Ami jön

Minden látszat ellenére még életben vagyok, olybá tűnik, hogy maradok is. Ez a jó hír.
Viszont. Viszont a karácsony előtti pozitív gondolatok előhívását némiképp gátolja, hogy egy olyan helyen, ahol igazán nem várná az ember, mert elméletileg az ottlévők mással vannak elfoglalva... ott ellopják a fényképezőgépét. A sors fintora (de ez már inkább grimasz), hogy egy évvel ezelőtt a mostani elődjét Virág a bécsi karácsonyi vásárban elhagyta, akkor én titokban pótoltam, de ezt csak nyáron, a tihanyi Rege cukrászda teraszán békésen kávézgatva vallottam be ZM-nek. Most akkor menjek neki egyenesen avagy várjak megint fél évet a hírrel? Vajon mit bír ki a férfiember, évenként vagy félévenként adagoljuk neki a rossz hírt... jó kérdés.

Fotómasina híján szegényesebb lesz a blog is, na, nem mintha az én fotóim plusz értéket vittek volna a dologba, de azért néha még nekem is sikerült valamit összehozni, hát, ennek vége. Most pl. igen jó lenne, ha tudnám bizonyítani (értsd: megörökíteni), mennyi csomag várt itthon, de mivel nem a látszat, s mégcsak nem is a mennyiség a meghatározó, pláne nem a mutogatás, hát legyen elég az írás, a szöveg.
Az én olvasatomban az AJÁNDÉK nem azt jelenti, hogy van egy csomag, amelyet megtöltünk ezzel-azzal, azt latolgatva közben, hogy vajon már elég vagy még nem, hogy azért túlzásba se essünk, de (túl) keveset se adjunk. Az AJÁNDÉK valami olyasmi, amit az LGT mond, hogy "érzéssel töltsd meg a kesztyűt", nem egy mélyenszántónak tűnő gondolat, de mégis.

És amióta Méhike csomagja megérkezett, azóta azon sajnálkozom, hogy nincs apparát, de nem azért, hogy mindent bemutassak (lenne bőségesen, nem méricskélte a szeretetet), hanem azért, hogy egy dolgot mutassak, ami nekem december hónap leggyakrabban használt fogalmát (meg ami mögötte van), vagyis az ajándék szót hívta be. Ez pedig 2 tasak fahéj. Méhike talán megbántódik, ha nem említem a többi dolgot, de nekem ez a fűszer jelenti a figyelmet, a melegséget. Nem, nem azért, mert nincs itthon fahéj vagy ne tudnék venni, hanem azért, mert Méhike tudja, mi a fahéjhoz fűződő viszonyom. Ez az igazi ajándék.

És közben Anyahajó ajándéka is megérkezett, ami zöld, ugye, ez megint milyen lényeges apróság, és akkor az Áldáskönyv-ről még nem is szóltam, mert ha valami, akkor ez most aztán igazán. Állítmány nélkül, bizony.

Így aztán a ma reggelt fahéjas kávéval, könyvlapozgatással kezdem. Közben tipródhatnék azon, hogy vajon az én ajándékom milyen lesz, lesz-e telitalálat, meg tudok-e görcs nélkül, de mennyivel melegebb, ha egyszerűen átadom magam az ünnepnek. Mert az ünnep nem menetrendszerűen 24-én, este 7-kor érkezik, nem. Ezt ti (is) tudjátok?