izgalom

Tihanyban az is volt (olvastam, aludtam, kötöttem, megint aludtam, futottam, ettem, aludtam, a teraszon ráérősen manikűröztem, ebben elfáradva elbóbiskoltam, megint futottam, megint aludtam, változatosan éltem, na ), hogy hajat mostam és nekem annyira vékony kis vacak hajam van, hoyg ha nem szárítom be (meg még úgy is), akkor fejemre simul, mint egy űrszondás sisak, szóval, hogy én mindig viszem a hajszárítót mindenhova. És most döbbenten láttam, hogy nem hoztam magammal, de azért én élelmes vagyok nagyon és arra gondoltam, hogy sebaj, majd hajlakkal bravúrosan megoldom, a száraz hajammal csodát teszek, apró csodát, hoyg a szomszédok mégse rémüljenek meg. És amikor a napon megszáradt a hajam (lelapult, lógott), akkor láttam, hogy  hajlakkot sem, így aztán ezzel a fejjel mentem  le a partra. Csak annyit tudtam tenni, hoyg a szemüvegem, s imigyen a hajam,  feltoltam a fejemre, nem ronda a hajam, csak csúnya.

És amikor már hazafelé pakoltunk be a kocsiba, akkor megtaláltam a hajszárítót is, meg a hajlakkot is.