyre kisebb területű négyzetünk lett, hanem valaki tortaszeletet vágott bele, ahonnan elindultunk a lejtőn lefelé, már vicces lett az új formák kialakítása.
Közben pedig dermed ugyan, csak mi már gyorsabbak vagyunk, ez a bosszúnk.
