Azt mondják, a gyermekedért való aggodalom mindig ugyanaz marad, de ez nem igaz, nekem például most sokkal több álmatlan éjszakám van, mint kiskorukban. Még az is megfordult a fejemben, hogy nem való nekem ez a gyermekes lét, nem kellett volna valakinek sokkal hamarabb figyelmeztetni? Esetleg?
Hű, na EZT én is sokszor érzem (bár hol vagyok én még az igazán nagy aggodalmaktól - teszek is óvintézkedéseket, pl. a fiamnak előre megtiltottam, hogy autóversenyző legyen vagy hegymászó, a lányomnak meg azt, hogy motoros csávókkal járjon, mert motorozni veszélyes...:-)) - szóval igen, valaki igazán szólhatott volna, hogy ez nem való gyenge idegzetűeknek!
VálaszTörlésilyeneket fixáltunk mi is, és azt hittem, a nagyját kilőttem vele, kivettem a méregfogát a dolognak, de nem ám, határtalan a felnőtt gyerek fantáziája. hogy ő hipp-hopp elmegy három napra valami félig ismerőssel Ukrajnába.
TörlésUkrajnába.
Nem-nem! Ez úgy van, hogy kisgyerek - kis gond, nagy gyerek - nagy gond. És ez így már igaz is. És az a képtelen gondolat amit a második mondatban írsz, bizony egyszer-kétszer már nekem is megfordult az agyamban ... mert amikor az ember anyja fáradt és ideges és nem tehet semmit, vagy legalábbis tudja, hogy az adott helyzetben nem szabadna hiperaktívkodni ... na akkor van ilyen ... De aztán tényleg megoldódnak a dolgok ... gyerek vigyorog, az anyja meg őszül szépen csendben. Nemrég megkérdeztem apámat, hogy hány éves koráig aggódja szét magát az ember a gyerekéért, de azt mondta, hogy még nem tud erre válaszolni. Na, akkor megint megfordult a fejemben az a bizonyos gondolat ... ami persze hülyeség, úgy ahogy van.
VálaszTörléspersze,ismerem, de maga az aggódás, az az örök, tehát a felállás, hogy a szülő aggódik. én ebben most elfáradtam, az álmatlan éjszakák közelít a túl sokhoz.
Törlésédesapádnak teljesen igaza van...
Nincs ennek vége soha. A nagybátyám 50 évesen szenvedett majdnem halálos balesetet, másnap nagyanyám sírva telefonált, én vettem fel. -Hogy van a kicsi fiam? A fiam hatéves volt, és addig azt hittem, ha megnő, alábbhagy a szorongás. De akkor megtudtam, és nagyon meg is jegyeztem, ez már megmarad...
Törlésigen, kísér minket, mint egy árnyék,hol nagyobb, hol kisebb, de jelen van.
TörlésMicsoda igaz! De jó hallani, hogy mésok is így vannak ezel :) Ez az anyaság - szerintem - legnehezebb része. Nehéz elengedni. Pedig mi is felnöttünk, megcsináltuk a "dolgainkat", mentünk a magunk feje után! Szegény szüleink. Most már látom, érzem. Szerencsére senki nem szól erröl elöre, ki tudja akkor hányan lennénk? Vagy olyan fiatalon dacosan azt mondtuk volna, "no, majd meglássuk mi azt".
VálaszTörlésA java még elöttem - egyedül suliba menni, barát, barátnö, verekedések, jogsi....uáááá - , de már most okoz néha álmatlan éjszakákat.
Meg kell tanulni bízni abban, hogy adtunk, adunk elég útravalót gyermekeinknek ahhoz, hogy boldoguljanak. Persze ettöl még lesznek bukások, de talán meglesznek az eszközök az újrakezdéshez is!
Ok, bevallom, Ukrajna elég meredek gondolat. De bátor is és izgis is.
sztem az elengedés az más, az olyan nagyon lelki dolog, ezek az aggódások meg gyakran kézzel foghatóak, fizikai tényezők köré épülnek. nem?
