home, sweet home

Most éppen olyat kellene csinálnom, amihez nincs kedvem, ezért inkább írok érdekes dolgokat. 

Például szombaton bejutottunk a színházba, a pénteki elvágódás dacára, sőt, mást mondok, hitetlenkedve néztük az utat, hoyg ez most itt micsoda, hófalaknak  és hótorlaszoknak kellene díszítenie az út szélét, ehelyett száraz úton keltünk át a minket a fővárostól elválasztó három megyén. 45 km.

Szóval voltunk színházban, és majd igyekszem kompenzálni valami kulturális fölénnyel a dolgot, de ezt néztük meg. És most biztosan kellene magam/magunk szégyellni, de nagyon élveztük. Prűdeknek nem való, az már igaz.

Meg az is van, hogy  van ez a Terézanyu klub és team-coaching-ot indít és lehetett jelentkezni rá, motivációs levelet kellett írni, csak hogy a komolyságot érzékeltessem .Mindenesetre last minute akcióban írtam néhány mondatot, miért is kell ez nekem, gondolom, az őszinteség hathatta meg a beválogatókat, mert a terjedelem és a stílus biztosan nem, mindenesetre benne vagyok. És megyek is,  nagyon izgulok.

És ma ebédnél meséltem Zének erről, de elég messziről kezdtem,miközben azt is kértem, hoyg nézzen a szemembe, nem bizalmi kérdést csinálva belőle, pusztán azért, mert ez a leghatékonyabb módja annak, hogy tényleg figyeljen rám. Mesélhetnék.

De nem is ez a lényeg, hanem nagyon jól sikerült a beszámoló arról, amiről fogalmam sincs, vagyis, hogy  milyen lesz és miért is lesz ez jó nekem, mert azt mondta, hoyg ez tök jó. És ez szerintem tényleg tök jó, mármint az, hogy nem azt mondja a férjem, hogy mi ez a baromság, vagy, hoyg még azt sem tudod, milyen, meg hogy péntek este? megőrültél?, hanem azt mondja, hogy hű, ez tényleg tök jó és remélem, tetszeni fog neked, menj el és majd mesélj. És hogy biztos jó lesz.

Szóval, ezen elgondolkodtam, hogy tényleg milyen jó ez.

Meg közben még az is van, hogy sütöttem rozskenyeret a héten, a Zsömi meg éppen arra ólálkodott és én meg éppen fényképeztem, így lekaptam őt is. Na most a Zsömi, az egy sztár, esküszöm, több lájkot kapott, mint némelyik táskám, vagy Zé akvarelljei, mondtam is, hogy mostantól Zsömivel adunk el mindent, ráteszem a nyakára a táskát, vagy lábai elé az akvarellt, vagy valami, de csakis vele. Celebkutya, na.

 itt éppen a világfájdalom reprezentálása történik, árva, szegény kutya, akinek szívtelen gazdája van, még egy nyamvadt rozskenyeret is sajnál tőle (nem ám)