2013. január 28., hétfő

mindennapi örömünk add még nékünk ma

Ma reggel végre én lapátolhattam a havat. Esett a hó, Zsömi ugrándozott, én pedig szórtam rá a havat. Nem voltunk hatékonyak.
Levettem a kapucnim, hogy érezzem a havat a hajamon. Levettem a kesztyűm, hoyg érezzem a hideget.  

A szárítókötélen találtam néhány kint felejtett csipeszt - a lusta asszony öröme. 


2 megjegyzés:

  1. Sok-sok ilyet naponta! Ezek gondoskodnak a napi túlélésről...

    VálaszTörlés
  2. A hólapátolás, az jó dolog! Olyan jó a friss hóban bírkózni és kergetőzni a kutyával. És leírhatatlan, mikor már elfagyott mindenem, megcsípett a hideg és Csibész jön melegíteni... Szeretem!

    VálaszTörlés