Törléspersze, bízom én, hiszen anya vagyok és persze, szétaggódom magam, hiszen anya vagyok. ugyebár...
Nem akarlak megnyugtatni. Nem akarom kisebbíteni a dolog árnyékát. Mert van neki, nagy és félelmetes.
VálaszTörlésHa jó a napja az embernek (nem hallja, olvassa a "kivelmitörtén" horror story-kat), akkor még szülői szemmel is vidám kalandnak tűnik egy ilyen út. De az aggódás egy anyánál alap. Ha tetszik, ha nem, aggódunk, jó nap ide, vagy oda.
Ez van "oszt" jó napot.( mondanám, ha cinikus akarnék lenni, de nagyon nem akarok).
Tudom, tudni vélem min mész keresztül. Én már 2 éve ülök ennek a "dolognak" az árnyékában. A hasonló korúm így járja a világot. Hol tök ismeretlenekkel, hol egyedül és nagyon ritkán barátokkal. De bízom Benne és abban is, hogy tud vigyázni magára.
Vannak azonban nálunk alapok.
1. A napi mail, vagy sms. Csak 2 mondatot írjon. Ebben a koordináták (ha keresni kellene)és hogy minden rendben. Nem kell több. Majd ha haza jön, mesél.
2.Egy jó bankkártya is kell legyen nála. Amire bármikor utalhat az ember, ha nagy a baj.
3. Az adott országban/országokban a jogi képviseletek tel.számai.( nála és itthon is)
4. Az útitárs/ak tel.számai. (ha keresni kellene)
5. A biztos angolt nem emítem, mert ázsia bizonyos zugaiban az anyanyelvi angoljával nem ment semmire.
Szóval nálunk ez jól bevált. Hál' Istennek eddig csak a bankártyára kellett pénzt tenni.
Ám minden út fantasztikusan nagy élmény volt. Hatalmas, nagypapa korban is mesélhető történetekkel. Kár lett volna a félelmeim miatt lebeszélni róluk.
Halkan megjegyzem, ha ismét 20 lehetnék én is mennék, nanááá, hogy mennék. :o)
ez meg egyszerűen tökéletes,köszönöm! jól átgondolt,ezek szerint alkalmazott stratégia, szuper,szuper,szuper!!
TörlésEzek nagyon szupi tanácsok, tippek! Anyaként hadd köszönjem meg én is! :) Jól fog még jönni!
TörlésIgen, igen ... minden szavaddal!
TörlésAnyaként én is így gondolom, fiatalként neki vágtam a világnak. Se mobil, se sms, se bankkártya, se internet, lányként. Most értem meg, min ment keresztül édesanyám és édesapám. Csak ikertelefonjuk volt, én hetente tudtam csak telefonálni, és sokszor akkor se sikerült, mert az iker mindig akkor beszélt, a pénzem persze mindig elnyelte a telefon. A mai napig sokszor ebből az útból táplálkozom. Szívem szerint minden ilyesmit megtiltanék a gyerekeimnek, de az eszem tudja, hogy engedni kell őket. Konklúzió:aggódás, aggódás, aggódás
VálaszTörlésAnyaként én is így gondolom, fiatalként neki vágtam a világnak. Se mobil, se sms, se bankkártya, se internet, lányként. Most értem meg, min ment keresztül édesanyám és édesapám. Csak ikertelefonjuk volt, én hetente tudtam csak telefonálni, és sokszor akkor se sikerült, mert az iker mindig akkor beszélt, a pénzem persze mindig elnyelte a telefon. A mai napig sokszor ebből az útból táplálkozom. Szívem szerint minden ilyesmit megtiltanék a gyerekeimnek, de az eszem tudja, hogy engedni kell őket. Konklúzió:aggódás, aggódás, aggódás
VálaszTörléshúh, belegondoltam. szegény édesanyád, elismerésem...
TörlésBocsánat a kétszeri megjegyzésért.
VálaszTörlés