sznobizmus a te neved

Elég régóta nyafogok azon, hogy a FSZEK központi része hiába szuper, ha a fél város odajár, így aztán a tervbe vett  kölcsönkönyvek legalább fele nélkül távozom, ami azért hosszútávon elég bosszantó tud lenni, főleg, ha az ember suliba jár és határidőre kell egy csomó minden és nincs és nincs és nincs. Ezt akkoriban már kivédtem azzal, hogy összbérletet vettem, bárhonnan bármit kikölcsönözhettem, de akkor is a központiban kezdtem a keresést. Azóta annyi változott, hogy már (szinte) csak szépirodalmat választok, de szerintem van 5 - 10 olyan  ember, akiknek ízlése és hirtelen támadt érdeklődése megegyezik az enyémmel, csak ők gyorsabbak.

Na, de a sok nyafogás után tegnap azért csak képes voltam szavakba önteni, hogy mindezek ellenére miért járok még mindig a központiba, ahelyett, hogy valami eldugottabb fiókba iratkoznék be, ahol böngészgethetnék, meg válogatnék, hogy adott könyv melyik kiadását szeretném magaménak tudni, ahol mindig lenne Szerb Antal és Thomas Mann is (most éppen e kettőt nem sikerült) és ahol nincs jó kis büfé, viszont mindig van szabad Braudel is.

Azért nem választom fenti előnyöket, mert sznob vagyok, ez van. Szeretem azt az megindokolhatatlan érzést, hogy a központiba belépek és elönt egy jó érzés, hogy én is tagja vagyok ennek a közösségnek, ez még akkor is így van,  ha mások nem érzik tagnak magukat, mert fogalmuk sincs, hoyg ez egy közösség, nem baj, én tudom. A legjobban pedig azt szeretem, hogy okosnak érezhetem magam, komolyan,  nem vicc. Biztos a rengeteg könyv teszi, bár ez nem teljesen lehet igaz mégsem,  mert vannak olyan könyvesboltok, ahol egyszerűen nem érzem jól magam, pedig könyv van bőven., nem is járok oda, csak végszükség esetén. Az viszont érdekes, hoyg ha nem a könyvek, akkor mi (től érzem magam okosnak)? hahaha.

A sznobizmus pedig az, amikor a nyilvánvaló hiányosságok ellenére mégis a drágábbat vásárolja meg valaki még akkor is, ha az olcsóbbik megoldás semmivel sem rosszabb ennél,  na jó,  ez egy tágabb értelmezés  és nyilván  a fiókkönyvtárak esetében nem beszélhetünk árfüggő tagdíjról, de akkor is lefedi a lényeget.

Esetleg még azt hozhatom fel mentségemre, hoyg lehet, hoyg nem kapom azt, amit szeretnék, s amiért indulok, de még sosem jöttem el üres kézzel.