Ez pontosan az a fajta befőzés, amire azt mondtam, én ezt soha. Olyat nem szeretnék befőzni, ami bármikor elérhető, minek? Foglalja az üveget, foglalja a spájzban a helyet, miközben egész télen ott az alma. Sosem értettem, minek árulnak almáspite tölteléket üvegben?
Megmondom. Azért, mert rád rohadhat az alma, barátom. (ilyen okos lettem a korral)
Mire hazaértünk, döbbenten tapasztaltuk, hoyg a három láda almánk, amit indulás előtt leszedtünk*, elindult a lejtőn lefelé, még éppen nem nagyon, de annyira azért igen, hogy fel kelljen dolgozni egy jelentős részét. Zé hámozta az almákat (meg lehet nézni, hoyg farigcsál egy balkezes ember a jobbkezes hámozóval), aztán volt, amit lereszeltem és tasakban ment a fagyasztóba, de volt, amiből lekvár lett, almáspite íze van, nem véletlenül. Nagyon rendben van, azt kell mondjam.
A kimaradt lekvár ment joghurtba, ment serényen.
*három helyre ment az alma, így szelektáltunk: egy a komposztra iziben, egy pektinnek és egy a ládákba. minden kupacot jóllakattunk, de még maradt is a fán.
